2016. szeptember 30. péntek

Keresés az oldalon

7 közkedvelt gyerekdal

http://www.nagyszuloklapja.hu/jatek-az-unokaval/3461/7-kozkedvelt-gyerekdal-amit-feltetlenul-tanits-meg-a-gyermekednek-unokadnak-zenes-videoval.html

-----------------------------------------------------------------------------------

21 szuper játékötlet kartondobozból!

http://www.nagyszuloklapja.hu/jatek-az-unokaval/3453/fotokon-21-szuper-jatekotlet-kartondobozbol-ezeket-csinaljatok-meg-a-gyerekkel.html

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gyermeknevelés stressz nélkül - 15 jó tanács

http://www.csaladinet.hu/m/hirek/baba/babagondozas/17410/gyermekneveles_stressz_nelkul_-_15_jo_tanacs/?utm_source=SZKFacebook&utm_medium=facebook&utm_campaign=SZKFB

 

 

 

MEGHÍVÓ

 

Együtt az óvoda dolgozóival egy nap Dr. Kolozsváry Judit szakpszichológussal, hogy gyermekeinkről

együtt gondolkodjunk, „egy nyelven” beszéljünk

 

Kedves Szülők és Nagyszülők!

Elgondolkodtak már azon, hogy vajon mennyit is tudnak mélységében óvodás korú gyermekeikről, és milyen mértékben vannak tisztában az életkori sajátosságaikból is fakadó szükségleteikkel? Ezúttal 2016. március 5. szombaton 10:00 – 15:00- óráig egy rendhagyó szakmai napra hívjuk meg Önöket Budapestre a Lurdy Ház konferencia központjába, ahol számos izgalmas kérdésre kaphatnak választ az ELTE docensétől, a gyermeki pszichikum nagy ismerőjétől.

Saját kérdéseik mellett az alábbiakra is válaszokat kaphatunk: Hogyan tudjuk biztosítani azokat a feltételeket, amelyek az egészséges fejlődéséhez nélkülözhetetlenek? Hogyan segíthetjük az étvágy fokozását? Szabad-e a gyermeket „fogyókúráztatni”? Miért nem alszik el egyedül, miért kéredzkedik a szülők ágyába?Hogyan tudjuk biztosítani a nagyfokú mozgásszükséglet kielégítését? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy a kevés mozgás következtében az agyi pályák fejlődése nem megfelelő, sőt, a gyermek beszédfejlődése is lelassul? Miért lép fel testvérféltékenység, amikor a szülő érezteti gyermekével feltétlen szeretetét? Hogyan segítjük abban, hogy jól érezze magát a bőrében? Milyenné szeretném nevelni? Vagy elfogadjam, és úgy segítsem, amilyen?Hogyan tudom biztosítani a megfelelő szabadjáték időt a gyermekek részére? Van információja arról, hogy a játékidő nagymérvű csökkenése a felelős a gyerekek kognitív és érzelmi fejlődésének a lelassulásáért? Milyen mértékben segítik elő a gyermek fejlődését a szülői igényekre alapozott különböző szolgáltatások? Hogyan tudok boldog gyermeket nevelni úgy, hogy én is boldog, elégedett legyek?

Minden családból szeretettel várjuk az érdeklődőket!

Bővebb felvilágosítást a  www.mod-szer-tar.hu honlapon, valamint a 30-460-3875 telefonszámon, és gyermekeik Óvodapedagógusaitól kaphatnak!

 

 

 

 

 

.......................................................................................................................

Konferencia

 

IV. Szülőnek lenni konferencia

A szülői szerepek támogatásáért – nyilvános szakmai konferencia
 
„Szülői féltés, társadalmi gondoskodás – 
a gyerek önállósága, felelőssége”
Mit és hogyan tud segíteni a szakember a szülőknek, családoknak?

A program szervezői
 
  • ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar
  • Család- és Gyermekvédő Szak
  • Magyar Pedagógiai Társaság
  • Szülőnek Lenni Program
A program helyszíne
ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar
1075 Budapest, Kazinczy u. 23–27.
A program időpontja
2015. május 26. kedd, 9.30-16.00

Média támogató



Jelentkezés a konferenciára
A konferencián való részvétel ingyenes, de szervezési okok miatt kérjük az előzetes regisztrálást.
A konferencia célja
A szülőséget támogató programok és szervezetek vezetői, képviselői, valamint laikus segítők segítségével és közreműködésével beszélgessünk azokról a kérdésekről, amik a legégetőbbek a  szülők számára és közösen gondolkozzunk arról, hogy ezeket hogyan lehet hatékonyan segíteni megoldani.
A konferencia munkájában résztvevő neves szakértők, a saját szempontjaik megjelentetésével segítik, hogy egy-egy probléma, különböző megközelítésével lehessen végiggondolni, a helyzeteket, látni a lehetséges hatásokat és kezelési módokat.
Azt kívánjuk segíteni, hogy a résztvevők az itt hallottakat be tudják építeni a saját munkájukba és ezzel tovább tudják erősíteni a konferencia hatását. Ezzel kívánjuk támogatni, hogy a gondolatok a fejlesztési lehetőségek, a megoldások és módszertani ötletek minél több szülőhöz is el tudjanak jutni.
A konferencia résztvevői
A konferenciát a szülőséggel és családokkal foglalkozó, ahhoz kapcsolódó szakmai szervezetek képviselői, pedagógusok, szociális szakemberek, az ilyen területen működő civil és önszerveződő közösségek képviselői, és az érdeklődő szülők, valamint az ELTE dolgozói és hallgatói részére szervezzük. Ezek a szakemberek és szervezeti vezetők alkalmasak és képesek továbbvinni a gondolatokat a saját munkájukba, környezetükbe, ezzel erősítve a konferencia hatását.
A Konferencia programja
Délelőtt - előadások
Délután - Tudjon meg többet rólunk... és World Café

Délelőtt, 9.30-11.00 előadások
              11.00-11.30 szünet
              11.30-12.30 előadások
Felkért előadók
     
Dr. Kecskés Péter főosztályvezető A családok működését segítő pályázati lehetőségek EMMI Család és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság képviselője
Dr. Gyurkó Szilvia
Mennyire védettek a gyerekeink az otthonon és iskolán kívül
 
Dr. Trencsényi László Az iskola felnőttjeinek felelőssége és a tanulói részvétel dilemmáiról címzetes egyetemi tanár, ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar
Csomortáni D. Zoltán
A szülői túlvédés hatása a fejlődő gyermekre
egyetemi tanársegéd, ELTE Pedagógia és Pszichológiai Kar
Cserey Miklós Lehetséges pályázati tartalmak Szülőnek lenni program alapító-vezetője

12.30-13.30 szünetaz ebédelést, részben a büfében, részben a közelben levő hangulatos éttermekben lehetséges megoldani

Délután, 13.30-16.00 
Tudjon meg többet rólunk és World Café beszélgetések párhuzamosan

Tudjon meg többet rólunk ...
Ebben a blokkban lehetőséget kívánunk adni ismert és fontos, valamint újszerű, kevésbé ismert, vagy általunk nagyon fontosnak tartott kezdeményezések, programok bemutatására, kiscsoportokban, közvetlen légkörben, valódi párbeszéd kialakulását biztosítva.

A tudjon meg többet rólunk asztalai:
Családi pénzügyi program   Dr. Sárfalvi Krisztina http://www.csaladipenzugyekprogram.hu/
Gyermekjogi Civil Koalíció   Dr. Lux Ágnes http://unicef.hu/megalakult-a-gyermekjogi-civil-koalicio/
Kende Hanna Gyermekpszichodráma Egyesület Pozsár Bea http://www.gyermekpszichodrama.hu/pages/main
Pressley Ridge Alapítvány   Gruber Andrea http://www.pressleyridge.hu/
   
   
WORLD CAFÉ
Tegyen Ön is javaslatot a délutáni World Café témáira
A konferencia délutáni programjában 6-10 szakmai témában tervezünk párhuzamosan beszélgetéseket oly módon, hogy mindenki több témához is tudjon kapcsolódni. 
A jelentkezési lap lehetőséget ad minden jelentkezőnek arra  is, hogy témát javasoljon, amiről szívesen beszélget másokkal, amiről szívesen mondja el a jó gyakorlatait, a gondolatait, a saját véleményét és amiben kíváncsi mások tapasztalataira.
A World Café módszer bemutatása
„A konferenciákon a legjobb dolgok mindig a szünetben, kávézás közben történnek”
 
 
…még akkor is, ha nem ez a teljes igazság, a szünet mindig fontos eseménye a konferenciáknak, találkozóknak.
Ezeket a beszélgetéseket kívánjuk segíteni és ösztönözni a World Café módszer alkalmazásával.
 
World Café, több körben, párhuzamosan folyó, kiscsoportos beszélgetések sorozata, ahol a résztvevőknek lehetőségük van a kérdéseik, javaslataik, elképzeléseik, dilemmáik felvetésére, oly módon, hogy azt a velük együtt ülők, és más résztvevők is meg tudják beszélni.
World Café „kávéházi” környezetben zajlik, 6-8 fős asztaloknál. A résztvevők több körben és több asztalnál mintegy 30 perces beszélgetéseket folytatnak egy megadott, vagy egy általuk választott témáról.
 
A World Café célja
A World Café alkalmazásával lehetőséget kívánunk teremteni a konferencia résztvevőinek, hogy a szülőséggel kapcsolatos gondolataikról, kötetlen formában tudjanak beszélgetni.
A World Café segíti, a személyességre épülő új ismeretségek és kapcsolatok kialakulását, új erőforrásokat szabadít fel a résztvevők számára.
A World Café elsősorban nem megoldásokat biztosít egy-egy helyzetre, hanem lehetőséget teremt minél több kérdés, szemlélet és nézőpont felszínre hozására.
 
A World Café működése
A résztvevők helyet foglalnak egy általuk vonzó témával rendelkező asztalnál
minden asztal fix témával indul, de feladata, hogy további témákat nyisson meg, kérdéseket vessen fel.
Minden asztalnál van egy ún. házigazda, aki rögzíti az elhangzottakat, segíti a beszélgetést, biztosítja a folyamatosságot, ő viszi tovább a gondolatokat és történéseket a következő csoportok számára, és ő összesíti az elhangzottakat
Egy-egy körben az azonos asztalnál ülők megbeszélik az adott asztal témájával kapcsolatosan a számukra fontos kérdéseket, témákat, 3+1 körben, mindenki több asztalnál, több beszélgetésben vesz részt az asztalnál,a beszélgetéshez és a gondolatok rögzítéséhez minden szükséges technikai eszköz rendelkezésre áll
A résztvevők a záró körben visszamennek az „eredeti” asztalukhoz és megosztják a tapasztalataikat, valamint áttekintik, hogy az eredeti témájukhoz kapcsolódóan milyen észrevételek, megjegyzések kiegészítések, értelmezések születtek.

A World Café eredményeinek hasznosítása
A World Café eredményeit nyilvánossá tesszük valamennyi résztvevő számára, témakörönként, a konferencia helyszínén, illetve képként elmentve, elektronikusan.
 
A World Café asztalainak házigazdái
 
Felkérés alatt!
 

 
Téged is, Önt is várja
a World Café
egy jó kis beszélgetésre,
a gondolatok cseréjére.

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Szülő!

Mi a jó iskola titka? A siker a híres McKinsey-jelentés szerint három tényezőn alapszik:

— az arra legalkalmasabb emberek váljanak tanárrá,
— eredményes tanárrá képezzék őket,
— minden gyermek a lehető legjobb szintű oktatást kapja.

Miért teljesítenek bizonyos iskolarendszerek sokkal jobban, mint mások? Minek köszönhető bizonyos oktatási reformok látványos sikere? - áll a McKinsey jelentés középpontjában, mely a McKinsey & Company által 2006. májusa és 2007. márciusa között lebonyolított kutatás eredményeit foglalja össze és 25 ország iskolarendszerét veszi górcső alá. A kutatás további részleteitide kattintva olvashatod el.

Pár hónapja ráakadtam egy beszélgetésre Vekerdy Tamás pszichológussal, gyermeknevelési szakértővel, és milyen érdekes, ő is így gondolja:

„Milyen a jó tanár? Először is: nem utálja a gyerekeket. Hála istennek, ahogy mondtam is, azért vannak olyan tanárok is, akik élvezik a tanítást, szóba tudnak állni a gyerekkel, vitatkoznak is, ha kell, nem zavarják őket a kicsik, de a kamaszok sem. Persze, a tantárgyi tudás is fontos, de nem ez a lényeg.” (Vekerdy Tamás)

A legfontosabb tényező a tanár. Ha a legjobbak állnak pedagógusnak, mert nagy a presztízse a pályának, jól fizetik, és elismerik őket, akkor abból jó oktatás lesz. (Vekerdy Tamás) 
A beszélgetés további részleteit ide kattintva olvashatod el.

Kedves Pedagógus Kolléga! Kedves Szülő Társam!

25 éve vagyok pedagógus, édesanyám és keresztanyám 40 évig volt ezen a pályán. És persze, mindemellett a diploma megszerzése előtt 16 éven keresztül tanulóként is rengeteg személyes tapasztalatot szereztem az iskolarendszerben, ahogy valószínűleg Te is.

Egyvalamit bizony nagyon is megfigyeltem: teljesen mindegy, milyen kormány van hatalmon, milyen az oktatási törvény, milyen szép és jól felszerelt az iskola, vagy éppen milyen lerobbant és elhanyagolt, a tanulás-tanítás sikere a pedagógus személyén áll vagy bukik!!

Miért merem ezt így kijelenteni? Mert ezt figyeltem meg, és ez az igazság! Rengeteg iskolában jártam az elmúlt években, a világ háta mögötti lepukkant falusi iskoláktól egészen a fővárosi nagy iskolákig, mindenfélében. És bizony, néha a szívem szakadt meg, amikor vidéken, messze a lakhelyemtől, az isten háta mögötti pöttöm falucskában találkoztam csodálatos, a gyerekeket imádó, vérbeli pedagógusokkal, és tudtam, hogy a távolság miatt nem írathatom be a saját gyermekemet az ő osztályukba. Miért? Mert gyermekem számára ők lettek volna a legjobb oktatók. Ők, akik igazi hivatástudattal, gyermekközpontú hozzáállással, kreatívan állnak a mindennapi kihívások elé.

Ők tudják, hogy nem az a feladatuk, hogy elmagyarázzák, milyen nehéz a tanárok helyzete, mennyi sok órát kell az iskolában tölteniük, a gyerekek mennyire motiválatlanok és fegyelmezetlenek, és úristen, lusták és nem tanulnak. Ők tudják, hogy mindezen nehézség MEGOLDÁSA az ő feladatuk. Nekik az a dolguk, hogy szeretettel és türelemmel legyenek a gyerekek felé, hogy megértsék őket és odafigyeljenek rájuk. Nekik kell őket motiválni és fegyelmezni, és ők azok, akik azért vannak ott, azért kapnak fizetést, és az ország, a szülők, és mindenki azt várja el tőlük, hogy megszerettessék a gyerekekkel a tantárgyukat, hogy felkeltsék a tanulók érdeklődését a tananyag iránt, hogy átvigyék a tanulóikat a közben felmerülő nehézségeken, és a legvégén VALÓDI EREDMÉNYEKET PRODUKÁLJANAK.

Ahogy az orvostól sem azt várjuk el, hogy próbáljon meggyógyítani bennünket, hanem azt hogy meg is gyógyítson. A taxistól nem azt várjuk el, hogy panaszkodjon, szidja a kormányt, a benzinárakat, az anyósát, hanem azt, hogy elvigyen bennünket a kívánt célállomásra. A cukrásztól finom süteményeket, tortákat várunk el, nem annak elmagyarázását, hogyan és miért is nem kivitelezhető ez, a kevés fizetés, az emberek különböző és követhetetlen igényei és a törvénymódosítások miatt.

Mindegy, milyen borzasztó politikai rendszerben élünk éppen, a pedagógus bemegy a tanterembe, magára zárja az ajtót, és innentől csak rajta múlik, hogy ott mi zajlik. Első kézből tudom, hogy ez így van, mert személyesen is megtapasztaltam, édesanyám és keresztanyám példáján keresztül is láttam, amit láttam, és nap mint nap találkozom olyan pedagógusokkal a munkám során, akik a legborzasztóbb körülmények között is, és a legnehezebb gyerekanyaggal is csodákat művelnek. Nnna, számomra ők a NAGYBETŰS PEDAGÓGUSOK!!!

Hát igen, amikor pedagógusként nem adjuk fel, amikor tudunk a gyerekek nyelvén beszélni, tudunk játékosak lenni, nem vagyunk unalmasak és robotikusak, amikor mi lelkesebbek vagyunk, mint a tanulóink, amikor mi magunk is rajongunk a tantárgyunkért, akkor a legrosszabb körülmények ellenére is SIKERESEK ÉS EREDMÉNYESEK leszünk.

Ha Te is pedagógusként dolgozol, kérlek, válaszd a MEGOLDÁS-ÜZEMMÓDOT, és ne a panaszkodás-üzemmódot! Ha szülő vagy, válassz olyan pedagógusokat gyermeked számára, akik megoldás-üzemmódban működnek, akik szeretik a gyerekeket, a munkájukat és a tantárgyukat is, amit oktatnak.

Bárki a tanácsomat kéri az óvoda- vagy iskolaválasztás előtt, mindig ezt mondom neki: ne iskolát, hanem jó óvónőket, jó tanítókat keress gyermekednek, ha jót akarsz neki és Magadnak!

Szóval egy szó mint száz: mi tehát a jó iskola titka? A JÓ TANÁR! És ez bizony, felelősség. Vagy vállald fel, vagy válasz másik hivatást!

 

Szeretettel: 

 

Gaján Éva, elnök
Alkalmazott Oktatástan
70/601-8002 
www.alkalmazottoktatastan.hu

----------------------------------------------------------------------------------------------

Nem a gyerekkel, az iskolával van baj

Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus a Lovardában - © Fotó: Derencsényi István

Vekerdy Tamás szerint gyakran a javítási szándék okoz problémát.

Az első gyerek pelenkáját mossa, főzi, vasalja az anyja, a másodikét csak mossa, a harmadikét már csak szárítja – osztotta meg a régi tapasztalatot aLovardátzsúfolásig megtöltő közönségével Vekerdy Tamás, csütörtök esti,„Normális ez a gyerek?!” című előadásabevezetéseként. Vagyis, tette hozzá, a szülő szorong, hogy jól csinálja-e, amit csinál; majd hogy időben fog-e járni, beszélni a gyerek, „normális” lesz-e, s e szorongásból az első csemetének mindig több jut ki, később perfekcionistábbá téve őt. A második gyerek már nyugodtabb, vagy lustább (vélik a szülők), de ahogy természetes, hogy eltérőek a jellemeik, úgy az iskolába kerülő gyerekek közt is nagy individuális különbségek vannak. Ha az egyik kisdiák már olvasni tud első osztályba kerüléskor, mert három nővére van és mind tanítósat játszik vele, a mi kisfiunk meg egyetlen betűt sem ismer, az nem jelenti, hogy elmaradt lenne. Annál is inkább, mert a tehetséges gyerekek nagyon gyakran később érnek – mutatott rá a pszichiáter.

– Kétféle gondolkodás van, az egyik könnyen siklik a felületen, a mai iskolában övé az érdem. A másik mélyen szánt, mint az eke, elakad, megáll, visszalép, újra nekifut: az iskolában ez súlyos hiba, pedig ez jellemzi a kreatív gondolkodást. Ahol abnormalitást sejtünk, ott sokszor a tehetségből eredő deviancia van – mondta.

Túl korán akarják

Kifejtette, az nem baj, hogy a gyereket első pillanattól fogva figyeli a szülő, hogyan mozog, fejlődik; de kisebb eltérésnél, egy gyengébb izomnál vagy a 3-4 évesen jelentkező fiziológiás dadogásnál nem kell rögtön lecsapni a problémára, azonnal megpróbálni kijavítani; ezekkel minél többet foglalkoznak, annál inkább elhúzódnak. „Sokat javít magán a gyerek, ha érzelmileg biztonságban van” – hangsúlyozta az előadó, hozzátéve, hogy ma nagyon sok családban éppen e biztonság hiánya okoz gondot.

A szobatisztaság, mint egyik legfontosabb „mutató” kapcsán beszélt arról a gyakori szülői hibáról, hogy túl korán akarják rászoktatni bilire a gyereket, „hihetetlen türelmetlenül” várva az eredményt, miközben az egyre jobb pelenkák miatt egyre kevesebb a kicsi számára a kényelmetlenség és valójában kitolódik a folyamat. Öt éves korig bármi előfordulhat, így normális! – összegezte.

Túl későre hagyják

Elismerve az anyatejes táplálás fontosságát, károsnak nevezte a túl sokáig szoptatás mai divatját, ami igencsak megnehezíti a gyerek számára a későbbi leválást; úgy véli ebben 2 éves kor a végső időpont. Az evés kapcsán úgy véli, a „nem elrontott” gyerek ösztönösen tudja, mit és mennyit egyen, „olyan, mint a kiskutya, amelyik gyomorrontásra füvet rágcsál”. A leggyakoribb hiba az, amikor folyamatosan tukmálják, még a játszótéren, két csúszdázás között is etetnék a kicsit.

„Ha mi problémát csinálunk az evésből, akkor probléma lesz belőle” – mondta Vekerdy Tamás. Nem tartja abnormálisnak, ha sok gyerek társaságában az egyik inkább anyjába kapaszkodik, valószínűleg csak befelé forduló vagy túlérzékeny. Figyelmeztető inkább az, ha a gyerek nem néz a szülőre – ez az autizmus előtünete lehet.

Iskola: újabb „abnormalitások”

– Ha a gyerek utál tanulni, neki van igaza: az iskola halálosan unalmas, emellett ellentétben áll a mindazzal, amit az életkori igényekről tudunk – mondta a pszichiáter. Így például a régi elemiben két évig tanították írni-olvasni a gyerekeket, ma egy l év van rá, de gyakran túlbuzgóságból már karácsonyra megpróbálják elérni e célt. – Eleve nem azonos korúak az egy osztályba járó diákok, egy év eltérés is lehet köztük, amikor e korban 3 hónap mérhető különbséget jelent; nem egyszerre érnek – mutatott rá.Vekerdy Tamásszerint régen a tanító nem tűhegyes ceruzát adott az elsős kezébe, hogy két szigorú vonal közé próbáljon karikát rajzolni, hanem egy régi újságpapírt terített ki, hogy vastag irónnal minél nagyobb köröket kanyarítson – pedig csak a hatvanas években kutatták ki a kéz fejlődésének anatómiáját, megállapítva a régi módszer zsenialitását!

Hallótávolságon kívül

– A kamasz igazi abnormális gyerek. Az én aranyos, kedves kisfiam, aki eddig megbeszélt velem mindent, hirtelen nem mond el semmit, csak annyit hogy hagyjál, és a tekintetéből látom, hogy hülye vagyok... Ebben a korban a benne születő szuverén személyiséget védi. Egyetlen dolgot tehetünk érte: elviseljük a jelenlétét. Ha szabadon engedjük őt, 21-23 éves kora körül egy kedves felnőttet kapunk vissza, addig kell kibírni – javasolta az előadó, megjegyezve, hogy az apák rendszerint rosszabbul viselik gyermekeik ezen életszakaszát, mint az anyák. – Amelyik kamasz jól ölelt, érzelmi biztonságot adó gyerekkorból érkezett, az is szeretne sodródni a többiekkel, kipróbálja az alkoholt, drogot, de érzelmileg igényesebb, védettebb; amelyik gyerek érzelmileg nélkülözött, az könnyebben beleragad például a függőségekbe – mutatott rá.

A közönség kérdéseire válaszolva azt mondta, az ujjszopás nem baj, nem éri meg küzdeni ellene, egészen későn is előfordulhat, a normális gyerek pedig nem köszön, hagyjuk békén vele. Óvodai problémák kapcsán kijelentette: az óvoda nem gyereknek való, azzal együtt, hogy messze a közoktatási intézményeink legjobbika, ahol az óvónénik még tudják, mi kell a kicsiknek. A kötelező óvodát szakmai tévedésnek nevezte: a szülő joga eldönteni, hogyan kívánja oktatni a gyerekét. Ha az oviban hagyott gyerek sír, amennyiben a szülő hallótávolságán kívül befejezi, nincs baj, de ha folytatja, érdemes elgondolkodni, ne maradjon-e még otthon vele az anyuka.

Öröm nélkül

A magyar iskola elfelejtette, milyen a gyerek, bekerülve az oktatásba a kicsik érdeklődése csökken, zuhan majd eltűnik. Az iskola nem kielégíti, hanem kiöli a természetes kíváncsiságot – jelentette ki az előadó.

Nem lenne szabad nyelvtannal „nyomorítani” a gyerekeket 11-12 éves koruk előtt, nyelvet – sajátot és idegent is – úgy lehet tanítani, hogy nem javítjuk ki folyton, hanem maga jön rá, mi a helyes. A nyelvben elmélyedni kell, művészetként megélni, regényt olvasni, verset írni; nem szabályokat tanulni, mert az csak gátlásokat épít ki. Agykutatóktól tudjuk, hogy a hatékony tanulás öröm élménnyel kapcsolódik össze, de a feleltetés nem nevezhető annak, csak felesleges szorongást vált ki a diákokból. A magyar iskola paradox módon úgy akar teljesítményt elérni, hogy ezt a teljesítményt visszafogja! – vélekedik a gyermekpszichiáter.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Vekerdy Tamás: a katasztrófa szélén az oktatásunk

SZEMPONT
Jásper Ferenc interjúja2014-11-07 01:12



– Gondolta volna a rendszerváltáskor, hogy 25 év múlva itt tart majd a magyar oktatás?

– Nem. 

– Hogy jutottunk ide?

– A nyolcvanas évek elején kinevezték Gazsó Ferencet a művelődési miniszter helyettesévé, hozzá tartozott a közoktatás irányítása. Vele érkezett Kelemen Elemér és még néhány szakember, akik új, reform-látásmódot képviseltek. (Hoffmann Rózsa abban az időben is reformellenes hű pártkatona volt, csak éppen egy másik párté – az akkori állampárté.) 1985-re elkészült egy új közoktatási törvény, amely sok mindenre adott lehetőséget. A nyolcvanas évek második felében elkezdtünk tapogatózni, hogy lehetne Waldorf-iskolát létesíteni. Akkor még úgy volt, hogy csak az állam alapíthat iskolát. Gazsó azt mondta, hogy vonjuk be a helyi tanácsot (a helyi „államot”) az alapítók közé, és úgy már mehet. Így sikerült Solymáron megalapítani az első Waldorf-intézményt, ami ma már Pesthidegkúton működik. Hegyeshalomtól Vlagyivosztokig ez volt az első nem állami alapfokú (általános) iskola...

Életrajz

Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született. Főiskolai tanulmányait az ELTE JTK szakán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira 1971–1976 között járt.

1958-tól 1960-ig házitanító volt, illetve a Nemzeti Színház statisztája. 1959–1969 között a Család és Iskola külső, majd belső munkatársa volt. 1969–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára volt. 1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa volt. 1983–tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990–től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora volt. 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998–tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. 1990–től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke volt. 1998–tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke. 1998–tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 2001-től az Országos Köznevelési Tanács tagja. Munkásságáról itt olvashattok. Műveit pedig itt találhatjátok. A minap pedig Hazám-díjjal jutalmazták.

(Wikipedia)

– Mások is kihasználták a kiskapukat?

– Sok jó kezdeményezés indult el. Gazsóék létrehozták a KÖFA-t, vagyis a közoktatás-fejlesztési alapot, amely lehetővé tette, hogy egyes tanárok vagy tanári közösségek közvetlenül is pályázhassanak pénzre az ötleteik megvalósításához. Rengeteg alternatív kezdeményezés indult el az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumtól a különféle alternatív pedagógiákat alkalmazó csoportokig. Ekkor kapott épületet és iskolát Winkler Márta, aki gyermekbarát pedagógiát hirdetve itt már azt csinált, amit mindig is szeretett volna. 

– Meddig tartott ez a kegyelmi időszak?

– Tulajdonképpen 2010-ig. 

Azt lehet mondani, hogy mindegyik kormány csinált jó dolgokat és nagy marhaságokat is, de terjedhettek az alternatívák és nagyon sok – egyre több – jó, gyerekközpontú módszer kapott helyet az önkormányzati iskolákban is.

Kooperatív tanulás, reggeli beszélgető-kör, projektmódszer, témahét…Mikor mi kell a gyerekeknek, és hogyan – mert ezt jelenti a gyerekközpontúság. És megmaradt persze, bár időnként nehezült (az adminisztratív bürokrácia követelményei miatt), a szabad intézményalapítás és működtetés, állami támogatással. (Már akkor is időnként némi diszkriminációval az egyházak javára, akikkel ezt a diszkrimináló megállapodást, ezt ne felejtsük, tulajdonképpen Horn Gyula kötötte meg.) 

2010-ben aztán az egész folyamat leállt és visszafordult.

Hoffmann Rózsa nem is tagadta, az ő eszményi iskolája az, ahol ő tanult. Ő 1954 és 1966 közt járt iskolába – a kései Rákosi- és a korai Kádár-korszakban. Amikor az avíttas poroszos oktatáshoz a szovjet típusú ideológia és merevség társult…

– De hogy lehetett ezt a folyamatot ilyen könnyen visszafordítani?

– Kevés volt az idő. Amellett pedig nem szabad elhallgatni, hogy a magyar pedagógusok, akik között mindmáig zseniális és áldozatos emberek vannak, tömegükben – 150 ezer emberről van szó – háromszorosan is kontraszelektáltak. A McKinsey-jelentés 25 országban vizsgálta azt, hogy mi a titka a jó oktatásnak. 

"
A legfontosabb tényező a tanár.

Ha a legjobbak állnak pedagógusnak, mert nagy a presztízse a pályának, jól fizetik, és elismerik őket, akkor abból jó oktatás lesz. Magyarországon ezzel szemben az a helyzet, ami Varga Júlia kutatásaiból kiderül: kevés kivételtől eltekintve a középiskolában végzők alsó harmada megy tanári pályára, a tanárként végzőkalsó harmada megy el végül tanítani, és ezeknek is az alsó harmada marad tartósan a tanári pályán. 

Mi a jó iskola titka?

A siker titka a McKinsey-jelentés szerint három tényezőn alapszik:

- az arra legalkalmasabb emberek váljanak tanárrá,
- eredményes tanárrá képezzék őket,
- minden gyermek a lehető legjobb szintű oktatást kapja.

Az oktatás terén olyan sikeres országok, mint Finnország esetében csak minden 10. jelentkező jut be a tanárképzésbe, nagy a verseny, így a legjobbak kerülnek be. A legjobban teljesítő iskolarendszerek minden esetben elértek két dolgot: hatékony módszereket dolgoztak ki a tanárok kiválasztására és képzésére (nagy hangsúllyal az osztálytermi gyakorlaton), és jó kezdő fizetést kínálnak. Ez a két tényező egyértelműen és kimutathatóan hat a tanári pályára lépők színvonalára. 

– Milyen a jó tanár?

- Először is: 

nem utálja a gyerekeket. Hála istennek, ahogy mondtam is, azért vannak olyan tanárok is, akik élvezik a tanítást, szóba tudnak állni a gyerekkel, vitatkoznak is, ha kell, nem zavarják őket a kicsik, de a kamaszok sem. Persze, a tantárgyi tudás is fontos, de nem ez a lényeg.

Amikor a bolognai rendszer bevezetés előtt állt, egy bizottságnak kellett javaslatot tennie, hogy hogyan működjön ezen belül a pedagógusképzés. A bizottság azt javasolta, hogy egy nagy kapun menjen be mindenki, aki gyerekkel akar foglalkozni, akár óvónő, akár tanító, akár tanár, akár gyógypedagógus pályák felé orientálódik és BA fokon 3 évig csak „gyereket tanuljanak”. Testi-lelki-orvosi-pszichológiai – pedagógiai – gyógypedagógiai szempontból járják körül a gyermeki jelenséget. Három év múlva kész asszisztensekként kerültek volna ki. Ezután MA fokon végezhették volna el a tantárgyi tudást adó képzést. Mint a bizottság egyik tagja mondta nekem, ezt a javaslatot az egyetemek „mozsárágyúval” szétlőtték. Amit ők eddig tanítottak öt évig, azt most kettőre húzzák össze? Hogy kevesebb ember kelljen? Egzisztenciális és egyéb szempontok játszották a fő szerepet, nem a pedagógus pálya valódi megújítása. (A három éven belül persze lassan bizonyos irányok már kialakulhattak volna.) Így most megfordult a dolog, és a BA végzettség tulajdonképpen nem ad a végző kezébe semmit, hiába tanult történelmet vagy bármi mást, ettől ő nem lesz sem történész, sem történelem tanár… 



– Milyen az ideális oktatási rendszer?

– Annak idején a finnek és a dél-koreaiak nagyon szegények voltak. Messzebbről indultak, mint mi. 

Volt viszont egy dolog, amelyben a politikai erők megállapodtak: bármi történjék is, az oktatásra szánt pénzt nem csökkentik, sőt, egyre inkább növelik, ha visszaesés van, akkor is. Rendkívüli eredményeket értek el a következő évtizedekben először az oktatásban majd ezt követően a gazdaságban is.

Nálunk 2010 óta brutális összegeket vontak ki a köz- és a felsőoktatásból is, és jövőre is ez folytatódik. Ez nemzeti katasztrófához fog vezetni, efelől nincs kétségem.

Hadd említsem meg Németországot is pozitív példaként, ahol már rég nincs poroszos rendszer. Egy német kollégám kérdezte egyszer tőlem, 

"
- Tudod-e, hogy melyik a világ leggonoszabb mondata? 
– Melyik? 
– Megbízni jó, ellenőrizni még jobb. 
– Ki mondta? 
– Lenin.


Nálunk most ez az alapelv. Persze nem működik, nem is fog működni, csak rongál. Németországban nincsenek „papíros” gyerekek, vagyis a tanító nénik nem küldik rémülten a kis elsőst is a nevelési tanácsadóba a szakemberhez, hogy adjon papírt számtanból, nyelvtanból, olvasásból stb. való „felmentéséről”, mert a tanító néni retteg, hogy a teljesíthetetlen követelményt majd rajta fogják számon kérni. Hanem: az iskola, a tanító néni maga segít neki, hogy felzárkózzon és a saját ütemében haladjon. Az asszisztens benn ül az órán, és az a feladata, hogy segítsen a lemaradóknak. Van rá pénz ugyanis, de nem csak azért, mert a németek gazdagok, hanem mert úgy döntöttek, hogy erre költenek. A német szülők összefogva az oktatási szakemberekkel a háborút követő évtizedekben átépítették az oktatásukat a poroszos rendszerről a gyermekközpontú, demokratikus szellemű iskolává. 

Porosz iskola már nincs Németországban – porosz iskola csak nálunk van, meg persze más kelet-európaiaknál. Mi a különbség a kétfajta iskola között? Az egyik állampolgárokat nevel, a másik alattvalókat képez.

Az egyik iskola tudja, hogy nem a fegyelem és nem a „megtanulás” viszi előre a gyereket, hanem (mint már Széchenyi István is mondta), a diszkusszió, és az ehhez szükséges gondolkodás. 

– Milyen egy frissen iskolába került kisdiák ideális napja ön szerint?

– Először is, az ideális iskola, ahova jár, gyerekközpontú. Nem kell megtanulnia karácsonyra írni, olvasni, de még első osztály végére sem, mert a gyerekek fejlődési üteme különböző. Zsófika úgy jön az iskolába, hogy ír, olvas, mert három nővére volt és mind a három tanító nénit játszott vele, Lackó esetleg csak harmadikra fog stabilan megtanulni írni, olvasni. Zsófika zseni, Lackó hülye? Esetleg pont fordítva. 

"
A tehetséges gyerekek nemegyszer későn érő típusok. 

Mindebből az is következik, hogy a mi mai iskoláinkban az iskolai teljesítmény nem korrelál az életben való beválással, boldogulással. Petőfitől Picassóig, Edisontól Churchillig hozhatnánk a példákat arra, hogy „bukott”, „teljesítésképtelen”, „tompa”, „képezhetetlen” gyerekek (ezeket a minősítéseket a nevek felsorolásának sorrendjében kapták meg az illetők) hogyan cáfoltak rá az iskolai diagnózisokra, jóslatokra. 

Mire lesz szükség az elkövetkezendő negyven évben a munkaerő-piacra és a társadalomba való sikeres belépéshez? A vizsgálatok szerint öt dologra, készségszinten. 

1. írás 
2. értő olvasás 
3. elemi számolás 
4. komputerkezelés felhasználói szinten 
5. angol nyelv 


Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek tantárgyak. A tantárgy ideális esetben egy szép mező, ahol találkozik a tanár és a diák, hogy aztán együtt rácsodálkozzanak „az ember és a világ nyilvánvaló titkaira”, ahogy Goethe mondja. 

"
Az anyagot nem befejezni kellene, ennek semmi értelme, így csak a felejtés számára tanítunk, hanem meg kellene merítkezni, ráérősen, szemlélődve egy-egy jelenségben. 

És: ne kezdjük a kémiát és a fizikát molekuláris, atomi magyarázatokkal, azzal kellene kezdenünk például, hogy miért lesz világosabb a tea, ha citromot csöppentünk bele? Réges-régen természettudományt kellene tanítanunk, vagyis összevonva fizikát, kémiát, biológiát, és az egyszerű elemi jelenségeken szemléltetve őket.

– Amikor én tanítottam, a varázsszavak a tanterv, tanmenet és a haladási napló voltak, és – legalábbis a napló szerint – mindent „le kellett adni”. 

- Köztudott, hogy Magyarországon az iskolák 75%-ban a felejtésnek tanítanak. Minimum ennyi megy veszendőbe a tananyagból.

A vizsgálatok már a hatvanas években úgy találták, hogy ha egy korrekt, jó tanár egy év alatt 27 költőből és íróból huszonhetet letanít, megtanít, míg kollégája a másik osztályban hármat-négyet-ötöt vesz csak az év során, „a többit nézzétek meg a tankönyvből”, viszont ez a tanár az egyes írókból, költőkből színdarabokat ír, az osztállyal együtt, elő is adják, verseket, elbeszéléseket, drámarészletecskéket írnak a tanult költők és írók műveiből az ő stílusukban – és így tovább, akkor év végén természetesen a korrekt letanításnak megfelelően a tananyag egészére nézve a mindent megtanuló gyerekek tudnak többet. De már a szünet végére az ő tudásuk csökken, felejtenek, az érzelmileg megragadott gyerekek tudása azonban nő, és ez az elkövetkező időkben így folytatódik. Magnetizálódtak a jelenségre, a költészetre, az irodalomra, magukhoz vonzanak minden erre vonatkozó információt, a két görbe egy idő után keresztezi egymást, az élményszinten, érzelmi megragadottságban, örömmel tanuló gyerekek fognak többet tudni felnőtt korukra, mint a másik csoport. 



– Mit tanácsol azoknak a szülőknek, akiknek a közeljövőben megy a gyerekük iskolába?

– A gyereknek azt kell éreznie, hogy a szülei, a családja ugyanúgymellette és mögötte áll, mint eddig, melegen öleli testileg és lelkileg, nagy érzelmi biztonságot nyújtva neki. Tudnia kell, hogy családja mindig megvédi őt a külvilággal szemben, akkor is, ha nem értenek egyet azzal, amit épp csinált, azt külön rendezik vele. 

"
A szülőknek a lehetséges nevelési paradigmákból azt kellene követniük, hogy„legyél, aki vagy, én ehhez foglak hozzásegíteni”.

(Míg az iskola nagyon gyakran azt követi, hogy „legyél, akivé én akarlak tenni”, és ez rossz esetben a megtörés, megtöretés, jó esetben az örök lázadás és harcok útja.) 

Gondoljuk meg, a mai iskola a nyolcféle intelligenciából csak egyre tart igényt, az értelmi intelligenciára, azt is csak féligméltányolja. A verbális, szóbeli intelligencia mellett a performációs, cselekvéses intelligenciára (ez is az értelmi intelligencia része!), a „néma tudásra” (tacitknowledge, néma tudás – Polányi) már ügyet sem vet. Pedig gyerekkorban ez az erősebb, ez viszi magával a szóbeliség kifejlődését is. 

Nekünk, szülőknek azonban tudnunk kell, hogy mindennek következtében az iskolai értékelés nem tudja megmondani, hogy milyen is a mi gyerekünk.

És nem korrelál, nem egyezik meg az életben való későbbi beválással, boldogulással. Azt is tudnunk kellene, hogy az iskola a gyerek dolga! Ha azzal kezdem az első osztályt, hogy Zsoltikám, mi a lecke? Mire Zsoltika talán azt mondja, hogy semmi, mire én ráripakodok, hogy szerdán is ezt mondtad, és kiderült, hogy van lecke, Magdika tudta, azonnal hívd fel Magdikát, akkor 8-10-12 év családi poklot készítek elő. Persze segítek, ha a gyerek kér, de az iskola az ő dolga. Ezek a gyerekek a tapasztalat szerint jobb tanulók és könnyebben jobb tanulók, mint az állandóan ellenőrzött, kikérdezett, egész napos iskola után még házi feladattal és tanulással gyötört gyerekek. 

Ne tévedjünk: a magyar egész napos iskola nem egész napos iskola. Egész napos iskola van, csak nagyon drága kiépíteni. Ha kiépül, a maga sportpályáival, uszodájával, éttermeivel, pihenőszobájával, könyvtárával stb., akkor persze jól működik. 

De nálunk nincs szó egész napos iskoláról,nálunk a gyerek egész nap az iskolában van,ami egész más dolog, a napköziben, ahogyan ezt Rákosi Mátyás megálmodta.

Rákosi előtt is volt napközi Magyarországon, a nyomorenyhítő akció része volt, és a gyerekek kilenc ezreléke vette igénybe. De a párt azt akarta, hogy a gyerek ne otthon töltse az idejét, hanem az iskolában. Ne legyen szabadon, hanem legyen bezárva. És ’49 után hamarosan úgyszólván valamennyi iskolás napközis lett.

"
Az én ideális iskolámban persze nincs is lecke. Minek? Gyakorolni az iskolában kell. Viszont nem kellene sietni. Az elsősöknek maximum 3-4 órát kellene tanulással tölteniük. 

„Anyuka! Ferikével még gyakorolni kell otthon az „m” betűt!” Én, az anya, ez esetben hazavonszolom Ferikémet egy-két TESCO-n, Auchanon keresztül, leültetem, és míg egyik kezemmel a vacsorát kavargatom, másikkal a szennyest szórom a mosógépbe, és harmadik fejemmel visszafordulok és kissé már spannolt állapotban így szólok: „Ferike! Még egy ilyen »m« betű és az egész oldalt ki fogom tépni!” És kissé utálom Ferikét. Ferike is kicsit utál engem és nagyon utálja az írást és az „m” betűt. 

Vigyázat! Tudnunk kell, hogy minden szülő a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora!

Az első három perc: "úristen, ez a gyerek tényleg butább, mint gondoltam!" A második három perc: "a gyerekem nemcsak buta, jellemtelen is!" „– Zsófikám! Mit csinálsz, mialatt én a matematikáddal a lelkemet teszem ki? – Semmit apa, figyelek! – Figyelsz? Még hazudsz is? Hát nem a kenyérgalacsint gyurbikálod az asztal alatt, hogy majd megveszek belé?” – stb. A harmadik három perc: "ez a gyerek engem nem szeret! Ezt eddig nem vettem észre…" A tizedik percben üvöltök, a gyerek sír. Ez a normális szülői korrepetálás lefutási görbéje jó gyerek, jó szülő és jó kapcsolat esetén.



– Már az óvodában is vannak különféle tesztek, felmérések, iskolaérettségi vizsgálatok. Az iskola ennyire hat lefelé is?

– Igen, és ha kötelező lesz az óvoda, ennél még rosszabb is lehet. 

A boldogabb országokban ugyanis a szülő és nem az állam joga meghatározni, hogy a gyerek járjon-e óvodába, vagy sem.

Persze a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek nagyon fontos, hogy óvodába járjanak, de például Haitiban, amelyik nálunk szegényebb, ezt nem úgy érik el, hogy megvonják a szociális segélyt attól, aki nem viszi óvodába a gyerekét, hanem úgy, hogy több pénzt kap, aki viszi. Még ennél is fontosabbak volnának a szakmailag jól felkészült „biztos kezdet”-házak, amelyek nullától hároméves korig fogadnák a gyerekeket, anyjukkal együtt, szigorúan önkéntes alapon. Becsábítanák az arra rászorulókat. 

"
Ugyanis az első három évben lényegében „minden eldől”. Az óvoda már késő. 

De továbblépek: kevesen tudják, hogy mint az Európai Unió többi országában, így Magyarországon sincs iskolába járási kötelezettség! Csak tankötelezettség van. A szülő döntheti el, hogy iskolába járjon-e a gyerek, vagy otthon tanuljon, amiről időnként számot ad. Tévedés, hogy az igazgató joga eldönteni, hogy lehet-e a gyerek magántanuló! Ha a gyerek nem veszélyeztetett, ha rendszeresen jár számot adni tudásáról, nem tagadhatja meg a magántanulói státust! Ha a gyerek magántanuló, esetleg a szülő összeáll más szülőkkel és felfogadnak egy tanító nénit, aki a tapasztalatok szerint egyharmadnyi idő alatt tanítja meg az iskolai tananyagot, mint ahogy ez az iskolában történik, és általában szorongás nélkül. 

„homeschooling”, az otthon tanulás egyre terjedő módszer Amerikában és a nyugati országokban, de így tanultak Magyarországon a 19. században az arisztokrata gyerekek is. 



– Több helyütt mondta: mentsük ki a gyerekeket az állami iskolából. Miért?

– Mert a mai magyarországi iskola nem a gyerekekhez, nem testi és lelki szükségleteikhez, nem életkori sajátosságaikhoz szabott. Elundorítja őket a tanulástól, ahelyett, hogy rávezetné a világ és az emberi jelenség érdekességére. 

Nem véletlen, hogy az utolsó három évben megugrott az érdeklődés az alapítványi és magániskolák iránt. 

De a többi szülőnek is azért kellene küzdenie a pedagógusokkal és más szakemberekkel együtt, hogy a centralizált állami iskolákban elindult folyamat, a tekintélyelvű diszkrimináció, melyben nem a gyerek a fontos, hanem a rajta átpréselendő tananyag (amelyik egyébként rosszul és szakszerűtlenül jelenik meg a tanterv jelentős részében), megálljon. A gyerek érdeke és a társadalmi érdek – a jövő kimunkálása! – egybeesik. 

"
Az államközpontú porosz-szovjet típusú iskola a diktatúra iskolája, a gyermekközpontú iskola a demokráciáé.

Egy ország mentális állapota is attól függ, mennyit ruházunk be szellemileg, lelkileg és anyagilag az oktatásba. Ha ezt megspóroljuk, újra mondom, abból katasztrófa lesz.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
AZ ELSŐSZÜLÖTTEKNEK MAGASABB AZ IQ-JUK

 

AZ ELSŐSZÜLÖTT GYEREKEK JOBBAK AZ ISKOLÁBAN, EZ 2013 ÓTA TUDOMÁNYOS TÉNY. AZ OKOT A SZÜLŐKBEN KELL KERESNI: V. JOSEPH HOTZ ÉS JUAN PANTANO KUTATÓK ADATELEMZÉSE SZERINT A KÉSŐBB SZÜLETETTEKKEL MÁR ELNÉZŐBBEK.  

 

 

A legtöbb szülő úgy gondolja, ez nem lehet igaz, hiszen több gyerek több gyakorlatot is jelent, az elsőnél még sokkal többet hibáznak, mint később, rutinosan. Erre is van egy nem túl tudományos elmélet, az Első Palacsinta Elmélete, ami szerint az első próbálkozás nem sikerülhet tökéletesre.

A nemzetközi kutatások alapján azonban egyértelmű, hogy az elsőszülötteknek magasabb az IQ-juk, jobban teljesítenek az iskolában, és saját szüleik is jobban teljesítőnek tartják őket. A Youthin nevű szervezet 1979-es National Longitudinal Survey című, hosszú távú kutatásából kiderült, hogy az anyák sokkal jobban teljesítőnek látják első gyereküket, míg a kisebbeket átlagosnak találják.

Biztos magyarázat nincs, de több elmélet is született már a jelenségre. A megosztott figyelem elmélete szerint a legnagyobb testvérekre több idő és figyelem jut, a többieknek már osztozniuk kell. Az elsőszülötteknél megfigyelhető magasabb IQ miatt többen úgy gondolják, hogy nekik jobb genetikai alapanyag jut– a genetika alapelvei viszont nem támogatják ezt az elméletet. Néhány szülő pedig az első problémás gyereknél abba is hagyja az utódnemzést, ebből azt a következtetést vonhatják le, hogy az előzőek jobbak voltak, teljesen függetlenül a genetikától.

Egy másik teória szerint az idősebbek segítenek tanulni a fiatalabbaknak, amitől olyan készségeik is kifejlődnek, amik a kisebbeknek már nem, hiszen nekik nincs kit tanítaniuk. Mások szerint a válásokban kell keresni az okokat: ez sokkal gyakoribb az első gyerek születése után, a későbbieket már rosszul érinti, és a sok elvált szülő miatt eltolja az átlagokat.

A lusta szülő elmélete pedig azt mondja, hogy először a szülők félnek, hogy elrontanak valamit, a második, harmadik gyereknél viszont már lenyugszanak, és nem foglalkoznak annyit az egésszel. A 2013-as kutatás adatai ehhez az elmélethez állnak a legközelebb: a szülők az első gyereknél sokkal gyakrabban használnak keményebb szabályokat, ami javítja a teljesítményüket. Ráadásul sűrűbben büntetik rossz jegyeik miatt az első gyerekeket, mint a többieket. Sajnos azonban ez is csak elmélet marad, az összefüggéseket nem igazán lehet tesztelni, az adatokból csak annyi biztos, hogy a szülők már nem stresszelnek rá annyira a nevelésre a második gyereknél, mint az elsőnél.


 

-----------------------------------------------------

Feldmár: „A legfájdalmasabb élmény a szégyen”

 

Megszégyenített gyermekek, szeretettől rettegő, mazochista felnőttek, és a meg nem élt pillanat: Feldmár András legutóbbi előadásán újra ébresztőt fújt.

„Ha én nem állok ki magamért, akkor ki fog értem kiállni? Ha én csak magamért fáradozom és állok ki, akkor mit érek én? És ha ezeket a dolgokat nem most teszem, akkor mikor?” 

Feldmár András az ókorban élt talmud mester, Hillél által megfogalmazott három kérdésére építette legutóbbi előadását, melyet Most vagy soha! címmel hirdettek meg. A terem zsúfolásig telt, ezerötszáz ember volt kíváncsi a kétestés előadására, ahol a megfoghatatlan idő, a félelmetes szeretet és az életet felemésztő szégyen került a kíméletlen őszinteségű terapeuta virtuális analízisének középpontjába.

1 (1)

 

Ki lehet értem, ha én nem vagyok magamért? 

Feldmár egy fájó igazsággal indít: soha senki nem tudja, hogy mit érzel, ha én hozzád érek, nem fogom tudni, hogy közben te mit érzel. Egyedül vagyunk. Csakis a magunk élményeit tudhatjuk. Te mesélhetsz a saját élményedről, de én soha nem fogom érteni. Én magam lehetek az egyetlen, akit belülről ismerek. Komolyan kell hát vennem saját magamat.

Gyerekként az ember még tudja, mi jó neki, mi nem, mit akar, mit nem… Aztán idővel, a különböző társadalmi hatások, a szülők, később a tanárok fosztják meg ettől a képességétől.

– Meleg van itt! – mondja a gyerek.
– Hülye vagy? Itt nincs meleg – vág vissza a szülő.

Elég a legegyszerűbb mondat, és a gyermek elszégyelli magát, mindenható szüleinek elhiszi, hogy nincs is meleg, és tényleg hülye – és szépen elkezdi elveszíteni a kapcsolatát a valósággal. A gyerek megtanulja nem elmondani, hogy mit szeretne, elkezd hazudni, hogy megvédje magát.Azért hazudik, mert azt tanulja, hogy saját igazsága nem elég jó. Azt mondja, amit a környezete, a szülei hallani akarnak. Miért tesz ilyet? Azért, mert egy gyermek számára fájdalmas a felismerés, hogy a szülei nem a barátai. Nem is akar tudomást venni erről, a szülő védelmében inkább elhiszi, hogy ő a rossz. Ha elfogadná, hogy a szülei nem veszik komolyan, azzal szülei ellenségekké válnának. De a gyerek nem akar szembesülni azzal, hogy a szülei nem a barátai, inkább elfedi azt, ami nyilvánvaló.

Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az az ő saját vágya?

Ha én csak magamért fáradozom és magamért állok ki, akkor mit érek én?

Hillél második kérdése arra világít rá, hogy emberi kapcsolatainkban mi magunk hol foglalunk helyet, a ranglétra hányadik fokára helyezzük saját személyünket? Előbb magunkra kell vigyáznunk, utána másokra! A sorrend fontos, előbb én, utána a többiek. Ha a sorrend megfordul, az ember soha nem talál rá a boldogságra. Hamupipőke például nem tudta beteljesíteni vágyait, kellett neki egy tündér (terapeuta), aki azt mondja: Menj és táncolj! Dögöljenek meg a randa nővéreid! 

Feldmár: „Ha nem most, akkor mikor?”Fontos, hogy a másik segítését ne keverjük össze az önfeláldozással; attól ugyanis, hogy az ember jó önmagához, azt teszi, ami a saját vágya, még marad energiája, hogy a másikat támogassa, segítse. Nem kötelező feláldozni az életünket, de így tenni könnyebb. Milyen gyakran hangzik el emberek szájából a mondta: Én azért vagyok itt, hogy a vágyaidat beteljesítsem! – Ez nem más, mint színtiszta önfeláldozás, sőt mazochizmus. Kinek jó ez? Mit érünk azzal, ha halálunk után azt mondják rólunk, milyen jó ember volt szegény.

Mire jó, ha feláldozzuk magunkat?
Semmire!
Felelőtlen az, aki nem vigyáz magára.
Aki nem így él, az fél!

Ha nem most, akkor mikor? 

Az ember azt hiszi, hogy ráér. De mi van, ha két perc múlva meghalunk? Márpedig a halál bármikor utolérhet. Miért olyan nehéz hát élni? Jól élni? Önmagunkkal jóban lenni? Mert félünk. Az ember éppen olyan mélyen fél az élettől és a szeretettől, mint a haláltól. Legtöbben attól rettegnek, hogy elfogadják; szeretik őket. A szeretetben ugyanis nincs kontroll. Ha egyszer átadjuk magunkat neki, onnantól minden attól függ, hogy a másik szeret-e:

– Még szeretsz?
– Igen!
– Még mindig szeretsz?
– Igen!
– És most? Most is szeretsz?

Ha szeretve vagyunk, rettegünk attól, ha már nem szeretnek. Ez egy függőségi állapot, a függés azonban nem negatív. Elvégre függünk a levegőtől, a víztől is. Függeni nem tragikus. A szeretettől sokszor azért is rettegünk, mert a Szeretlek! mögött gyakran érezzük, valamit akarnak tőlünk. A feltétel nélküli szeretet önzetlen, ha szeretlek, akkor adni akarok, azt akarom, hogy neked jó legyen, ezért cserébe nem várok semmit.

De nemcsak ettől félünk, félünk kimondani, mit akarunk valójában, félünk, hogy akkor már nem fognak szeretni. Nem lesz többé szükség ránk. Óriási különbség van aközött, hogy szeretetből vagy félelemből csinálok-e valamit. A szeretet nem bántja a másikat, a szeretet békén hagy, a szeretet nem vágy, a szeretet nem vágyik semmire, a szeretet önkéntes rabszolgaság…

Mindent időben kell tenni, s ez embertelen…

fotó: Réthey-Prikkel Tamás
Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

Férfinak és nőnek más és más a ritmusa, míg az egyik gyors, addig a másik lassúbb ütem szerint él. Míg az egyik lassan andalog, a másik gyorsabb iramban szereti a sétát. Ahhoz, hogy a párok egymásra hangolódjanak, egyiküknek „fel kell áldoznia” saját tempóját – vagy begyorsít, vagy lelassul. Persze ott van még a kompromisszum is, amikor mindkét fél picit „beáldozza” természetes és kényelmes ritmusát, kompromisszumot köt, hogy a másikhoz közelíthessen – de ebben az esetben is elárulja önmagát. A szexben sincs ez másképp, a felek gyakran egymás szemére vetik, hogy a másik nem kezdeményez; pedig lehet, hogy kezdeményezne, csak épp a gyorsabb tempójú ember nem tudja kivárni, az ő gyorsasága a másik kezdeményezésének gátja. Túl lassú!

„Andris okos, de kicsit lassú!”

A kis Feldmár András ellenőrzőjébe évről évre mindig ez a jellemzés került, ami miatt rosszul kellett éreznie magát. Az ő lassú tempója nem felelt meg a „normális” gyerekkel szemben támasztott követelményeknek, s bár eltelt azóta jó pár évtized, a kis Andrisból pedig őszbe hajló terapeuta lett, a gyerekeket azóta is bántják. Bántják őket azzal, hogy azt mondják rájuk, túl lassúak, netán hiperaktívak. Ez pont olyan, mintha azt mondanánk, hogy a fikusz túl zöld. Szégyellje magát a fikusz, meg az a kisgyerek is, akinek nem megy rajtszóra a pisi visszatartása.

Gondoljunk csak bele, mit érezhet az a gyermek, akinek azt mondja az édesanyja, hogy mostantól fogva nem szabad bepisilnie. Mit reagálhat erre egy kis ember? Lehet, ha az anyja nem erőlteti, pár hét múlva elhagyható lesz a pelus, de mégsem válaszolhatja azt; „Anya, ne kérj ilyet! Adj még 6 hónapot, lehet, hogy akkor meg tudom tenni!” Egy gyerek, akit sürgetnek, elszégyelli magát. Azt hiszi, aki őt sürgeti, tudja, hogy mi a tuti. A gyerek nem tudja megvédeni magát. Nem tudja azt mondani: „Menj a francba!”

Ha nincs szégyen, nem lesz beteg a lélek

Minden elmebetegség onnan származik, hogy az embert bántották; akiket nem bántottak, azok nem szenvednek. A legfájdalmasabb élmény: a szégyen. Olyan ez, mintha izzó vassal égetnék a bőrünket. Ha egy kisgyereket megszégyenítenek, isten tudja csak, hogy mit és kit fog elkerülni azért, hogy azt soha többé ne kelljen átélnie. Akit például megszégyenít a zenetanára – a kis Feldmártól azt kérte a zenetanára, hogy a kórusban csak némán tátogjon –, az soha többé nem fog énekelni. Mekkora vétek ez, hiszen mindent meg lehet tanulni, sok gyakorlással a legnagyobb botfülű is képes megtanulni énekelni vagy épp megkeresni az egyenletben az ismeretlen x-et.

Amikor Feldmár matematikából korrepetált gyerekeket, megfigyelte, hogy a matekkorrepetálásra kárhoztatott gyerekeknek nem is felzárkóztató órára, hanem terapeutára lett volna szükségük – a gyerekek ugyanis nem a matektól, hanem a szégyentől rettegtek, hogy nem tudják megoldani a feladatokat és megszégyenülnek. A gyerekeknek nem kell más, mint bátorítás, erősíteni kell bennük a hitet; képesek megcsinálni. Meg kell tanítani a gyerekekkel, beléjük kell vésni, hogy soha senkinek nincs joga ahhoz, hogy megszégyenítse őket. Ha ebben a szellemben nőnének fel a gyerekek, nem lenne szükség terapeutákra. „El tudom képzelni, hogy holnap megszületik egy generáció, amely már nem tudja, mi az a szégyen” – mondja Feldmár.

Amikor az embert bántják, az olyan, mintha a szégyenteljes pillanattól fogva az embert leszögeznék, odaszögeznék ehhez az élményhez. Attól a pillanattól fogva túlélésre játszik. A traumát otthagyja, megy előre, de a szeg, amikor bántották, ott fogja, ahol őt bántották. S hogyan lehet ezt a szeget kihúzni, a traumát feloldani? Vissza kell menni oda, ahol a trauma megesett, és valakinek a karjai közt újra át kell élni, el kell siratni, meg kell gyászolni akkori énünket. Szomorú, hogy amikor az embert bántják, a fájdalmat nincs kivel megosztani.

Forrás: nlcafe.hu/ CZVITKOVITS JUDIT

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Engedjük a gyerekeinket élni

Hogyan neveljünk boldog gyermeket? – Vekerdy Tamás interjú

A gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, akit a gyermek–szülő kapcsolat különféle stratégiáiról kérdeztünk.

– Milyen a boldog gyermek?

– A boldog szót nem szeretem, inkább a derűs, jókedvű kifejezéseket használnám. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van: legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy de hát a gyerek valamilyen? Igen. Nem véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől kapunk. A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is, amikor iskolába kerül. Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan körülmények között él­­nek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.

– Megismerhetik a szülők a gyermekeiket teljes mértékben?

– Igen, ha megengedik maguknak. De sokan nem teszik, mert létezik egy korlátolt elképzelésük arról, hogy milyen legyen a gyerekük. Van a világban egy megállíthatatlan trend, a topmenedzserképzést már az óvodában elkezdik. A zöld óvodában van angoloktatás, a pirosban német, a zöldben jövőre japán is indul. Lényeges kérdés, hogy van-e számítógépes szoba, járnak-e be edzők, hogy kikapkodják a délelőtti szabad játékból a gyereket, és lovaglásra, úszásra, karatéra vigyék, azaz neurotizálják. A szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyereknek, holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték testi-lelki értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem konfliktusos kor, ha a gyereket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!” Miért lenne otthon? Pontosan tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban és kezd eltolódni. Egyre később tud a gyerek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek, hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér be az órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.

– Sok szülő megijed attól, hogy a gyermeke megváltozik kamaszkorban, úgy érzi, nem is ismeri már igazán. Ezért elkezdi mindentől félteni, például a drogtól.

– A kamaszkor a második születés kora. Az aranyos, kedves szőke kislányom, aki a háromnapos erdei iskolában mindent felírt, hogy elmesélje nekem, most nem mond el semmit, a haja barna lesz, bezárkózik. Szinte úgy érzem, hogy utál engem. Német Waldorf-tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kéne írni: „átépítés miatt átmenetileg zárva”. A faggatott kamasz hazudik, ez a leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3–8 év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletben.

– Akkor a biztonságot nyújtó jelenléten kívül nem is lehet mást csinálni?

– Mint a jó tréner, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja végig a nyújtón. A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos.

 Most egy olyan generáció neveli a gyermekeit, amelyik még sokkal inkább szabadon volt eresztve. Ők voltak a „kulcsos gyerekek”. Mégis egyre több olyan szülő van, aki a gyermeke minden percét betáblázza, hozza-viszi az iskolából, különórákra járatja. Az USA-ban ezeket a szülőket „helikopterszülőknek” nevezik. Mi­­lye­nek lesznek ezek a túlféltett gyerekek felnőttkorukban?

– Nem kell négy különóra! Az idegen nyelv fontos, a mozgás már kicsit más kérdés. Nincs ma Magyarországon játékos, szórakoztató sport, az egyesületek pedig eredményre mennek, ez a gyerek számára nagyon rossz. Kamaszkorig ilyenben nem szabadna részt venni. Nagyon sok olyan gyereket kezelünk, aki 11-12 éves korára pszichológushoz kerül, mert ő csak második vagy harmadik, pedig ugyanannyit edz, mint az első. Ezt nehéz kibírni, a versenysport pokol. A zeneoktatás sem szabad, kötelező hozzá a szolfézs, amit a gyerekek utálnak. Azt kell átlátni a szülőnek, hogy mi az az egy-két különóra, ami megéri. Közben az egész életet kicsit le kéne lassítani, mert ez a gyerekek számára életmentő lenne. Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyerek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába.

 Létezik olyan, hogy jó szülői stratégia?

– Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha, hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít, hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni, akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó lesz mindenkinek.

(forrás: Vasárnapi Hírek)

 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szülő_kép_más_kép/p Önismerettel az „elég jó” szülőség felé

Szeretettel meghívjuk /meghívunk Önt / Téged a

Mit jelent a változás és „elég jó” Szülőnek lenni? Open Space / „Nyitott Tér” Műhelybeszélgetésre. Időpont:2014.december 12.(péntek) 16.00-20.00 óra) Helyszín: Ferences Gimnázium Szentendre

A workshopot vezetik:

Dr. Hada Zsuzsanna pszichiáter,coach

Dombi Csaba szociálpedagógus

Résztvevők: tanárok, szülők, diákok, érdeklődők,…

S z e r e t e t t e l v á r j u k ! S z e r e t e t t e l v á r u n k !

A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött!

 Információ: Dombi Csaba Tel.: 06 70 608 32 93 és a honlapon.

----------------------------------------------------------------------------------------

-----------------

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ferenc pápa nyolc tanácsa családoknak

1. Mindig azt a tanácsot adom a friss házasoknak: Vitatkozzatok, amennyit csak akartok! Ha repülnek a tányérok, az se baj. De soha ne érjen véget a nap békekötés nélkül. Soha!

2. Nem kell feltétlenül hívni az ENSZ-t, hogy tegyen békét az otthonunkban. Egy apró gesztus, egy simogatás elég, és jó éjt! Holnap pedig újrakezdünk mindent.

3. A Biblia nem arra van, hogy a polcra tegyük, hanem hogy mindig a kezünk ügyében legyen. Olvassuk sokat, minden nap; akár egyedül, akár közösen, férj és feleség, szülők és gyermekek együtt; esetleg este, különösen vasárnaponként. Hogy a család Isten igéjének világosságával és erejével haladjon előre.

4. A házasság egy, nagy odaadást igénylő, olykor nehéz, olykor kihívásokkal és időnként nehézségekkel, konfliktusokkal terhes utazás – de ez az élet.

5. Az elmúlt tíz évben a jólét kultúrája meggyőzött minket arról, hogy jobb, ha az embernek nincs gyereke. Hiszen akkor járhatod a világot, nyaralhatsz, vidéki villára is telik, nincs semmi gondod.

6. Amikor fiatal párokat gyóntatok, és a gyerekeikről beszélnek nekem, mindig felteszem nekik a kérdést: És van időtök rá, hogy játsszatok a gyerekekkel? Sok esetben ilyenkor az apuka megszólal: De Atyám, alszanak még, amikor reggel elmegyek munkába, és alszanak már, amikor este hazaérek. Ez nem élet.

7. Sok gyerek és fiatal rengeteg időt pazarol el sekélyes dolgokra: csetelés az interneten, játék a mobilon, sorozatok. Az új technológiák arra vannak, hogy egyszerűbbé tegyék az életet, javítsák az életminőséget. Azonban gyakran elterelik a figyelmünket a valóban fontos dolgokról.

8. Az egyik legszebb dolog egy család életében, amikor a gyermekeket dédelgethetik, és amikor egy nagyszülő dédelgetheti az unokáit.
(Magyar Kurír)

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A poroszos-szovjet jellegű iránytól eltérően az ideális iskola gyermekbarát és elfogadó a gyermekpszichológus szerint.
ÉLETMÓD
Jásper Ferenc interjúja2014-11-07 01:12

– Gondolta volna a rendszerváltáskor, hogy 25 év múlva itt tart majd a magyar oktatás?

– Nem. 

– Hogy jutottunk ide?

– A nyolcvanas évek elején kinevezték Gazsó Ferencet a művelődési miniszter helyettesévé, hozzá tartozott a közoktatás irányítása. Vele érkezett Kelemen Elemér és még néhány szakember, akik új, reform-látásmódot képviseltek. (Hoffmann Rózsa abban az időben is reformellenes hű pártkatona volt, csak éppen egy másik párté – az akkori állampárté.) 1985-re elkészült egy új közoktatási törvény, amely sok mindenre adott lehetőséget. A nyolcvanas évek második felében elkezdtünk tapogatózni, hogy lehetne Waldorf-iskolát létesíteni. Akkor még úgy volt, hogy csak az állam alapíthat iskolát. Gazsó azt mondta, hogy vonjuk be a helyi tanácsot (a helyi „államot”) az alapítók közé, és úgy már mehet. Így sikerült Solymáron megalapítani az első Waldorf-intézményt, ami ma már Pesthidegkúton működik. Hegyeshalomtól Vlagyivosztokig ez volt az első nem állami alapfokú (általános) iskola...

Életrajz

Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született. Főiskolai tanulmányait az ELTE JTK szakán végezte 1954–1958 között. Ezután a BTK pszichológia szakát is elvégezte 1962–1967 között. Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira 1971–1976 között járt.

1958-tól 1960-ig házitanító volt, illetve a Nemzeti Színház statisztája. 1959–1969 között a Család és Iskola külső, majd belső munkatársa volt. 1969–1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára volt. 1972–1983 között a IX. és a III. kerület Nevelési Tanácsadó pszichológusa volt. 1983–tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, 1990–től tudományos tanácsadója, 1995-től 1998-ig szeniora volt. 1992–1998 között a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén docens. 1998–tól a Pedagógus-továbbképzési Módszertani és Információs Központ alternatív továbbképzési igazgatója. 1987–1991 között Solymáron a magyarországi Waldorf-óvoda és -iskola megszervezésében vett részt. 1991 óta a nappali Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. 1990–től az iskolázás szabadsága Európai Fórumának közép-európai szóvivője, 1993–1997 között alelnöke volt. 1998–tól az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság elnöke. 1998–tól a Magyar Művelődési Társaság elnökségi tagja. 2001-től az Országos Köznevelési Tanács tagja. Munkásságáról itt olvashattok. Műveit pedig itt találhatjátok. A minap pedig Hazám-díjjal jutalmazták.

(Wikipedia)


– Mások is kihasználták a kiskapukat?

– Sok jó kezdeményezés indult el. Gazsóék létrehozták a KÖFA-t, vagyis a közoktatás-fejlesztési alapot, amely lehetővé tette, hogy egyes tanárok vagy tanári közösségek közvetlenül is pályázhassanak pénzre az ötleteik megvalósításához. Rengeteg alternatív kezdeményezés indult el az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumtól a különféle alternatív pedagógiákat alkalmazó csoportokig. Ekkor kapott épületet és iskolát Winkler Márta, aki gyermekbarát pedagógiát hirdetve itt már azt csinált, amit mindig is szeretett volna. 

– Meddig tartott ez a kegyelmi időszak?

– Tulajdonképpen 2010-ig. 

Azt lehet mondani, hogy mindegyik kormány csinált jó dolgokat és nagy marhaságokat is, de terjedhettek az alternatívák és nagyon sok – egyre több – jó, gyerekközpontú módszer kapott helyet az önkormányzati iskolákban is.

Kooperatív tanulás, reggeli beszélgető-kör, projektmódszer, témahét…Mikor mi kell a gyerekeknek, és hogyan – mert ezt jelenti a gyerekközpontúság. És megmaradt persze, bár időnként nehezült (az adminisztratív bürokrácia követelményei miatt), a szabad intézményalapítás és működtetés, állami támogatással. (Már akkor is időnként némi diszkriminációval az egyházak javára, akikkel ezt a diszkrimináló megállapodást, ezt ne felejtsük, tulajdonképpen Horn Gyula kötötte meg.) 

2010-ben aztán az egész folyamat leállt és visszafordult.

Hoffmann Rózsa nem is tagadta, az ő eszményi iskolája az, ahol ő tanult. Ő 1954 és 1966 közt járt iskolába – a kései Rákosi- és a korai Kádár-korszakban. Amikor az avíttas poroszos oktatáshoz a szovjet típusú ideológia és merevség társult…

– De hogy lehetett ezt a folyamatot ilyen könnyen visszafordítani?

– Kevés volt az idő. Amellett pedig nem szabad elhallgatni, hogy a magyar pedagógusok, akik között mindmáig zseniális és áldozatos emberek vannak, tömegükben – 150 ezer emberről van szó – háromszorosan is kontraszelektáltak. A McKinsey-jelentés 25 országban vizsgálta azt, hogy mi a titka a jó oktatásnak. 

"
A legfontosabb tényező a tanár.

Ha a legjobbak állnak pedagógusnak, mert nagy a presztízse a pályának, jól fizetik, és elismerik őket, akkor abból jó oktatás lesz. Magyarországon ezzel szemben az a helyzet, ami Varga Júlia kutatásaiból kiderül: kevés kivételtől eltekintve a középiskolában végzők alsó harmada megy tanári pályára, a tanárként végzőkalsó harmada megy el végül tanítani, és ezeknek is az alsó harmada marad tartósan a tanári pályán. 

Mi a jó iskola titka?

A siker titka a McKinsey-jelentés szerint három tényezőn alapszik:

- az arra legalkalmasabb emberek váljanak tanárrá,
- eredményes tanárrá képezzék őket,
- minden gyermek a lehető legjobb szintű oktatást kapja.

Az oktatás terén olyan sikeres országok, mint Finnország esetében csak minden 10. jelentkező jut be a tanárképzésbe, nagy a verseny, így a legjobbak kerülnek be. A legjobban teljesítő iskolarendszerek minden esetben elértek két dolgot: hatékony módszereket dolgoztak ki a tanárok kiválasztására és képzésére (nagy hangsúllyal az osztálytermi gyakorlaton), és jó kezdő fizetést kínálnak. Ez a két tényező egyértelműen és kimutathatóan hat a tanári pályára lépők színvonalára. 


– Milyen a jó tanár?

- Először is: 

nem utálja a gyerekeket. Hála istennek, ahogy mondtam is, azért vannak olyan tanárok is, akik élvezik a tanítást, szóba tudnak állni a gyerekkel, vitatkoznak is, ha kell, nem zavarják őket a kicsik, de a kamaszok sem. Persze, a tantárgyi tudás is fontos, de nem ez a lényeg.

Amikor a bolognai rendszer bevezetés előtt állt, egy bizottságnak kellett javaslatot tennie, hogy hogyan működjön ezen belül a pedagógusképzés. A bizottság azt javasolta, hogy egy nagy kapun menjen be mindenki, aki gyerekkel akar foglalkozni, akár óvónő, akár tanító, akár tanár, akár gyógypedagógus pályák felé orientálódik és BA fokon 3 évig csak „gyereket tanuljanak”. Testi-lelki-orvosi-pszichológiai – pedagógiai – gyógypedagógiai szempontból járják körül a gyermeki jelenséget. Három év múlva kész asszisztensekként kerültek volna ki. Ezután MA fokon végezhették volna el a tantárgyi tudást adó képzést. Mint a bizottság egyik tagja mondta nekem, ezt a javaslatot az egyetemek „mozsárágyúval” szétlőtték. Amit ők eddig tanítottak öt évig, azt most kettőre húzzák össze? Hogy kevesebb ember kelljen? Egzisztenciális és egyéb szempontok játszották a fő szerepet, nem a pedagógus pálya valódi megújítása. (A három éven belül persze lassan bizonyos irányok már kialakulhattak volna.) Így most megfordult a dolog, és a BA végzettség tulajdonképpen nem ad a végző kezébe semmit, hiába tanult történelmet vagy bármi mást, ettől ő nem lesz sem történész, sem történelem tanár… 

– Milyen az ideális oktatási rendszer?

– Annak idején a finnek és a dél-koreaiak nagyon szegények voltak. Messzebbről indultak, mint mi. 

Volt viszont egy dolog, amelyben a politikai erők megállapodtak: bármi történjék is, az oktatásra szánt pénzt nem csökkentik, sőt, egyre inkább növelik, ha visszaesés van, akkor is. Rendkívüli eredményeket értek el a következő évtizedekben először az oktatásban majd ezt követően a gazdaságban is.

Nálunk 2010 óta brutális összegeket vontak ki a köz- és a felsőoktatásból is, és jövőre is ez folytatódik. Ez nemzeti katasztrófához fog vezetni, efelől nincs kétségem.

Hadd említsem meg Németországot is pozitív példaként, ahol már rég nincs poroszos rendszer. Egy német kollégám kérdezte egyszer tőlem, 

"
- Tudod-e, hogy melyik a világ leggonoszabb mondata? 
– Melyik? 
– Megbízni jó, ellenőrizni még jobb. 
– Ki mondta? 
– Lenin.

Nálunk most ez az alapelv. Persze nem működik, nem is fog működni, csak rongál. Németországban nincsenek „papíros” gyerekek, vagyis a tanító nénik nem küldik rémülten a kis elsőst is a nevelési tanácsadóba a szakemberhez, hogy adjon papírt számtanból, nyelvtanból, olvasásból stb. való „felmentéséről”, mert a tanító néni retteg, hogy a teljesíthetetlen követelményt majd rajta fogják számon kérni. Hanem: az iskola, a tanító néni maga segít neki, hogy felzárkózzon és a saját ütemében haladjon. Az asszisztens benn ül az órán, és az a feladata, hogy segítsen a lemaradóknak. Van rá pénz ugyanis, de nem csak azért, mert a németek gazdagok, hanem mert úgy döntöttek, hogy erre költenek. A német szülők összefogva az oktatási szakemberekkel a háborút követő évtizedekben átépítették az oktatásukat a poroszos rendszerről a gyermekközpontú, demokratikus szellemű iskolává. 

Porosz iskola már nincs Németországban – porosz iskola csak nálunk van, meg persze más kelet-európaiaknál. Mi a különbség a kétfajta iskola között? Az egyik állampolgárokat nevel, a másik alattvalókat képez.

Az egyik iskola tudja, hogy nem a fegyelem és nem a „megtanulás” viszi előre a gyereket, hanem (mint már Széchenyi István is mondta), a diszkusszió, és az ehhez szükséges gondolkodás. 

– Milyen egy frissen iskolába került kisdiák ideális napja ön szerint?

– Először is, az ideális iskola, ahova jár, gyerekközpontú. Nem kell megtanulnia karácsonyra írni, olvasni, de még első osztály végére sem, mert a gyerekek fejlődési üteme különböző. Zsófika úgy jön az iskolába, hogy ír, olvas, mert három nővére volt és mind a három tanító nénit játszott vele, Lackó esetleg csak harmadikra fog stabilan megtanulni írni, olvasni. Zsófika zseni, Lackó hülye? Esetleg pont fordítva. 

"
A tehetséges gyerekek nemegyszer későn érő típusok. 

Mindebből az is következik, hogy a mi mai iskoláinkban az iskolai teljesítmény nem korrelál az életben való beválással, boldogulással. Petőfitől Picassóig, Edisontól Churchillig hozhatnánk a példákat arra, hogy „bukott”, „teljesítésképtelen”, „tompa”, „képezhetetlen” gyerekek (ezeket a minősítéseket a nevek felsorolásának sorrendjében kapták meg az illetők) hogyan cáfoltak rá az iskolai diagnózisokra, jóslatokra. 

Mire lesz szükség az elkövetkezendő negyven évben a munkaerő-piacra és a társadalomba való sikeres belépéshez? A vizsgálatok szerint öt dologra, készségszinten. 

1. írás 
2. értő olvasás 
3. elemi számolás 
4. komputerkezelés felhasználói szinten 
5. angol nyelv 

Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek tantárgyak. A tantárgy ideális esetben egy szép mező, ahol találkozik a tanár és a diák, hogy aztán együtt rácsodálkozzanak „az ember és a világ nyilvánvaló titkaira”, ahogy Goethe mondja. 

"
Az anyagot nem befejezni kellene, ennek semmi értelme, így csak a felejtés számára tanítunk, hanem meg kellene merítkezni, ráérősen, szemlélődve egy-egy jelenségben. 

És: ne kezdjük a kémiát és a fizikát molekuláris, atomi magyarázatokkal, azzal kellene kezdenünk például, hogy miért lesz világosabb a tea, ha citromot csöppentünk bele? Réges-régen természettudományt kellene tanítanunk, vagyis összevonva fizikát, kémiát, biológiát, és az egyszerű elemi jelenségeken szemléltetve őket.

– Amikor én tanítottam, a varázsszavak a tanterv, tanmenet és a haladási napló voltak, és – legalábbis a napló szerint – mindent „le kellett adni”. 

- Köztudott, hogy Magyarországon az iskolák 75%-ban a felejtésnek tanítanak. Minimum ennyi megy veszendőbe a tananyagból.

A vizsgálatok már a hatvanas években úgy találták, hogy ha egy korrekt, jó tanár egy év alatt 27 költőből és íróból huszonhetet letanít, megtanít, míg kollégája a másik osztályban hármat-négyet-ötöt vesz csak az év során, „a többit nézzétek meg a tankönyvből”, viszont ez a tanár az egyes írókból, költőkből színdarabokat ír, az osztállyal együtt, elő is adják, verseket, elbeszéléseket, drámarészletecskéket írnak a tanult költők és írók műveiből az ő stílusukban – és így tovább, akkor év végén természetesen a korrekt letanításnak megfelelően a tananyag egészére nézve a mindent megtanuló gyerekek tudnak többet. De már a szünet végére az ő tudásuk csökken, felejtenek, az érzelmileg megragadott gyerekek tudása azonban nő, és ez az elkövetkező időkben így folytatódik. Magnetizálódtak a jelenségre, a költészetre, az irodalomra, magukhoz vonzanak minden erre vonatkozó információt, a két görbe egy idő után keresztezi egymást, az élményszinten, érzelmi megragadottságban, örömmel tanuló gyerekek fognak többet tudni felnőtt korukra, mint a másik csoport. 

– Mit tanácsol azoknak a szülőknek, akiknek a közeljövőben megy a gyerekük iskolába?

– A gyereknek azt kell éreznie, hogy a szülei, a családja ugyanúgymellette és mögötte áll, mint eddig, melegen öleli testileg és lelkileg, nagy érzelmi biztonságot nyújtva neki. Tudnia kell, hogy családja mindig megvédi őt a külvilággal szemben, akkor is, ha nem értenek egyet azzal, amit épp csinált, azt külön rendezik vele. 

"
A szülőknek a lehetséges nevelési paradigmákból azt kellene követniük, hogy„legyél, aki vagy, én ehhez foglak hozzásegíteni”.

(Míg az iskola nagyon gyakran azt követi, hogy „legyél, akivé én akarlak tenni”, és ez rossz esetben a megtörés, megtöretés, jó esetben az örök lázadás és harcok útja.) 

Gondoljuk meg, a mai iskola a nyolcféle intelligenciából csak egyre tart igényt, az értelmi intelligenciára, azt is csak féligméltányolja. A verbális, szóbeli intelligencia mellett a performációs, cselekvéses intelligenciára (ez is az értelmi intelligencia része!), a „néma tudásra” (tacitknowledge, néma tudás – Polányi) már ügyet sem vet. Pedig gyerekkorban ez az erősebb, ez viszi magával a szóbeliség kifejlődését is. 

Nekünk, szülőknek azonban tudnunk kell, hogy mindennek következtében az iskolai értékelés nem tudja megmondani, hogy milyen is a mi gyerekünk.

És nem korrelál, nem egyezik meg az életben való későbbi beválással, boldogulással. Azt is tudnunk kellene, hogy az iskola a gyerek dolga! Ha azzal kezdem az első osztályt, hogy Zsoltikám, mi a lecke? Mire Zsoltika talán azt mondja, hogy semmi, mire én ráripakodok, hogy szerdán is ezt mondtad, és kiderült, hogy van lecke, Magdika tudta, azonnal hívd fel Magdikát, akkor 8-10-12 év családi poklot készítek elő. Persze segítek, ha a gyerek kér, de az iskola az ő dolga. Ezek a gyerekek a tapasztalat szerint jobb tanulók és könnyebben jobb tanulók, mint az állandóan ellenőrzött, kikérdezett, egész napos iskola után még házi feladattal és tanulással gyötört gyerekek. 

Ne tévedjünk: a magyar egész napos iskola nem egész napos iskola. Egész napos iskola van, csak nagyon drága kiépíteni. Ha kiépül, a maga sportpályáival, uszodájával, éttermeivel, pihenőszobájával, könyvtárával stb., akkor persze jól működik. 

De nálunk nincs szó egész napos iskoláról,nálunk a gyerek egész nap az iskolában van,ami egész más dolog, a napköziben, ahogyan ezt Rákosi Mátyás megálmodta.

Rákosi előtt is volt napközi Magyarországon, a nyomorenyhítő akció része volt, és a gyerekek kilenc ezreléke vette igénybe. De a párt azt akarta, hogy a gyerek ne otthon töltse az idejét, hanem az iskolában. Ne legyen szabadon, hanem legyen bezárva. És ’49 után hamarosan úgyszólván valamennyi iskolás napközis lett.

"
Az én ideális iskolámban persze nincs is lecke. Minek? Gyakorolni az iskolában kell. Viszont nem kellene sietni. Az elsősöknek maximum 3-4 órát kellene tanulással tölteniük. 

„Anyuka! Ferikével még gyakorolni kell otthon az „m” betűt!” Én, az anya, ez esetben hazavonszolom Ferikémet egy-két TESCO-n, Auchanon keresztül, leültetem, és míg egyik kezemmel a vacsorát kavargatom, másikkal a szennyest szórom a mosógépbe, és harmadik fejemmel visszafordulok és kissé már spannolt állapotban így szólok: „Ferike! Még egy ilyen »m« betű és az egész oldalt ki fogom tépni!” És kissé utálom Ferikét. Ferike is kicsit utál engem és nagyon utálja az írást és az „m” betűt. 

Vigyázat! Tudnunk kell, hogy minden szülő a saját gyerekének a legrosszabb korrepetitora!

Az első három perc: "úristen, ez a gyerek tényleg butább, mint gondoltam!" A második három perc: "a gyerekem nemcsak buta, jellemtelen is!" „– Zsófikám! Mit csinálsz, mialatt én a matematikáddal a lelkemet teszem ki? – Semmit apa, figyelek! – Figyelsz? Még hazudsz is? Hát nem a kenyérgalacsint gyurbikálod az asztal alatt, hogy majd megveszek belé?” – stb. A harmadik három perc: "ez a gyerek engem nem szeret! Ezt eddig nem vettem észre…" A tizedik percben üvöltök, a gyerek sír. Ez a normális szülői korrepetálás lefutási görbéje jó gyerek, jó szülő és jó kapcsolat esetén.

– Már az óvodában is vannak különféle tesztek, felmérések, iskolaérettségi vizsgálatok. Az iskola ennyire hat lefelé is?

– Igen, és ha kötelező lesz az óvoda, ennél még rosszabb is lehet. 

A boldogabb országokban ugyanis a szülő és nem az állam joga meghatározni, hogy a gyerek járjon-e óvodába, vagy sem.

Persze a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek nagyon fontos, hogy óvodába járjanak, de például Haitiban, amelyik nálunk szegényebb, ezt nem úgy érik el, hogy megvonják a szociális segélyt attól, aki nem viszi óvodába a gyerekét, hanem úgy, hogy több pénzt kap, aki viszi. Még ennél is fontosabbak volnának a szakmailag jól felkészült „biztos kezdet”-házak, amelyek nullától hároméves korig fogadnák a gyerekeket, anyjukkal együtt, szigorúan önkéntes alapon. Becsábítanák az arra rászorulókat. 

"
Ugyanis az első három évben lényegében „minden eldől”. Az óvoda már késő. 

De továbblépek: kevesen tudják, hogy mint az Európai Unió többi országában, így Magyarországon sincs iskolába járási kötelezettség! Csak tankötelezettség van. A szülő döntheti el, hogy iskolába járjon-e a gyerek, vagy otthon tanuljon, amiről időnként számot ad. Tévedés, hogy az igazgató joga eldönteni, hogy lehet-e a gyerek magántanuló! Ha a gyerek nem veszélyeztetett, ha rendszeresen jár számot adni tudásáról, nem tagadhatja meg a magántanulói státust! Ha a gyerek magántanuló, esetleg a szülő összeáll más szülőkkel és felfogadnak egy tanító nénit, aki a tapasztalatok szerint egyharmadnyi idő alatt tanítja meg az iskolai tananyagot, mint ahogy ez az iskolában történik, és általában szorongás nélkül. 

„homeschooling”, az otthon tanulás egyre terjedő módszer Amerikában és a nyugati országokban, de így tanultak Magyarországon a 19. században az arisztokrata gyerekek is. 

– Több helyütt mondta: mentsük ki a gyerekeket az állami iskolából. Miért?

– Mert a mai magyarországi iskola nem a gyerekekhez, nem testi és lelki szükségleteikhez, nem életkori sajátosságaikhoz szabott. Elundorítja őket a tanulástól, ahelyett, hogy rávezetné a világ és az emberi jelenség érdekességére. 

Nem véletlen, hogy az utolsó három évben megugrott az érdeklődés az alapítványi és magániskolák iránt. 

De a többi szülőnek is azért kellene küzdenie a pedagógusokkal és más szakemberekkel együtt, hogy a centralizált állami iskolákban elindult folyamat, a tekintélyelvű diszkrimináció, melyben nem a gyerek a fontos, hanem a rajta átpréselendő tananyag (amelyik egyébként rosszul és szakszerűtlenül jelenik meg a tanterv jelentős részében), megálljon. A gyerek érdeke és a társadalmi érdek – a jövő kimunkálása! – egybeesik. 

"
Az államközpontú porosz-szovjet típusú iskola a diktatúra iskolája, a gyermekközpontú iskola a demokráciáé.

Egy ország mentális állapota is attól függ, mennyit ruházunk be szellemileg, lelkileg és anyagilag az oktatásba. Ha ezt megspóroljuk, újra mondom, abból katasztrófa lesz.

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ezért tilos kihagyni a kicsiknek a délutáni alvást

forrás: MTI, szerző: KN

 

A délutáni alvás úgy segíti a három-ötéves gyerekeket a tanulásban, hogy utána jobban emlékeznek a hallottakra – derült ki egy amerikai minikutatásból.

A Massachusettsi Egyetem kutatói 40 kisgyerek részvételével végezték a vizsgálatot, és arra a következtetésre jutottak, hogy az ebéd utáni alvás nemcsak a délelőtt tanultak megerősítésében volt a gyerekek segítségére, hanem a nap hátralévő részében is jobb teljesítményt eredményezett – tudósított a BBC hírszolgálata az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) ismertetett tanulmányról.

Megengedhetetlen?

A cseh ombudsman szerint „megengedhetetlen, hogy ebéd után alvásra kényszerítsék az óvodák a gyerekeket”. 

A kutatók szerint az ebéd utáni pihenő kulcsfontosságú lehet az óvodáskorúak memóriájának megerősítése szempontjából. Azt tapasztalták, hogy az evés után sziesztázó gyerekek aznap délután és másnap is jelentősen jobban teljesítették a kutatás során nekik adott vizuális és térbeli feladatokat, mint amikor nem volt lehetőségük aludni egyet.

Tíz százalékkal több információ

A szieszta után a gyerekek tíz százalékkal több információt tudtak felidézni abból, amit délelőtt láttak-hallottak, mint amikor ébren kellett maradniuk egész nap.

A kutatók 14 további kisgyerek alváslaboratóriumi vizsgálatakor megfigyelték, milyen folyamatok zajlanak az agyban alvás közben. Azt fedezték fel, hogy olyan agyterületek aktivitása fokozódott, melyek az új információ megismerésével és integrálásával kapcsolatosak.

Az első bizonyító tanulmány

„Tanulmányunk lényegében az első, mely bizonyítékkal szolgál arra, hogy a délutáni alvás fontos az óvodások számára, hiszen segít, hogy jobban emlékezzenek arra, amit tanultak. A nagyobb gyerekek természetesen maguktól elhagyják a nappali sziesztát, a kicsiket azonban ösztönözni kell, hogy pihenjenek le ebéd után” – mondta Rebecca Spencer, a kutatás vezetője.

„Ahogy egyre inkább érdekelődni kezdenek az őket körülvevő világ iránt, a kis óvodások hatalmas mennyiségű tudnivalót szívnak magukba minden nap. A legjobban akkor tudnak figyelni, ha naponta körülbelül 11-13 órát alszanak, és esélyt adnak addig aktív elméjüknek, hogy lecsillapodjon, újratöltődjön és készen álljon a délutánra. Már tudjuk, a nappali alvás ugyanolyan fontos lehet, mint az éjszakai. Nélküle fáradtak, morcosak, feledékenyek lesznek a kicsik, és nehezükre esik az összpontosítás” – fűzte hozzá Robert Scott-Jupp, a londoni Royal College gyermekgyógyászati továbbképző központjának kutatója.

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

CSUPA SZÍV A pozitív gyermeknevelés magazinja

 

Hogyan építsd (vagy törd össze) egy gyerek lelkét

 

 

 

Ha fogyni szeretnél, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra? Kövér vagy. Addig nem veszek neked új ruhát, amíg le nem fogysz.

 

Vagy: Menjünk el egyet sétálni vacsora után. Készítek neked egy salátát.

 

 

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

 

Ha meg kellene tanulnod úszni, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

 

Nem akarom hallgatni, ahogy itt sírsz. Nyomás be a vízbe és ússzál! Ne viselkedj úgy, mint egy kisbaba!

 

Vagy: Itt leszek melletted. Meg tudod csinálni. Ha nem ma, akkor majd holnap újra megpróbáljuk.

 

 

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

 

Hogy ha jobban oda kellene figyelned a tisztálkodásra, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

 

Mi ez a bűz? Csodálom, hogy vannak még barátaid.

 

Vagy:

 

Menjünk el a boltba, és vegyünk neked egy dezodort. Olyan finom illata van a hajadnak, amikor frissen van mosva. Szerintem minden nap meg kéne mosnod.

 

 

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

 

Ha az asztali viselkedés szabályait kellene megtanulnod, melyik hozzáállás lenne motiválóbb számodra?

 

Úgy eszel, mint egy malac. Látni se bírom, ahogy zabálsz. Undorító vagy.

 

Vagy:

 

Minden falat után megpróbálom lerakni a villámat, látod? Szeretném, ha megpróbálnál utánozni engem. Köszönöm, hogy csukott szájjal rágod meg az ételt.

 

 

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy.

 

Ha egy kicsit ügyetlen és rendetlen vagy, mi tudna jobban motiválni, hogy felelősségteljesebbé válj?

 

Semmit nem bírsz normálisan megcsinálni? Vagy elhagysz valamit vagy rendetlenséget csinálsz magad körül!

 

Vagy:

 

Mindenki hibázik néha. Így tanulunk. Nem olyan nagy dolog ez – csak fogj egy rongyot és takarítsd fel magad után

 

.

 

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy

 

Egész életemben kövér voltam, féltem az úszástól, néha büdös voltam, nem tudtam helyesen viselkedni és rendetlen voltam. Azokban az időkben nagyon jól jött volna egy kis bátorítás. Így aztán, amikor azt láttam, hogy egy kisfiút kiparancsolnak a medencéből, mert félt úszni, a napszemüvegem mögött potyogtak érte a könnyeim. Láttam az apa szemében a csalódottságot, ahogy a didergő, térdeit szorosan átkaroló fiára nézett. Az a férfi nagyon szerette volna, ha a fia megtanul úszni. De talán azt gondolta, hogy ha leszidja őt és nem vesz tudomást a könnyeiről, akkor azt éri el, hogy legközelebb jobban próbálkozzon majd a fia?!

 

Bizony volt olyan idő az életemben, amikor én is így gondoltam…

 

egy kislányról és a furulyájáról,

 

egy kislányról és az állandó rendetlenségéről,

 

egy kislányról és az állandó lassúságáról,

 

egy kislányról és arról, hogy képtelen volt megtanulni biciklizni.

 

“Játszd el még egyszer azt a dallamot, de hát nem is próbálsz meg odafigyelni rá!”
“Már megint kilöttyintetted? Ugye nem mondod komolyan?”
“Hányszor kell még elmondanom, hogy siess már?”
“Minden más gyerek megtanult már biciklizni, most már épp itt lenne az ideje, hogy te is megtanulj.”

 

Minden egyes kemény szóval, minden egyes rosszalló pillantással és csalódott fejrázással az a kislány egyre kisebb lett. Az önbizalma csökkent. A magába vetett hite csökkent. A ragyogása csökkent. Aztán egy nap egy legyőzött ember szavai szóltak belőle:

 

“Anya, én csak jó akarok lenni,” sírt a kislány, aki valaha imádott a kedvenc furulyáján játszani. Most pedig lerakja a kedvenc hangszerét a földre és azon gondolkodik, egyáltalán kezébe vegye-e még valaha.

 

Idővel az állandó kritikám és a rosszalló arckifejezéseim elhitették vele, hogy nem elég jó.

 

Idővel összetörtem a gyönyörű lelkét — azt, ami kivételessé és ragyogóvá tette őt. Motiváltam őt? Hát, nem igazán.

 

Van egy nagyon finom határ a segítőkész felnőtt iránymutatás és a tekintélyelvű megszégyenítés és lekicsinylés közt (ez utóbbit persze sokszor a jó szándék álarcába bújtatjuk). Ahogy újra és újra átléptem ezt a határvonalat, a gyerekem szembesült a rideg valósággal: Bármit is csinál, nem elég jó nekem, soha nem tud a kedvemre tenni.

 

Motiváltam őt? Hát, nem igazán.

 

Amikor rádöbbentem arra, hogy a gyerekem úgy nő föl mellettem, hogy a szeretetemet attól teszem függővé, mit tesz és nem azért szeretem, amilyen ő maga, szóval, amikor ez a gondolat formát öntött bennem, valami örökre megváltozott. Többé már nem a szigorú munkafelügyelő voltam számára. Egy szerető és bátorító szülővé váltam…

 

Ahelyett, hogy minden egyes apró hibára megjegyzést tettem volna, a fontosabb dolgokra próbáltam meg koncentrálni, olyan dolgokra, amelyek valóban veszélyt jelenthetnek számára, vagy amelyeknek hosszú távú következményei lehetnek.

 

Ahelyett, hogy elvártam volna tőle, hogy mindenben ugyanolyan szinten teljesítsen, mint a vele egykorú gyerekek, elfogadtam, hogy ő is megtanulja majd, csakhogy a saját tempójában.

 

Felhagytam vele, hogy nagy ügyet csináljak minden egyes kis balesetből, sőt rájöttem, hogy sokkal ügyesebben fel tud takarítani maga után, ha nem járok rosszalló arckifejezéssel a sarkában.

 

Ha olyan rossz szokása volt, amit szerettem volna, ha megváltoztat, jó példával jártam elöl. Ha azt akartam, hogy egészségesebben éljen, én magam kezdtem el egészségesen élni, majd megkérdeztem, lenne-e kedve velem tartani. Segítő eszközöket adtam neki (órát, kipipálható teendők listáját), hogy rávezessem, hogyan tud hatékonyabb és felelősségteljesebb lenni az én közreműködésem nélkül is.

 

Az erőfeszítéseit értékeltem, nem pedig az eredményt, arra pedig nagyon figyeltem, hogy mindig legalább háromszor annyi pozitív dolgot mondjak, mint negatívat.

 

A szerető és bátorító szülőség szárnyai alatt az elmúlt években megtapasztalhattam, hogyan virágzik a gyerekem. Az önbizalma és az önbecsülése szárnyakat kapott. Most már mer kockázatot vállalni, és ha hibázik, tudja, hogy az nem a világ vége, hiszen újra és újra lehet próbálkozni. Tudja, hogy mindig is szeretni fogom attól függetlenül, hogy mit tesz, vagy nem tesz meg.  Tudja, hogy bízhat bennem, akkor is, ha valamit nem jól csinál. Szereti önmagát, úgy ahogy van, még akkor is, ha bizonyos dolgokat másként csinál, mint a többiek.

 

Bárcsak korábban felhagytam volna a szigorú munkafelügyelő szerepével! De nem fogok rágódni a múlton. Csak a ma számít.

 

Remélem, hogy a saját fájdalmas tapasztalataimmal és az szülői hozzáállásomat megváltoztató felfedezésemmel segíteni tudok másoknak is, hogy úgy lássák a dolgokat, mint én:

 

A szégyen eltávolít, a bátorítás összeköt.

 

Az ítélkezés megbénít, a szenvedély felszabadít.

 

Az elkeseredettség leblokkol, a türelem győzedelmeskedik.

 

A kiabálás elnémít, a megbeszélés ajtókat tár ki.

 

A hibáztatás fájdalmat okoz, a megbocsátás gyógyít.

 

A lekicsinylés pusztít, a dicséret épít.

 

Az elutasítás elveszít, a feltétel nélküli szeretet győzedelmeskedik.

 

Ha gyerek lennél, aki megpróbál az életben a lehető legjobban boldogulni, mi lenne a legmotiválóbb hozzáállás a számodra?

 

Sosem fogod tudni rendesen megcsinálni.

 

Vagy:

 

Szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy. „

 

 

A cikket Rachel Macy Stafford írta és volt olyan kedves, hogy megengedte, hogy a magyarra fordított változatát kitegyem a Csupa Szív Magazinra is. Rachel elképesztően sugárzó és motiváló személyiség, ami az írásain is mindig érződik. Egy másik, szintén személyes élményén alapuló, sokakat megérintő cikkét már olvashattátok itt nálunk, de még rengeteg inspiráló írást találhattok a saját oldalán, a Hands Free Mama-án. Szívből ajánlom, hogy látogassatok el hozzá, sőt, nemrég egy könyve is megjelent.

 

Jó olvasást, elgondolkodást és önvizsgálódást!

 

fordította: Hanula Erika

 

CSUPA SZÍV. A pozitív gyermeknevelés magazinja

 

-----------------------------------------------------------------

Éljünk úgy, mintha normális emberek lennénk

 „Engem mindig is kizárólag a gyerekek érdekeltek, a felnőttek hihetetlenül untattak. Voltak felnőttek, akik minden áron hozzám akartak jönni terápiára, ezeket általában elhessegettem” – Interjú Vekerdy Tamás magyarországi gyerekpszichológussal, íróval.

 

– Nemrég megjelent kötetének címe Jól szeretni. Ebből akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy rosszul is lehet szeretni. Milyen a jó szeretet?

– Vizsgáljuk meg a szerelmet Stendhal híres kristályosítási hasonlatán keresztül. Szerinte azért csalódás minden szerelem, mert kristályosítunk. Ahogy egy ágacskát tömény sós oldatba bemártunk, rácsapódnak a kristályok, s ha kiemeljük, egy gyönyörű kristályszobrot kapunk. Hasonlóképpen a szerelmes is rákristályosít a szerelmére mindent önmagából, s egy idő után csalódik, mert rájön, hogy egy ágacska van ott tulajdonképpen. Ő igazából önmagába volt szerelmes.

Jung azt mondja, hogy minden férfiben él egy anima, egy női lélekrész, s minden nőben egy animusz, férfilélekrész. Az éretlen szerelem az, amikor animánkat vetítjük a nőre, és nárcisztikusan önmagunkba vagyunk szerelmesek, olyannak látjuk a másikat, mint a mi női részünket. Ilyenkor elkerülhetetlen a csalódás, hiszen ő egy szuverén személyiség, s mihelyt ezt kinyilvánítja, nekünk csalódást okoz.

Ezzel szemben az érett szerelemben a másik ember személyiségét élvezzük, azt, hogy hasonlít hozzánk, s azt is, hogy más, mint mi vagyunk. Ilyen az érett szeretet is. Ha nekem egy bátor, erős vagy éppen bújós gyerek kell, s nem érdekel, hogy milyennek születik, mert tudom, hogy milyet akarok, akkor ez önzés, nárcizmus. Az volna az érdekes, hogy ki az, aki jött? Az egy új, ismeretlen személy, s a kérdés az, hogy őt tudom-e élvezni? Jól szeretni azt jelenti, hogy a másik szuverén individuumot élvezem, örülök neki.

Vekerdy Tamás
1935. szeptember 21-én született Budapesten. Pszichológiát oktatott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Miskolci Egyetemen. Részt vett az első magyarországi Waldorf-óvoda és iskola megszervezésében. 1991 óta a Waldorf-tanárképzés szervezője és vezetője. Évtizedek óta a Nők Lapja munkatársa. Mintegy két tucat könyve jelent meg, pszichológiai, pedagógiai munkák és szépirodalmi művek egyaránt: A színészi hatás eszközei – Zeami mester művei szerint; Don Juan – a csábítás iskolája; Gyerekek, óvodák, iskolák; Családom történeteiből; A pszichológus válaszol; Érzelmi biztonság stb.

– Sajnos gyakori élethelyzet, hogy a szülőt nem érdekli, milyen a gyermeke, hiszen ő úgyis tudja, hogy milyennek kell lennie, milyenné kell vállnia.

– Akkor baj van. A kérdés az, arról van-e szó, hogy legyél, aki vagy, a demokráciák alapaxiómája szerint bontsd ki individualitásodat, vagy legyél akivé én akarlak tenni, amely a diktatúrák alapaxiómája. Szülői létünkben ebbe az alaphelyzetbe botlunk bele. És igen, szülőként meg kell ismernem a gyerekemet, hogy jól tudjak vele együtt élni. Nem egyből, mert az lehetetlen, de erre törekszem.

– Nemrég Nagyváradon és Szatmárnémetiben tartott előadásán is hangsúlyozta: nem azok lesznek sikeres emberek, akik a legjobban teljesítenek az iskolában. A közvélekedés ellenben a jó iskolai teljesítményt tartja az életben való boldogulás alapjának.

– Ez nem ilyen egyszerű. Egy átlagos hivatali pályafutáshoz jó, ha az ember az iskoláit minél rendesebben végzi el. A szabálytalan emberek azonban, akár híresek, akár nem, nem normál pályafutást járnak be, én pedig kétlem, hogy az átlagos hivatali pályafutás az emberi maximum, amire törekednünk kellene. Ismerjük számtalan nagy ember életét Churcillen és Edisonon át Petőfi Sándorig és Einsteinig, akiknek különböző bajaik voltak az iskolákkal. Nem voltak igazán jó tanulók, ez azonban nem akadályozta meg őket rendkívüli intellektuális teljesítmények létrehozásában. Arról nem is beszélve, hogy nem feltétlenül az eminens diák lesz a boldog ember a későbbiekben, a kutatások fényében úgy tűnik, hogy nincs ilyen korreláció.

Az iskola a nyolcfajta intelligenciából csupán az értelmi intelligenciát osztályozza, abból is csupán a verbalitást. Ez gyerekkorban mindig gyengébb, kivéve az értelmiségiek gyerekeinek esetében, akik kisebb-nagyobb neurotizálódás árán ebben túl korán megerősödnek, ami aztán az iskolában jól jön nekik. Az iskola nyolcfajta intelligenciából egy felet osztályoz, s annak öt faktorából is csak kettőt, a lexikális memóriát és a matematikai készséget. Ezért nem csodálkozhatunk, ha az életben való boldogulás nem korrelál az iskolai beválással.

– Lehet, hogy paradigmaváltásra volna szükség annak a felismerésére, hogy a siker, a sikeres élet nem mérhető jövedelemben, szakmai előmenetelben?

– Siker az, ha viszonylag kiegyensúlyozottan tudok élni, ha kibírom önmagamat, nem leszek magamtól depressziós, a családom sem lesz tőlem, és én sem a családomtól. Ezek valódi sikerek az életben. Létezik-e egy érzelmi közeg, amely megtart minket, van-e egy ember, aki megadja nekünk a napi egy simogatást? Mi megadjuk-e valakinek a napi egy simogatást, ami nélkülözhetetlen a többé-kevésbé kiegyensúlyozott élethez? Egyáltalán kibontakozik-e az érzelmi intelligenciánk, ami nélkülözhetetlen a sikeres élethez?

– Mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy mindaz, ami az iskolában oktatás, nevelés címszavak alatt történik, árt a gyermekének?

– Először is keresek a gyerekemnek egy olyan iskolát, amelyik nekem tetszik. Ha kell, iskolát alapítok – az Európai Unióban ugyanis az iskolaalapítás szabad –, ha kell, magántanulóvá teszem a gyerekemet több más szülővel összefogva. Támogatom a gyerekemet, cinkosa vagyok. Ha helytelen módon hétvégére leckét adnak fel neki, habozás nélkül lediktálom, vagy beírom az üzenőbe, hogy sajnos családi okból nem tudtuk megoldani, és ez igaz, ugyanis családi ok, hogy együtt kell lennünk, és jól kell éreznünk magunkat.

A házi feladat értelmetlen dolog, gyakorolni az iskolában kell, délelőtt, amikor a gyerek vércukorszintje a legmagasabb. A házi feladatról jeles kutatók mutatták ki, hogy értelmetlen, az eminens könnyedén megoldja, őt nem fejleszti, a többi diák meg lemásolja szünetben az eminenstől. Bármilyen hihetetlenül hangzik, a gyerekek motiváltak, csak nem arra, amit mi akarunk tőlük az iskolában. Csapó Benő és munkatársai lemérték, hogy a magyar gyerekek érdeklődők, de ahogy belépnek az iskolába, az érdeklődés csökken, zuhan és eltűnik.

Az iskola nem kielégíti az érdeklődést, hanem kiöli. Nem arra kíváncsi, hogy mire motivált a gyerek, hanem arra, hogy ő mit akar a fejébe tömni. Egy nagy fizikus, egyetemi tanár, aki szenvedélyből lement az általánosba és a gimnáziumba tanítani, azt mondta, a magyar iskola ítélkezési dühben szenved, nem az érdekli, hogy mit tud a gyerek, hanem az, hogy mit nem tud. Ő azt állítja, hogy az észak- és nyugat-európai iskolák arra kíváncsiak, mit tud a gyerek.

– Mi a véleménye a kritikáról mint a gyereket motiváló pedagógiai módszerről?

– A kritika nem fejleszt, a kritika öl. A kritika nem jó eszköz, az ítélkezés tartományába tartozik. Nem visz előre. Jó példa Kazinczy kritikája Berzsenyi Dániellel szemben, aki ennek hatására nem írt több verset.

– Gyakran hangsúlyozza, hogy a gyermek, a serdülő fejlődése szempontjából a legfontosabb az érzelmi biztonság. Mit ért ez alatt?

– Azt, hogy tudom, szeretnek otthon, s én is tudok szeretni, mert kialakult az érzelmi kommunikációra való képességem. Sokat játszottam szabadon, sok mesét hallgattam, az iskolában pedig rengeteg művészettel foglalkoztam. Négyszáz évvel ezelőtt a rendkívül szigorú magyar iskolák – jezsuiták, kálvinisták, piaristák – rengeteg időt töltöttek iskoladrámák írásával, díszletezésével, kosztümözésével, előadásával, s emellett még volt iskolai énekkaruk, zenekaruk, retorikai önképzőkörük.

Ma már tudományosan bebizonyított, hogy a művészet fejleszti a szociális készségeket és az érzelmi intelligenciát, az iskolákból mégis eltűnnek a művészetek. Amit ott művelünk, az nem művészet még akkor sem, ha megmarad néhány ének- vagy rajzóra, hiszen az, hogy leosztályozom a gyerek rajzát ahelyett, hogy a szemét nyitogatnám, vagy dolgozatot írunk Beethovenből, nem művészet.

A világban ma már létezik az úgynevezett élménypedagógia. Kiderült, hogy működik. Kik fordíttatták le, és adták ki Magyarországon az első élménypedagógiai tankönyvet tanárok számára? A szegedi rendőr főkapitányság, mert kiderült, hogy ez egy nagyszerű prevenció, mert ahol élménypedagógia van, ott csökken az ifjúkori bűnözés. Ezt mi egyszerűen nem vesszük tudomásul.

– A szülők többsége szeretne jó szülő lenni, csak nem tudja, hogyan váljon azzá. Milyen a jó szülő?

– Vegyük meg Libby Purves magyarul is megjelent könyvét, melynek címe Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.

Nagyon helytelen volna, ha visszafognám magam, amikor ki akarok törni otthon, mert pszichológus vagyok, vagy mert azt olvastam valahol, hogy ha ráordítok a gyerekemre, akkor abortív rángások futnak végig az idegrendszerén, mintha rácsaptam volna. Nem. Ha ordítanom kell, ordítok, nem szabályozom magam elvi okokból. Van, hogy a szobájába kergetem, előfordul, hogy rácsapok. Ha később ezt rossz néven veszem magamtól, azt mondom a gyerekemnek: ez nagy marhaság volt. Ettől nem csökken a tekintélyem, hihetetlen mértékben növekszik. Ha be tudom látni, hogy valamit elcsesztem, azt a gyerekek nagyon sokra becsülik.

– Mit gondol arról a rengeteg szülő által osztott vélekedésről, miszerint vannak tabutémák, melyekről nem kell, nem ajánlatos a gyermek előtt beszélni?

– Ez a képmutató társadalom tévedése, a gyerekkel mindenről lehet beszélni. A gyerekek önmagukkal szemben rendkívül tapintatosak, csak annyit kérdeznek, amennyit tudni akarnak, és mi anynyira válaszolunk. Remélhetőleg mi nem jövünk zavarba, és tudunk normálisan beszélgetni. A gyerek az anyja hasából jön ki, a gyerek ezt már tudja. Igen, de hogy megy oda be? A rémült szülő erre azt mondja: anyuka lenyel egy kis magot, abból lesz a gyerek. Ebből természetesen nem lesz gyerek, ez egy hülye válasz. Hol jön ki a gyerek? Rémült szülő: felvágják anya hasát és ott kiveszik.

Aki látott már mint pszichológus vértől csöpögő, hatalmas konyhakéseket a gyerekrajzokon, mert éppen kiveszik a kisgyereket az anyja hasából, az tudja, hogy ez is hülye válasz. A gyerek anya két lába között jön ki, van ott egy nyílás, szinte hihetetlen, úgy is hívják, hogy szülőcsatorna. Ezt nyugodtan meg lehet mondani. Erre a rémült szülő: igen, de mit mondunk, hol megy be? Tudod, egy gyerekhez kell egy apa és egy anya, ha ők szeretik és átölelik egymást, akkor az apa testéből leválik egy kis rész, átmegy az anya testébe, ebből lesz a gyerek. Rémült szülő: igen, de hol megy át? Ott, ahol a gyerek később kijön. Mindezekre a kérdésekre lehet normálisan válaszolni, ha én nem vagyok totál zavarban.

– Miért szakosodott a gyerekpszichológiára, s mi a titka annak, hogy a legismertebb magyar gyerekpszichológus lett?

– Engem mindig is kizárólag a gyerekek érdekeltek, a felnőttek hihetetlenül untattak. Voltak felnőttek, akik mindenáron hozzám akartak jönni terápiára, ezeket általában elhessegettem. Szerencsétlenségemre és az övékére, két-három esetben ez nem sikerült, elkezdtek járni hozzám, de iszonyatosan untam, aztán a lehető legrövidebb időn belül elküldtem őket. A gyerekek érdekelnek, rögtön érzek valamit, ahogy bejönnek a szobába undokul, nem néznek rám, és nem szólalnak meg, de nekem már az is öröm, élvezet.

Számomra gyerekekkel együtt lenni érdekes, szavak nélkül is közölnek valamit. Nem tudom, hogy milyen a jó gyerekpszichológus. Jobb kollégáim terápiás tervet csinálnak, megnézik a teamben, hogy hol tartanak, módosítanak rajta, én erre nem vagyok képes, nem is érdekel. Amit én produkálni tudok, az egy jelenlét. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki nem így csinálja, az nem jó. Abszolút jó lehet, mert ő sokkal jobban tudja, hogy mit csinál, s mitől gyógyul vagy nem gyógyul a gyerek. Én ellenben nem tudom, engem meglepetésszerűen ér, hogy jobban van, mert ő olyan ügyes volt, nem érzem azt, hogy én voltam a zseniális.

 

 

 

A gyerekotthon címe: 1025 Budapest Cseppkő utca 74. Megközelíthető 29-es és 11-es busszal, (legközelebbi megálló: Verecke lépcső).
 
Jelentkezéseket a következő elérhetőségen várnak: Makadi Zsófia -Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." style="outline: 0px;">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., 06-30-363-9002

A Cseppkő utcai Gyermekotthonba (Csatárka út tetején) a nyári szünet időtartamára keresnek önkénteseket, akiknek kedve és ideje van kisgyerekekkel foglalkozni, játszani. Az időszak, amikor várnának önkénteseket a délelőtt 10 - 14 óra közötti, illetve késő délután a 16 - 20 óra közötti időszak - ezek a legaktívabb napszakok.

Az önkéntes ezen belül kötetlenül bármikor jöhet, a hét bármelyik napján, ahogy ideje engedi. Akár felelősségteljes gimnazistákat is szívesen látnak - olvastuk a felhívást Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia honlapján. Az önkéntes ezen belül kötetlenül bármikor jöhet, a hét bármelyik napján, ahogy ideje engedi. Akár felelősségteljes gimnazistákat is szívesen látnak - olvastuk a felhívást Pasaréti Páduai Szent Antal Plébánia honlapján.

--------------------------------------------

John Holt: Három félrevezető metafora

 

Sokkal erősebben, mint hinnénk, életünket és munkánkat metaforák irányítják, képek, amelyek a fejünkben vannak és arról szólnak, hogy hogyan is működik a világ (vagy hogyan is kellene működjön). Ezek a képek gyakran reálisabbak számunkra, mint maga a realitás.

  • Az első metafora úgy mutatja be az oktatást, mint egy futószalagot a palackozó üzemben. A futószalagon alul érkeznek az üres üvegek. A futószalag felett sorakoznak azok a csapok, amelyek a folyadékokat az üvegekbe töltik. Ahogyan az üvegek elhaladnak a csapok alatt, ugy kerülnek beléjük a folyadékok.  Az iskolában a folyadékok helyett az olvasás, a matematika, a történelem csapjai állnak.

A vállalat irányítói meghatározzák azt, hogy melyik üvegbe milyen folyadékok kerüljenek be.

  • A második metafora, úgy mutatja be a tanulókat, mintha kísérleti patkányok lennének, mintha valamiféle dologra kellene őket megtanítani, valamire, amit a patkány egyébként nem tanulna meg az életben. A ketrec egyik végében megjelenő háromszög vagy négyszög szerint a patkánynak meg kell nyomnia az egyik vagy a másik gombot. Ha a helyes gombot nyomja, akkor ízletes morzsát kap, ha a helytelent, akkor elektrosokkot. E szerint az iskolai tanulás nem más, mint pozitív vagy negatív megerősítés.
  • A harmadik metafora, talán a legveszélyesebb és a legrombolóbb, amely az iskolát, a bolondok házához hasonlítja. Az iskolák, bármelyikük is legyen az, mindig azt terjesztik magukról, hogy ha ott valaki valamit megtanul, akkor azt a tanárnak lehet köszönni, ha viszont nem, akkor ennek az az oka, hogy a tanuló a hibás. Egy jó hírű magániskola tanára ezt így fejezte ki: "Ha a gyerek nem tanulja meg azt, amit mi tanítani akarunk neki, akkor ennek az az oka, hogy a gyerekek lusták, rendetlenek, vagy szellemileg hátramaradottak. Ezzel a megállapításával kollégái kevés kivétellel egyetértettek.

Mindezek a feltételezések hibásak. Ha Chicagóból Bostonba akarsz menni, és azt gondolod, hogy Boston nyugatra van Chicagótól, akkor minél messzebb mész annál rosszabb helyzetbe kerülsz. Ha alapfeltételezéseid hibásak, akkor cselekedeteid is hibásak lesznek, és nem segít az, ha minél több energiát fektetsz be.

Egy elfogulatlanul megfigyelő tény az, hogy a gyerekek szenvedélyesen szeretnék megérteni a világot, amely körülveszi őket, és nagyszerű képességekkel ugyanúgy, mint az igazi tudósok képesek tapasztalataikból tudást formálni. A gyerekek megfigyelnek, csodálkoznak, kipróbálják, hogy a maguk feltette kérdésekre milyen válaszok lehetségesek. Ha nem akadályozzák őket ebben, akkor ezt folytatják, és egyre jobbak lesznek benne.

Fordította: Fóti Péter

----------------------

------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Forrás:http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/nevtars/7_lecke_a_csaldi_nevels_s_az_iskolzs.html 

 

A nevelés társadalmi alapjai

7. lecke: A családi nevelés és az iskolázás

 

Azt, hogy egy gyermek mennyire sikeres az iskolában (például hogy mennyire érzi ott jól magát, milyen szívesen jár oda, milyen jó eredményeket ér el, hogyan halad előre az iskolarendszerben, milyen végzettséget ér el végül, stb.) igen erősen befolyásolja mindaz, amit a családjában lát, tanul, tapasztal. Hogy a családi nevelés milyensége és az iskolázás sikerssége erősen összefügg, ma már minden tanár által jól ismert és köztudott tény. Mindjárt az elején jegyezzük meg: akár azt is mondhatnánk, hogy túl jól ismert is lett ez a tény időközben, s ennek hatására egyes tanárok hajlamosak túl nagy jelentőséget tulajdonítani a gyeremek családi körülményeinek, akár teljes egészében is felelőssé tenni mindazért, amit a gyermek az iskolában elér vagy produkál. Noha a családi nevelés jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, arról sem szabad megfeledkezni, hogy mindaz, ami az iskolában történik a gyerekkel, szintén döntő hatással van a teljesítményére, eredményeire, a sorsára. Ha tanárként nem így gondolkodnánk, aligha hihetnénk abban, hogy a nehezebb sorsú, „zűrösebb” családi hátterű gyerek érdekében is megéri dolgozni, mert ő is viheti olyan sokra, mint a szerencsésebbek, ha megfelelő segítséget kap hozzá.

 

Nézzük ezek után, hol van tehát ebben a rendszerben a család helye.

 

A családról azt szoktuk mondani, hogy az a megszületett gyermek számára az elsődleges szocializációs színtér (fogalomtár). A gyermek a családban tanul meg egy sor olyan dolgot, amelyek alkalmassá teszik őt arra, hogy a többi emberrel együtt, társas környezetben, tágabb értelemben: a társadalomban éljen, kapcsolatokat tudjon létrehozni és fenntartani a többi emberrel. Majomkísérletekből, illetve gyermeklélektani, fejlődéslélektani vizsgálatokból tudjuk, hogy a gyermek nevelésében a korai szakasznak (ember esetében szűken véve az első, tágabban az első három életévnek) milyen döntő jelentősége van; az első élmények, a korai környezet sokféle módon hat az egyed későbbi életére.

 

Hogy milyen hatásokról van szó? A család szocializációs funkcióit, feladatait így foglalhatjuk össze:

 

1. GONDOZÁS – az embergyerek köztudottan rendkívül esendően születik. Sok faj kölykei igen „életrevalóan” jönnek a világra, pl. sok alacsonyabb rendű gerinces állat utóda megszületése pillanatától képes gondoskodni magáról, vagy pl. a patás állatok csikói születésük után igen hamar felállnak, és, ugyan rászorulnak anyjuk gondoskodására, de képesek önerejükből a csorda vagy a szülők követésére. Azonban a fejlett emlősök, pl. a majmok kölykei is, kifejezetten hosszú ideig szorulnak a szülők gondoskodására, intenzív anyai gondozás hiányában ezek a kölykök – és az embergyerekek is – elpusztulnak, nem képesek az életben maradásra. A gondozás minősége (pl. milyen táplálékot kap a kicsi, milyen egészségi állapotban van, stb.) kihat az egyed egész további életére.

 

2. A BIZTONSÁGÉRZET MEGTEREMTÉSE. Az egészséges személyiségfejlődés alapja, hogy a csecsemőt születésétől fogva (sőt, újabb megfigyelések szerint már előtte) biztonságos, szeretetteljes, bátorító környezet vegye körül. Az ember életében az egy bizonyos személyhez kötődő szoros szeretetkapcsolat elengedhetetlen ahhoz, hogy a kisgyermek maga is szeretetteljes kapcsolatokra, örömre képes felnőtté váljon. A kutatások eredményei azt mutatják, nem túlzás azt állítani, hogy a csecsemő számára a szoros és gyakori testi kapcsolat (ölelés, karba vétel, simogatás, stb.) legalább ugyanolyan elemi szükséglet, mint a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék.

 

3. A BESZÉD MEGTANÍTÁSA. A legtöbb esetben a gyermek környezete élénk érdeklődéssel követi a kicsi fejlődését, nagy figyelemmel veszik körül, sokat beszélnek hozzá. A fejlődés egyik kiemelt „mutatója” a beszédtanulás, és ez a nevelés egyik legfontosabb feladata is. Csecsemőkkel, kisgyermekekkel általában másképp beszélünk, mint más szituációkban. A gyermekkel szembeni sajátos beszéd, amelyre a legtöbben ösztönösen „átkapcsolunk”, ha csecsemővel, kisgyermekkel beszélünk (például a szavak gyakori ismétlése, mindennapi cselekvések beszéddel követése, vagy a sajátos hanghordozás, a „gügyögés” a gyermekkel való beszélgetésben) mind azt szolgálja, hogy a kicsi könnyebben tanuljon beszélni. Bizony nem mindenki azonos szinten tanulja meg végül a beszédet, még a saját anyanyelvét sem. Vannak, akik könnyedén, árnyaltan, választékosan fejezik ki magukat, nem esik nehezükre, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben megtalálják a „megfelelő hangot”, így sikeresen intézzék ügyeiket. Mások gyakran érzik úgy, hogy nem tudják jól kifejezni magukat, keresik a szavakat, nem mindig a megfelelő kifejezéseke használják, vagy nem találják meg minden helyzetben a helyzet követelte beszédmódot. A beszédük alapján meg is ítéljük, „osztályozzuk” az embereket. Ami pedig az iskolát illeti, nos ott, talán a testnevelést meg a rajzot kivéve, minden a nyelvben történik, a tanulás oroszlánrésze verbális tanulás, a tananyag legnagyobb hányada szövegek formájában kerül elénk. Ebből következik, hogy az iskolai tevékenységben döntő az, hogy milyen szinten beszéli a gyermek a saját anyanyelvét. Ha egy gyermek azzal van elfoglalva, hogy az éppen olvasott szöveg kifejezéseit próbálja megérteni, természetesen nehezebben fog menni neki, hogy a szöveg értelmére koncentráljon. De akár még az is nehézséget jelenthet, hogy a gyermek egyszerű utasításokat vagy közléseket megértsen. A következő interjúrészlet egy pedagógusdiplomát szerzett, cigány származású fiatallal készült beszélgetésből származik. Arról az időről mesél, amikor iskolába került, és sajnálkozik, hogy nem járt óvodába:

 

Az iskolában is és otthon is másképp beszéltem. Mikor bementem az iskolába, néhány olyan dolgot mondtak, azt sem tudtuk mi az. Miről beszél tanárnő – kérdeztük. Fogalmunk sem volt. Olyan fogalmi zavaraim voltak, hogy azt elképzelni se tudja.

 

Ennek a fiatalembernek magyar az anyanyelve, mégis komoly gondot okozott számára, hogy megértse az iskola nyelvét, amely gyökeresen más volt, mint amit otthon tanult. (Itt most csak utalunk arra a még bonyolultabb helyzetre, amikor egy gyermeknek az otthon tanult anyanyelvétől különböző nyelven kell tanulnia az iskolában, gondoljunk pl. egy olyan, magyar iskolába került cigány kisgyerekre, akinek a családja még valamelyik cigány nyelvváltozatot beszéli otthon, vagy egy romániai, szlovákiai, többségi iskolába került magyarajkú gyermekre – de ez egy másik problémakör.)

 

4. AZ ELSŐ INTERAKCIÓS TÉR. A család az az első közeg, ahol a gyermek óhatatlanul kapcsolatba kerül a többi emberrel. Tudjuk, hogy már a néhány órás csecsemő is nagyon erősen követi azt a „programot”, amely a szociális kapcsolatok felvételére, tanulására ösztönzi őt. A csecsemőkről korábban azt gondolták, hogy néhány hetes korukig nem is látnak, alig érzékelik az őket körülvevő világot, csak esznek, alszanak. Ma már tudjuk, hogy a kisbaba a születése utáni néhány órában már elkezdi felvenni a kapcsolatot a környezetével, és elsősorban a társas környezetével, mondhatni, hogy elkezd dolgozni a saját szocializációján. Jó példa erre, hogy a sokáig „vaknak” hitt kisbabák igenis komoly figyelemmel vizsgálják azokat a képeket, amelyek a látómezőjükbe kerülnek, ha tekintetüket egyelőre nem is képesek még tudatosan irányítani. Minél színesebb, differenciáltabb egy ábra, annál jobban felkelti az újszülött érdeklődését, és annál hosszabb ideig „legelteti a szemét” egy képen a baba, minél inkább hasonlít a kép egy emberi archoz. Sőt, a rajzolt arcon látható érzelmek is korai életkorban hatni kezdenek az újszülöttekre, a morcos arcot ábrázoló rajztól pl. könnyen sírva fakadnak, a jókedvűtől mosolyognak, azaz elkezdik utánozni és tanulni az emberi érzelmeket, ezek kifejezését, a viselkedéseket. A gyermek különböző személyekkel kerül kapcsolatba, érintkezésbe, interakcióba, s ennek során tanulja meg az együttélés, együttműködés egyszerűbb és bonyolultabb játékszabályait, a szobatisztaságtól az érzelmek és kívánságok kifejezésén keresztül a mások befolyásolásának „tudományáig”.

 

5. MODELLEK, IDENTITÁS. A gyermek nem kész személyiségként születik. A személyiség fokozatosan fejlődik, az öröklött, „hozott” tényezők és a környezeti ingerek kölcsönhatásában. Nemcsak a követhető viselkedési mintákat, reagálásmódokat tanuljuk a családban, hanem az alapvető, életünk során elénk kerülő szerepekhez is modelleket kapunk (például a nemi szerepekhez, társas, életkori szerepekhez). Ideális esetben a gyermeket olyan családi környezet veszi körül, amelyben alkalma van több, különböző nemű, különböző életkorú, különböző státusú, egészséges, kiegyensúlyozott felnőttel (és gyermekkel) interakcióba kerülni, így sokféle helyzetben folyhat a korai tanulás.

 

A korai szocializáció elégtelen, hiányos volta súlyos következményekkel járhat. A családszerkezet megváltozásával (a hagyományos nagycsalád megszűnése, együtt élő családtagok számának csökkenése, válás, egyszülős családok, csökkenő gyermekszám a családon belül, stb.) szűkülnek a gyermek interakciós lehetőségei. De teljes szerkezetű családon belül is előfordulhatnak olyan személyiségzavarok, vagy a szülők kapcsolatának zavarai, amelyek a gyermek egészséges lelki és értelmi fejlődését veszélyeztetik (pl. az anyák nem adják meg a szükséges testi kontaktust a gyermekeknek, vagy ellentmondásosan viselkednek velük szemben, gyakran élnek meg a gyerekek a családon belül konfliktusos, érzelmileg feszült helyzeteket. Még súlyosabb esetben a gyermek legelemibb, gondozással kapcsolatos igényei sem elégülnek ki a családon belül, pl. a kisgyermek éhezik, vagy nem kap megfelelő orvosi ellátást. A hiányos vagy elégtelen korai szocializáció következményei lehetnek az általános fejlődési visszamaradás, az intelligencia fejlődésének elmaradása, a társas magatartás, a nyelvi viselkedés zavarai. Az újszülöttek, csecsemők és gyermekek nevelésére a funkcióit betöltő, vagyis jól működő család a legideálisabb helyszín – ha az egészségügyi, vagy táplálkozási körülmények jobbak is lennének egy gyermekotthonban, mint jónéhány szegény sorsú családban, semmilyen intézményes nevelés nem helyettesítheti a személyre szóló szeretetkapcsolatokat. Mindezek érthetővé teszik, miért olyan fontos az iskolai sikeresség szempontjából is a családi háttér.

 

Továbblépve, azt is megállapíthatjuk, hogy a család a (már korábban tárgyalt) kulturális tőke átadásának rejtett (nehezen vizsgálható), de nagyon is hatékony színtere. Azt gondolhatnák, hogy a kulturális tőke megszerzése, gyarapítása elsősorban az iskola által történik, de ez nem ilyen egyszerű. Mire a gyermek hat-hétévesen iskolába kerül, már egy sor tudással, tapasztalattal, kialakult képességgel rendelkezik, amelyek nagyon különbözőek a gyerekeknél. Például nem minden családban egyforma a beszéd, az anyanyelv használatának módja, és így a nyelvelsajátítás szintje. Az iskolába kerüléskor ugyanakkor többnyire adottnak veszik, hogy az azonos anyanyelvű gyerekek mindegyike nehézség nélkül megérti és használja az iskolában használt nyelvezetet. Noha az ezzel kapcsolatos felismerés meglehetősen régi keletű, legalább a 60-as évek óta komoly kutatások erősítik meg a jelenség létezését, nálunk még mindig csak kevés iskola fordít tudatosan figyelmet erre a különbségre, a hiányosságok pótlására.

 

De a családi kulturális tőke része magán a nyelven kívül tulajdonképpen minden más is, amivel a gyermek a családban találkozik. Mintát ad az, pl. hogy milyen témákról társalognak a szülők, milyen vendégek jönnek a családba, vannak-e otthon könyvek, és hogyan használják őket (kialakul-e a gyermeknek az iskolába kerülés idejére valamilyen pozitív viszonya a könyvekhez, az olvasáshoz), vagy pl. hogy hogyan töltik a szülők a szabadidejüket.

 

Akiknek van alkalmuk kisgyermeket nevelő szülők, családok mindennapjait megfigyelni, saját tapasztalataikból tudhatják, hogy a családok nem ugyanúgy bánnak gyermekeikkel, nem ugyanazokat az értékeket tartják fontosnak, nem ugyanarra nevelik a gyermekeket, azonban a hétköznapokban általában kevés családdal találkozunk. Egy vizsgálat (Klaus Mollenhauer), amely kifejezetten arra irányult, hogy a különböző családokban milyen értékeket tartanak fontosnak, arra a következtetésre jutott, hogy a családi nevelési gyakorlat meghatározott formái előre jelzik a várható, átlagos vagy attól eltérő iskolai eredményt.

 

Mollenhauer két alapvetően eltérő nevelési „értékhorizontot” vett észre: a szülők egyik része elsősorban társas értékeket tart szem előtt, gyermekét főleg az alkalmazkodásra neveli, a „jó gyerek” ebben az esetben szófogadó, engedelmes, udvarias, a szabályoknak megfelelően viselkedik. A másik beállítottság az ún. teljesítményre orientált magatartás. Ilyenkor szülők számára fontosabb a gyermek kezdeményezőkészsége, aktivitása, egyéniségének kifejezése, mint az alkalmazkodás, bátorítják a gyermek egyéni megnyilatkozásait, amelyek az előző esetben inkább „rosszalkodásnak” minősülnének. A nevelésben megnyilatkozó különbségek érvényesek az iskolával kapcsolatos elvárásokra is: az utóbbi nevelési értékeket követő szülők számára rendszerint az iskolai teljesítmény is fontosabb: azt tartják szem előtt, hogy a gyermek „vigye valamire”, semmint hogy „jól viselkedjen”. Az oktatás és a társadalmi felemelkedés, feltörekvés motivációinak (az aspiráció szintjének, fogalomtár) vizsgálata rétegspecifikus különbségeket mutatott ki, amelyek összefüggnek az iskolai teljesítménnyel. A középrétegekből származó gyermekeknél a jobb teljesítmények és az aspiráció magasabb szintje egy „aktivista”, „jövőre orientált”, „individualista” nevelési értékhorizonttal függ össze.

 

Tehát a teljesítménykülönbségek okát a gyerekek társadalmi helyzetével összefüggő nevelési és tapasztalatrendszerben találta meg a kutató. A társadalom alsó rétegeiben viszont ezek az értékek csak minimális szerepet játszanak. Ők nem rendelkeznek azzal, amit korábban a „késleltetett jutalom sémájának” neveztünk, vagyis nem függesztik fel valamely vágyuk közvetlen kielégítését később teljesíthető elvárások kedvéért. (Márpedig az iskolázás csakis hosszú távon megtérülő befektetésnek fogható fel.) Mollenhauer szerint „az értékorientáció, a célul kitűzött oktatási szint és a teljesítmény mindig összefügg.” Sajátos módon az anya aspirációs szintje rendszerint meghatározóbb, mint az apáké.

 

Hasonló jelenség, hogy a szülők a legtöbb esetben a magukéhoz hasonló életpályát képzelnek el gyermekeik számára, s ez is azt segíti elő, hogy a legmeghatározóbb tendencia a társadalom hosszú távú folyamataiban a szülők társadalmi helyzetének továbbörökítése, s ezáltal a meglévő társadalmi szerkezet (s vele együtt az egyenlőtlenségek) újratermelése. A következő ábrát megfigyelve láthatjuk például hogy a szülők leginkább a saját magukéhoz hasonló pályát képzelnek el gyermekeik számára.

 

3. táblázat
A szülők pályaelképzelése iskolázottságuk szerint (százalékban)
 

Elképzelés

Nyolc általános

Szakmunkás

Érettségizett

Diplomás

Összesen

Értelmiségi

15,5

16,3

36,8

64,3

33,2

Alkalmazott

7,2

9,5

13,5

9,8

10,8

Szakmunkás

77,3

74,2

49,7

25,9

56,1

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

N

97

465

437

255

1254

 

Forrás: Liskó Ilona: Társadalmi esélyek és az iskola. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 1 szám.
Online: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-01-ei-Lisko-Tarsadalmi

 

Ezek az elképzelések aztán az iskolaválasztáskor még egyértelműbben visszaigazolódnak: a magasabban képzett és jobb társadalmi helyzetű szülők gyermekei sokkal nagyobb arányban vannak jelen a presztízses, jól kamatoztatható képzést nyújtó iskolákban, míg a kevésbé kedvező társadalmi helyzetű családok gyermekeit tömegesen találjuk meg az iskolarendszer kevésbé népszerű és kevésbé jó eredményekkel kecsegtető intézményeiben.

 

4. táblázat
A gyerek középiskolájának típusa a szülők iskolázottsága szerint (százalékban)

 

Középiskola

Nyolc általános

Szakmunkás

Érettségi

Diplomás

Összesen

Szerkezetváltó
gimnázium

1,7

3,6

11,4

29,8

13,5

Gimnázium

5,9

10,4

19,9

36,0

20,7

Szakközépiskola

32,2

40,6

50,3

25,5

39,5

Szakmunkásképző

54,0

41,8

17,8

7,7

24,3

Szakiskola

6,3

3,6

0,7

1,0

2,0

Összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

N

239

1313

1576

1189

4317


Forrás: Liskó Ilona: Társadalmi esélyek és az iskola. Új Pedagógiai Szemle, 2000. 1 szám.
Online: http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-01-ei-Lisko-Tarsadalmi

 

A család társadalmi státusát és a gyerekek iskolai sikerességét vizsgáló kutatások azt is kimutatták, hogy általában jobb az iskolával való együttműködés is azokban a családokban, ahol a szülők társadalmi státusa magasabb. Kedvezőtlenebb társadalmi helyzetű családokban gyakran a szülők maguk is alacsonyan iskolázottak, sokszor traumatikus iskolai élményeket hordoznak, ezért az iskolához inkább bizalmatlanul viszonyulnak. Márpedig a gyermekek nemcsak hogy nagyon különböző családokból kerülnek be az iskolába, hanem egész iskolai pályafutásuk során ugyanebbe a családba mennek haza nap mint nap. A szülők iskolához való viszonyulása (tanulás segítése, figyelemmel követése, érdeklődés a gyermek iskolai élete iránt, részvétel a szülői értekezleteken, közös programokon, stb.) is meghatározza a gyermek iskolához való viszonyának alakulását.

 

Ezért az iskolák fontos feladata lenne, hogy ne törődjenek bele a szülők érdektelenségébe, hanem minden eszközzel igyekezzenek bevonni a szülőket az iskola életébe. Így segíthetik elő azt, hogy javuljon a szülők támogatása. A szülők jobb bevonásának számos módja van, a családlátogatásoktól a közös programok, kirándulások, családi napok szervezéséig.

Pl. egy szekszárdi általános iskola tréninget szervezett „Együtt gyermekeinkért” - szülőknek és pedagógusoknak címmel. Innen mutatjuk meg az egyik munkacsoport plakátját. Azzal a problémával foglalkoztak, hogy a diákok iskolával való elégedettsége az utóbbi félvében csökkent az előzőhöz képest – hogyan lehetne a diákok bizalmát növelni? „Amikor a tanárok és szülők ezen tanakodtak, kiderült, hogy nincs egyetértés arra nézve, milyen tényezőkből tevődik össze a tanulói elégedettség.” A plakát a csoportban együtt dolgozó pedagógusok és szülők közös töprengésének eredménye, a kép pedig szintén ezen a tréningen készült.

 

17. kép
 
 

 

--------------------------------------------

CsaládÜnnep Magyarországgal

Március 22. 10.00 – 19.00

Millenáris

„ A család a szeretet bölcsője”

 

Örömünk az egymással töltött időben van. Mégis nap, mint nap elmegyünk emellett az egyszerű igazság mellett. Szenteljünk egy napot egymásnak, a családi együttlétnek, a valódi elégedettség és boldogság érzésének! Ajándékozzunk egy napot magunknak, a családunknak, egymásnak!

A közös élmény és együttlét szellemében kerül megrendezésre a CsaládÜnnep Magyarországgal a Családháló.hu szervezésében. A Millenárison reggeltől késő délutánig több helyszínen várják az érdeklődőket. Kicsiket és nagyokat arra buzdítanak, hogy ne csak szemlélői, de aktív szereplői is legyenek egy-egy színházi előadásnak, zenei produkciónak, sporteseménynek vagy kiállításnak. Minden generáció érdeklődési körét figyelembe véve a szervezők egyedülállóan színes programkínálatot állítottak össze, hogy itt valóban a család minden tagja megszólítva és megérintve érezze magát.

A Családi Színpadon a Kolompos együttes, a Muzsikás és Szalóki Ági családi koncertjét élvezheti a nagyérdemű, miközben a Meseforgó Színpadon többek között a Magyar Népmese Színház, a Misztrál és a Magonc együttes lép fel.

Reggel a Kárpát-medence magyar tájegységeit képviselő táncegyüttesek Tavaszköszöntő menettáncával és a Családfa avatóval indul az ünnepség, és este stílusosan a Gólyalábas Tűzszínház látványprodukciójával zárul, melyben tavaszi hagyományokat elevenítenek fel játékosan a közönség bevonásával.

Egész nap hórihorgas gólyalábasok, garabonciások, kézi hajtású fa körhinta és családi mini cirkusz szórakoztatja a nagyérdemű publikumot. Mindeközben a Kézművesek utcájában az apáról fiúra öröklődő régi és új mesterségekkel ismerkedhetünk meg, és rögtön ki is próbálhatjuk őket. A kulináris élményekre vágyókat hazánk jellegzetes ételei és a hagyományos magyar konyhaművészet remekei várják. Sőt, mi több, ha betérünk a Jurtába a honfoglalás kori ételkülönlegességekbe is belekóstolhatunk.

A babákat és mamákat a Csigabiga Palota programjaival fogadják, képességfejlesztő, építő, ügyességi és szerep játékokkal. A nagyobbacskák pedig a Magyar Mesék Kertjében merülhetnek bele az inas élet rejtelmeibe a cégérek és korhű jelmezbe bújt játékmesterek segítségével.

 

A Családország Segítő Szigetén a Családháló.hu partnerei, civil szervezetek, mozgalmak, programok mutatkoznak be családokat segítő, gyermekgondozási, testi-lelki egészséget érintő témákkal.

Az Élő könyvtárban személyesen is tudunk beszélgetni szakemberekkel, illetve a rendezvény során a munkavállalásról, a hordozásról és nevelési kérdésekről szóló pódiumbeszélgetéseken, műhelymunkákon vehetünk részt.

Mindeközben Böjte Csaba „A szeretet bölcsője” című könyvének illusztrációiból kiállítás tekinthető meg a csarnok emeletén.

Egy családhoz, vagy tágabb értelemben egy közösséghez való tartozás nyújtotta biztonságérzet mindenkinek jár: a párjukat keresőknek és megtalálóknak, a gyermeküket váróknak és ringatóknak, a kicsi és nagy gyermekükkel együtt érkező szülőknek és nagyszülőknek, de a magányosan maradtaknak is.

A CsaládÜnnep Magyarországgal rendezvényre kortól és családi állapottól függetlenül mindenkit nagy szeretettel várnak a Millenárison március 22-én, szombaton. A rendezvény belépődíj nélkül látogatható!

Mindenkit szeretettel vár a Családháló.hu!

CSALÁDÜNNEP MAGYARORSZÁGGAL

Millenáris Park

2014. március 22.

Családháló .hu

http://csaladhalo.hu/cikk/egeszseg-es-lelek/csaladunnep-magyarorszaggal

 

Támogató: EMMI

 
 
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
ÖNISMERETI CSOPOER INDUL!
 
dr. Tarján Emőke és Iszlai Zoltán kiképző családterapeuta, pszichodráma vezető 120 órás ÖNISMERETI CSOPORTOT indít 2014. március 13-i tervezett kezdéssel.
 
Helyszín: 1077 Budapest, Wesselényi u. 71. II/4. (124-es kapucsengő)
Időpontok: kétheti rendszerességgel csütörtökönként 17.00 - 22.00 között.
Óradíj: 1250 Ft/óra, (7.500 Ft/alkalom)
Információ: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank" style="color: #1155cc;">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. vagy 70/770-0562-es telefonszámon
 
A csoport pozíciószámmal rendelkezik a Magyar Pszichodráma Egyesületnél, tehát 120 órában beszámít a képzésbe, ha valaki folytatni szeretné. 
 
Kérjük, hogy küld tovább, annak, akit esetlegesen érdekelhet, és szívesen ajánlod számára a lehetőséget. 
 
Az önismeret útjára lépni annyit tesz, mint elindulni arrafelé, amerre egyébként is menni szeretnénk. Rálépni egy olyan útra, amin többször találkozhatunk azzal, akit a történések és a kapcsolatok sűrűjében valójában mindig is keresünk: saját magunkkal. Az élet egyébként is kikerülhetetlenül önmagunk megismerése felé lökdös, de szigorú tanítómester lévén ezt gyakran elég fájdalmasan teszi: elvesztegetett időnkkel, megromlott kapcsolatainkkal, egészségünkkel, életminőségünkkel fizetünk néha túl nagy árat a megszerzett tudásért. Egy ilyen csoportos folyamatban évtizedek tapasztalásai sűrűsödnek össze, mely a múlt sebeinek gyógyításán keresztül, az átélés és a tudatosítás segítségével új perspektívákat nyit a jövőre. 

Pszichodráma önismereti csoportunk nem csak abban segít, hogy aktuális nehézségeidből megtaláld a kijáratot, hanem, hogy utat találj belső önmagadhoz, valódi lehetőségeidhez, hogy meghalld és rá merd bízni magad a benned élő "Istenek vagy Istennők" hangjára.

módszer abban segít, hogy át is élhesd életed fontos pillanatait, ne csak tudj róla. A csoport a biztonságot és a támogatást adja, hogy védett környezetben, egymást erősítve  nézhessünk szembe azokkal a félelmekkel, szorongásokkal amik megkötik életünket és ismerjük föl a nemünkből adódó erőforrásainkat, lehetőségeinket, szépségünket.

Sok évnyi emberekkel történő munka után azt gondolom, igazából nem is Ádám az ősünk, hanem Jónás, aki elbújt küldetése elől a cet gyomrába. Azt hiszem, alapvetően tőle származunk, és ugyan úgy igyekszünk elrejtőzni valódi lehetőségeink elöl, hogy ne kelljen szembesülnünk annak a szabadságával és felelősségével, hogy: mindig választhatunk.    

Baráti ajánlással:

Iszlai Zoltán családterapeuta és csoportvezető

------------------------------------------------------------------------------------------------
 

PISA 2012: hol tartunk?

PISA III. A tanulók eredményeinek tágabb társadalmi összefüggései

2014 január 27. Kádárné Fülöp Judit

Minden lelkiismeretes szülő tudja, hogy gyermeke tanulásra motiválása, a lehetséges legjobb iskoláztatása, tehetségének kiművelése nélkülözhetetlen a felemelkedéshez. Sokkal nagyobb esélye lesz így a boldogulásra mint a tanulás, a taníttatás elhanyagolásával lenne.

Minden olyan ország, amelyik az elmúlt 80 évben jelentős gazdasági előnyre tudott szert tenni, bizonyíthatóan sokat áldozott az oktatás fejlesztésére, és nem is akárhogyan. Az alapfokú oktatás reformja, javítása állt az oktatáspolitika középpontjában, és az eredmény – ha nem is azonnal – látványos volt.

Az ázsiai országok az 1970-es és 80-as években – nagyrészt az első nemzetközi teljesítményvizsgálatok hatására – követték a skandináv államok példáját: állami beavatkozással az egységes alapfokú oktatást kiterjesztették 9 évre (ezen belül az elemi oktatást 6 évre), és egységes tantervet vezettek be. Szingapúr, Korea, Thaiföld, Malajzia ezekben az években fogott nagyívű kompetencia alapú tantervi reformokba. Az eredmény nem maradt el. A 2000-es PISA felmérés újabb sokkhullámot indított el. A kelet-közép-európai országok közül a balti államok, Szlovénia, Lengyelország a 90-es években elindította az alapfokú oktatás reformját, és mára látványos minőségi javulás mutatkozik ezeknek az országoknak az eredményeiben. Kína kiemelt gazdasági övezeteiben hasonló folyamatok játszódnak le.

Mindezen országok a váltás évtizedeiben az alapfokú oktatásra kiemelkedően sokat költöttek.
Magyarországon az iskolaszerkezet és az alapfokú oktatás reformja (eltekintve a tantervi reformoktól, amelyek – tudjuk – egymagukban mit sem érnek) elmaradt. Sem az 1993-as sem a 2011-es oktatási törvény nem vonta le a tanulságait a világméretű oktatásfejlődési folyamatnak. A szembenézés elmulasztása meglátszik az oktatási ráfordításokon is. Az oktatás részesedése a GDP-ből az Education at a Glance 2013 adatai alapján 1995 és 2010 között egyedül 2005-ben haladta meg az 5%-ot (5,1% volt). Magyarország 2010-es nemzeti jövedelmének 4,6%-os (minden szintű) oktatási ráfordításával az utolsó az OECD országok rangsorában.

A 2012-es PISA vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy az oktatás oly sokáig kimeríthetetlennek látszó tartalékai kimerültek. Míg évtizedeken keresztül úgy tűnt, hogy a magyar tanulók teljesítménye a ráfordítások alapján várhatónál magasabb, addig mostanra a trend megfordult: az eredményeink a ráfordítások alapján elvárhatónál gyengébbre sikerültek. Az ábra megmutatja, hogy az egy diákra jutó 50 000 dollár éves ráfordítás nagyjából az az összeg, amely alatt az oktatási befektetés nagysága és az országos átlageredmény között jelentős összefüggés van. Az ábráról az is leolvasható, hogy a visegrádi országokhoz képest is keveset költünk közoktatásra és eredményeink romlásának ez is oka lehet.

Az ábra azt is megmutatja, hogy önmagában az oktatási befektetése növelése nem garanciája a teljesítmény javulásának. Az oktatáspolitika bölcsessége éppen abban rejlik, ha a forrásokat ott bővítik, ahol a legnagyobb „hozamot” lehet remélni. Az elmúlt évtizedek példái azt bizonyítják, hogy mindenek előtt az alapfokú oktatás színvonalának emelése az, ami az eredményekben a leginkább megtérül. Ebben Magyarországon nem láttunk előrelépést az elmúlt negyedszázadban.

Az egy diákra jutó oktatási ráfordítás és a matematika átlageredmény összefüggése

Forrás: Balázsi Ildikó, Ostorics László, Szalay Balázs, Szepesi Ildikó, Vadász Csaba: PISA 2012. Összefoglaló jelentés. Budapest, Oktatási Hivatal 2010.

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a magyar oktatási rendszer teljesítményének legmarkánsabb – és 2000 óta változatlan – vonása a tanulók szociokulturális különbségeivel szembeni érzéketlenség. A szülők iskolai végzettsége, munkaerő-piaci státusza, valamint a család anyagi helyzete, otthoni könyveinek száma a tanulók eredménye közötti különbségeknek csaknem harmadát magyarázza.

Ennél is nagyobb baj, hogy az iskolák közötti eredménykülönbségek leképezik tanulóik átlagos szociokulturális különbségeit, ami azt bizonyítja, hogy az iskolarendszer egésze képtelen pedagógiai eszközökkel kompenzálni a rossz körülmények között élő tanulók kulturális hátrányait, és ezért leplezetlenül érvényesül a szülők spontán szegregációs törekvése.

Összességében és hosszú távon súlyos teljesítményromlás lehet a következmény, amelynek első jelei már láthatók a matematikában, azon a műveltségi területen, ahol a civilizációs minimumhoz való felzárkózáshoz kevés a számítógép és az internet használata: professzionális pedagógiai eszközökre van szükség. A PISA digitális felmérései egyébként megerősítik, hogy az iskolák számítógép ellátottságára fordított fejlesztések ellenére ott, ahol már tanulási eredményt kell felmutatni a digitális eszköz használatával, tanulóink eredményei még a papíralapú eredményeknél is rosszabbak.

A világ oktatásügye 50 év alatt rendkívül nagyot fejlődött. A nemzetközi mérések révén az országok szembesültek saját oktatáspolitikájuk eredményeivel, és a feltörekvő gazdaságok sokat tettek alapfokú oktatásuk megjavításáért, mert megértették, hogy minél magasabb szintre sikerül minden gyereket eljuttatni a kötelező iskolázás éveiben, annál szélesebb mezőnyből lehet kiválogatni azt a gazdasági és társadalmi elitet, amelyik továbbviszi a gazdasági fejlődést és meghatározza az ország kultúráját, demokratikus fejlődését, jólétét és jól-létét.

Az oktatási rendszer következetes, a minőségre és az esélyegyenlőségre egyaránt figyelmet fordító fejlesztésének elmaradása – beleértve a pedagógiai kutatások támogatását és eredményeinek széleskörű elterjesztését és felhasználását a pedagógusok képzésében és továbbképzésében – a magyar társadalom szempontjából ugyanolyan baj, mint az, ha egy családban a szülők nem fordítanak kellő figyelmet és nem adnak kellő támogatást a gyermeknek ahhoz, hogy sikeresen elvégezze iskoláit.

Sajnos az eredmény össztársadalmi méretekben is hasonló: csekély versenyképesség a globális munkaerőpiac tudásintenzív – és tegyük hozzá: legjobban fizető – ágazataiban. De az ország oktatáspolitikai pályája egy másik szempontból is hasonlít az egyéni tanulási pályához. Ahogy az idejében elvégzett és jól megválasztott iskolai pályafutás versenyelőnyt biztosít a munkaerőpiacon, és az elvesztegetett iskolai éveket később sokkal nehezebb és drágább pótolni (lásd a felnőttoktatás és felnőttképzés árát és gyenge hatásfokát), úgy a fejlesztésben kihagyott évek pótlása is fokozott erőfeszítést és ráfordítást igényel az iskolarendszerek globális versenyében.

Fokozott erőfeszítést igényel, de – mint éppen a PISA trendadatok bizonyítják – nem lehetetlen előbbre jutni, ha megvan a társadalmi konszenzus és a politikai akarat a minőségi oktatás kiterjesztésére a népesség egyre nagyobb körére és a képesség arra, hogy – saját értékeinket megőrizve – más országoktól tanuljunk.

Források:
Balázsi Ildikó, Ostorics László, Szalay Balázs, Szepesi Ildikó, Vadász Csaba: PISA 2012. Összefoglaló jelentés. Budapest, Oktatási Hivatal 2010.
PISA 2012 Results: What Students Know and Can Do: Student Performance in Mathematics, Reading and Science Volume I. Paris, OECD 2013.
Education at a Glance 2013. Paris, OECD

------------------------------------------------------------------------


SÁRKÖZY ÁGNES, ÓVODAVEZETŐ


Az érzelmi intelligencia kérdései - egy pedagógus szemszögéből

Az, hogy a gyermek érzelmi intelligencia szintje minél ma­ga­sabb legyen, a kör­nye­zetén, a neveltetésén múlik. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk minél sike­re­sebb legyen az életben, ki kell alakítanunk a megfelelő ér­zelmi magatartás-formákat és folyamatosan fejleszte­ni kell azokat.

„Minden gyermek egyszeri megismételhetetlen csoda, aki elfogadásra, szeretetre vágyik.” A Gesztenyéskert Óvoda helyi nevelési prog­ramjának ezen alapgondolata sokat elárul az óvoda gyermekközpontú, szeretetteljes, elfogadó, toleráns nevelési elveiről.

Érzelmi intelligencia
Az emberi intelligencia kér­désével már nagyon régóta foglalkoznak pszichológusok és agykutatók. Néhány évtizede azonban azt is vizsgálják, hogy vajon miért nincs szoros összefüggés az intelligencia hányados (IQ) és a felnőtt emberek sikeres­sége között.

A tapasztalatok, és számos vizsgálat bebizonyította, hogy a siker kul­csa az ember önmagához, illetve a másik emberhez való viszonyában rejlik, ezért az intelligencia- kutatásban szemléletváltás következett be, s előtérbe került az ér­zelmi intelligencia (EQ) vizsgálata. Hogyan boldogul­hat­nának jobban gyermekeink az életben, hogyan lehet a hétköznapi együttélést el­vi­selhetőbbé, emberibbé tenni, és hogyan taníthatjuk meg mindezt a családban, óvodában, iskolában?

Érzelmi nevelés
Természetesen az érzelmi intelligencia alapjai megvannak minden gyerekben.­ Az, hogy a gyermek érzelmi intelligencia szintje minél ma­ga­sabb legyen, a kör­nye­zetén, a neveltetésén múlik. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk minél sike­re­sebb legyen az életben, ki kell alakítanunk a megfelelő ér­zelmi magatartás-formákat és folyamatosan fejleszte­ni kell azokat.

Az érzelmi ne­velés célja a személyiség nem kognitív területeinek fej­lesztése. Jelen van a család és az óvoda kapcsolatában, az óvónő-gyermek kommu­nikációban, a gyermekek társas kapcsolataiban, a ne­velési helyzetekben. Érzelmi kultúránkat csak az átélt tapasztalatok útján lehet fejleszteni, személyi­sé­günk saját erőinek és szükség­leteinek kibontásával, az­zal az igénnyel, hogy emberi kapcsolataink a nyíltságra, a bizalomra és az em­beri törődésre épüljenek az óvodában is.

A kicsi háromévesek fogadásánál mindent megteszünk, hogy nagy szeretettel, odafigyeléssel, kedvességgel te­remtsük meg a gyerek biztonságérzetét, alakítsuk ki és szilárdítsuk meg bennünk való bizalmát, szeretetét. Ha ezt elértük, nekikezdhetünk a nevelőmunkának.

A család érzelmi légköre
A különböző érzelmi légkörben élő családok gyermekeinek eltérő a viselkedése, hiszen ezeket a mintákat, mint minden mást a gyerek utánzással, mintakövetéssel tesz magáévá.

A kiegyensúlyozott, harmonikus, szeretetteljes családból érkezett gyermek szintén kiegyen­súlyozott. Az ilyen családban élő gyermek életében is az édesanyához való harmonikus viszony a fejlődés alapja, de a más jellegű apai szeretet és gondoskodásis nagyon fontos.

A szülők odafigyelnek gyermekükre, időt, törődést, valódi együtt­létet biztosítanak számára. A gyermek érzi szülei állan­dó sze­retetét, de tudja azt is, hogy ő a gyermek a csa­ládban. Természetes módon fogadja el a felnőttek irá­nyítását, vezető szerepét. A szülők nem mondják, ma­gyarázzák a helyes szokásokat, hanem példát mutat­nakéletükkel, tetteikkel. Sa­ját baráti kap­csolataikkal, a nehézségek leküzdési stra­tégiáival, a munkához való hozzáállá­sukkal, az örülni tudás képességével mind-mind segítik a gyermek ér­zelmi intelligenciájának fej­lő­dését. Megtanítják a gyermeket az alkalmazkodásra, önmaga és mások elfogadására.

A szülők a gyermekre hangolódva, gyöngéden terelgetik a megfele­lő irányba. Elvárják tőle a helyes viselkedést, a többi emberrel való kapcsola­tában a megfelelő magatartást. A gyerek igazodni tud az elvárásokhoz, s a ké­sőbbi­ekben természetes módon alakul ki erkölcsisége. Könnyen tud alkalmazkodni, ba­rátokat szerezni, elfogadja a felnőtt irányító szerepét. Az örömteli életet élő családoknak erős érzelmi tőkéjük van, s ez segíti a terhek elviselését is. Ezekben a csa­ládokban nemcsak fizikai, hanem lelki közelség is van a család tagjai között.

A pedagógus feladata
Ezekkel a gyermekekkel a pedagógusnak „nagyon könnyű dolga” van. Mivel ott­hon megteremtették a szo­cializáció alapjait, helyes szo­kásokat alakítottak ki, ezek a gyerekek könnyebben illeszkednek be. Látják, hogy a szüleik bizalommal és szeretettel fordulnak az óvó­nénik felé, s ők is viszony­lag hamar elfogadják őt. Ehhez „csak” egy gyöngéd, kedves, odafigyelő pedagógus kell. Ha kellően érdekes és színes is az egyénisége, jól tudja majd motiválni a gyerekeket a „ta­nulásra”, s a gyerekek pedig örömmel fogják kipróbálni magukat a különböző feladatokban, szívesen kísérleteznek az új dolgokkal, elviselik majd, ha valamiben nem ők a legjobbak.

Óvodai feladatunk, hogy a gyermek kortárs kap­csolatait igyekezzünk optimálisan alakítani. A kevésbé biztos érzelmi háttérrel rendelkező gyerekek esetén az óvodapedagógus feladata, hogy még több sze­retettel és figyelemmel forduljon a gyerek felé, s igyekezzen ellensúlyozni az otthoni negatív hatásokat. Tanítsa a gyermekeket a közös já­té­kok során a megfelelő érzelmi reagálásokra.

A fenti írás a LurkóVilág nyomtatott magazin 2007. téli (I.évf. 4. sz.) számábanjelent meg. Feltöltés dátuma a lurkovilag.hu óvodai portálra: 2008-07-21. 

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Értjük egymást? - Konferencia a szülők és pedagógusok közötti párbeszédről

 

2013. november 23. 10:00 – 14:00 óráig

 

Helyszín. Folyondár Sport- és Táncközpont, 1037 Budapest, Folyondár utca 15.

 

A szülők és pedagógusok közötti kommunikáció tartalmának, minőségének kérdésköre rendkívül lényeges a gyermek jelene és jövője érdekében. A különböző életkorok különböző problémákat vetnek fel, amelyekről a nevelés kulcsszereplőinek egymással is célszerű egyeztetni, s megoldásukban együttműködni. A szülők és pedagógusok partnerré válása a nevelés során mindkét fél számára nagy segítség, és egyben az eredményesség döntő feltétele.
A kisgyermekkorban szerzett tapasztalatok, élmények alapvetően befolyásolják azt, hogy gyermekünk miként képes beilleszkedni az óvodába, hogyan alakul iskolai pályafutása, mekkora esélye lesz később a munkában és a magánéletben történő boldogulásra. Ebben az életkori szakaszban természetesen elsődleges a szülők felelőssége, de már az intézményes nevelést megelőzően is mód van arra, hogy a családok nevelési kérdésekben segítséget kapjanak. Nálunk ez a lehetőség még kevéssé ismert, de Európa számos országában rendelkezésre állnak olyan szülőtámogató programok, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az anyák és apák még jobb szülővé válhassanak. A T-Tudok az Eurofound számára készített jelentést a hazánkban létező lehetőségekről. A konferencián ennek a kutatásnak az eredményeit is bemutatjuk.
Az iskoláskorban a szülő mellett egyre növekvő felelősséggel jelenik meg a pedagógus. De vajon érti-e egymást a nevelésnek ez a két főszereplője? Milyen keretekben és milyen hatékonysággal működik az ő kapcsolatuk? Hogyan funkcionálnak a hagyományos és modern kommunikációs formák? Melyik fél hogyan látja az óhatatlanul felbukkanó konfliktusok kezelésének lehetőségeit? Ezekre a kérdésekre is választ kerestünk A Kölöknet és az OFOE közös online vizsgálatával. Az elektronikus kérdőívet – nagy örömünkre – 1500 szülő és pedagógus töltötte ki. A felmérés tapasztalatairól is beszámolunk majd a rendezvényen.
Az előadások utáni kerekasztal-beszélgetés során olyan kérdésekre keresnek választ a résztvevők, mint például hogy milyen zökkenők tapasztalhatók a szülő-pedagógus kommunikációban, mi okozhatja ezeket, és milyen lehetőségek vannak megelőzésükre, megnyugtató rendezésükre. 
A három műhelyfoglalkozáson a kommunikáció javítását segítő bevált eszközökkel, módszerekkel ismerkedhetnek meg a résztvevők. 

A konferenciára várunk minden a téma iránt érdeklődő szülőt, pedagógust és szakembert.

A tervezett programból:

10:00 -10:10 A konferenciát megnyitja: Salamon Eszter (elnök, Európai Szülők Egyesülete)

10:10-10:40 Szülőtámogató programok Európában, Herczog Mária, (elnök, Eurochild)

10:40-11:00 Szülőtámogató programok Magyarországon (egy kutatás tapasztalatai), Németh Szilvia, (igazgató, T-Tudok Zrt. )

11:00-11:20 Szülő-pedagógus kommunikáció, (egy online kutatás eredményei), Lannert Judit

11:20-12:10 Kerekasztal beszélgetésa szülők és pedagógusok közötti kommunikáció jellegzetességeiről. Résztvevők: Komaság Margit (Baross Gábor Általános Iskola Budapest), Szekszárdi Júlia (OFOE), Regős Judit (Szülők háza), Szél Dávid (Apa Para blog), Szilágyi Diána (Gyerekszoba blog, Babanet) Moderátor: Sallai Éva (Videótréner Egyesület)

12:10-12:30 Szünet

12:30-14:00 Műhelyfoglalkozások
• A fekete pont (Bethlenfalvy Ádám, InSite Drama)
• (Nem) számít, hogy honnan jöttél? (Földes Petra, OFOE)
• Hogyan értsünk szót a pedagógus-gyerek-szülő háromszögben? (Skita Erika, Turáni Szabolcs, Értsünk szót)

A konferencia a Jövő iskolája rendezvénnyel együtt kerül megrendezésre. A részvétel a regisztráltak számára ingyenes!

Kérjük, amennyiben részt venni szeretne a konferencián, regisztráljon ezen a linken:

http://www.koloknet.hu/iskola/ertjuk-egymast-konferencia-a-szulok-es-pedagogusok-kozotti-parbeszedrol/

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

 

 

-------------------------------------------------

Szülők és pedagógusok számára

Játékgyűjtemény

Forrás: http://www.abcakademia.hu/jatekgyujtemeny.html#faleveles

ŐSZI TALÁLÓS KÉRDÉSEK - szókincsbővítésre, beszédértés fejlesztésére, szóbeli kifejezőkészség fejlesztésére 

Sünilabda, zöld a színe,

ősszel pottyan le a fűbe.

Benne barna golyó lapul,

nagyot pattan, hogyha gurul.

Mi az?

(gesztenye)

 

Esik eső csepereg,

Sárga levél lepereg.

A nap is már rövidebb,

melyik évszak lehetek?

Mi az?

(ősz)

 

Nincsen kezem, nincsen fejem,

Csak palástom, s hosszú nyelem.

Napsütésben itthon hálok,

de ha esik, utcán járok.

Mi az?

(esernyő)

 

Varázsbotja nincsen neki,

de a tájat eltünteti.

Mikor leszáll, azt sem tudod,

merre van a pisze orrod.

 

Mi az?

(köd)

 

Volt ám nekem zöld kabátom,

azt viseltem egész nyáron

Nagyot nőttem pár hét alatt,

a zöld kabát széjjel szakadt.

 

Mi az?

(dió, gesztenye)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

SZÁZHALOMBATTÁN, A HAMVAS BÉLA VÁROSI KÖNYVTÁRBAN.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

SZÜLŐ_KÉP_MÁS_KÉP/P
„ELÉG JÓ SZÜLŐ ÖN?” SZÜLŐ_KÉP_MÁS_KÉP/P


Szeretettel meghívjuk Önt
egy SAJÁTÉLMÉNYŰ SZÜLŐ CSOPORT tréningre
„AZ ELÉG JÓ SZÜLŐ” címmel


A tréningek során saját történetek és élmények feldolgozásával, kommunikációs
gyakorlatokkal és szerepjátékokkal néhány jó hangulatú órát tölthet szülőtársaival,
pszichológiai ismereteket kap a gyermekkor és kamaszkor sajátosságairól, visszajelzést saját
szülői szerepéről, és új módszereket ismerhet meg. A leendő szülők számára is hasznos
felkészülést nyújt.
2013. október 16. Szülőnek születtem? Elég jó szülő lehetek?
2013. október 24. Trendi szülő vagyok? – Ragaszkodok a hagyományokhoz?
2013. október 30. Trónfosztók – Fészekrakók
2013. november 6. Barátok is! – Szülők is!
2013. november 13.Jó szülő lehetek? – Elég jó szülő vagyok!
Vezeti: Dr. Hada Zsuzsanna (pszichiáter – coach)
Időpont: 2013. október 16.,24.,30., november 6., 13. (szerdánként) 17.30-tól 20.30-ig
Helyszín: Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium, 1082 Budapest, Horváth Mihály
tér 8.
A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött. Jelentkezni az alábbi
elérhetőségeken lehet:
Barta Andrea programszervező, e-mail-en: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., telefonon: 06-20-251-41-33
www.ajovohidjai.hu

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ÚJRA INDUL!

 

Mozgás, játék, kreativitás

JÁTSZÓCSOPORT

 

6 hótól 20 hónapos korig

a Jurányi Házban minden szerdán

9.00 - 12.00 között

(érkezés folyamatosan).

Miközben a gyerekek játszanak, az anyukák tanácsokat kérhetnek nevelési és egyéb problémáik megoldásához

(beszéd, étkezés, alvás, sírás stb.).

 

Kérdezhetnek gyerekeik életkori sajátosságairól, szükségleteiről. Segítséget kaphatnak életszervezési gondjaik megoldására.

 

A gyerekek játékát, mozgását figyelve beszélgetünk a jó testi és pszichés fejlődéshez szükséges teendőkről.

Jurányi Ház (Mammut közelében)

1027 Bp., Jurányi utca 1-3.

 

Érdeklődni lehet: Garainé Balog Györgyi

06 (20) 311- 07- 90

 

 

 

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

TESZ-VESZ MUZSIKA

Tesz-vesz muzsika, Hegedűsné Tóth Zsuzsa

 

2013. szeptember 16. 
Lépcsőterem

 

Hétköznapi tárgyak (törölköző, sál, csipesz, gomb, fakocka) kreatív felhasználásával, mindennapos élethelyzetek (öltözés, fürdés, teregetés) felidézésével szövi a dalos, mondókás játékok sorát Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karának oktatója.

Korosztály: 1,5-4 év

 

Rendező: Művészetek Palotája

 

Erre a koncertre jegyét a Művészetek Palotája saját jegypénztáraiban Edenred Ticket Culture & Sport- és Top Prémium ajándékutalvány, Sodexo Kultúra-, Bónusz és Ajándékutalvány, Puebla Ajándék- és Kultúra utalvány, Művészetek Palotája ajándékutalvány ellenében, valamint a SZÉP-kártya szabadidő keretének terhére is megvásárolhatja.

 

Érvényes Élmény-, illetve Ínyenc-kártyával a Müpa-kártya által nyújtott kedvezmény személyes vagy online vásárláskor is igénybe vehető.

 

Jegyárak: 1000 Ft (családi jegy)

 

2013. szeptember 16. 
Lépcsőterem

Hétköznapi tárgyak (törölköző, sál, csipesz, gomb, fakocka) kreatív felhasználásával, mindennapos élethelyzetek (öltözés, fürdés, teregetés) felidézésével szövi a dalos, mondókás játékok sorát Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karának oktatója.

Korosztály: 1,5-4 év

Rendező: Művészetek Palotája

Erre a koncertre jegyét a Művészetek Palotája saját jegypénztáraiban Edenred Ticket Culture & Sport- és Top Prémium ajándékutalvány, Sodexo Kultúra-, Bónusz és Ajándékutalvány, Puebla Ajándék- és Kultúra utalvány, Művészetek Palotája ajándékutalvány ellenében, valamint a SZÉP-kártya szabadidő keretének terhére is megvásárolhatja.

Érvényes Élmény-, illetve Ínyenc-kártyával a Müpa-kártya által nyújtott kedvezmény személyes vagy online vásárláskor is igénybe vehető.

Jegyárak: 1000 Ft (családi jegy)

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

Kedves Szülők és Gyerekek! Kedves Mindenki, akit érdekel a magyar iskola jövője!

 

Mi, magyar pedagógusok, ugyanúgy szeretnénk több pénzt, jobb munkakörülményeket, mint annyian mások az országunkban. De higgyétek el: elsősorban nem a fizetés vagy a pluszmunka miatt kiabálunk. Az iskoláinkat, a kezünk alá adott kicsiket és nagyokat féltjük. Olyan tudást, kultúrát, gondolkozást akarunk adni nekik, amivel bárhol boldogulhatnak, megkapják a szabad pályaválasztás és pályamódosítás lehetőségét itthon vagy a nagyvilágban. Kevés a fizetésünk, de ha még egyszer annyit kapnánk, akkor sem akarunk kiszolgáltatott, tehetetlen, tudatlan szolgákat nevelni önállóan gondolkodó, véleményalkotó és véleményformáló, felnőtt állampolgárok helyett. Nélkületek, a szülők nélkül, a családok nélkül semmire sem megyünk. Fogjunk össze! Segítsetek, hogy az oktatásból kiszórjuk mindazt, ami rossz, elavult, unalmas, gyerekellenes! Segítsetek, hogy együtt neveljünk értelmes és boldog embereket, Ti otthon, mi az iskolában!

 

Tisztelettel, szeretettel

Magyar pedagógusok

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

1374791_blakeney_stonework_02Az iskola (és az egész körülöttünk lévő világ) arra tanít minket, hogy álljunk be a sorba. Legyünk olyanok, mint mindenki más. Fogadjuk el a tényeket, ne kérdőjelezzünk meg semmit, feleljünk meg az elvárásoknak. Tegyük azt, amit mondanak nekünk. Engedelmeskedjünk és viselkedjünk szépen. Legyünk tökéletesek.

Legyünk tökéletes kockák.

Pedig, mi mindannyian tökéletes, egyedülálló és megismételhetetlen sokszögek vagyunk!

Persze az iskola megpróbál jó kockát kovácsolni a sokszögekből – több, kevesebb sikerrel. Szeretném hangsúlyozni, nem a pedagógusokkal van bajom, hanem a rendszerrel!! Hiszek benne, hogy sok-sok tanár és nevelő a lehető legtöbbet megteszi azért, hogy még egy ilyen rendszerben is fel tudja ismerni a gyerekekben a sokszöget és a csiszolatlan gyémántokat jó irányba terelgeti. Őszinte elismerésem nekik!

De ettől a rendszer még nem jó. Nem lehet a világot nyolc-tíz tantárgyra felosztani, és mindent abba belezsúfolni. Ami meg kimarad, az nem fontos?!

Viszont van egy jó hírem: mi, szülők sokat tehetünk azért, hogy ellensúlyozzuk az iskolarendszer hiányosságait.

Ez bizony a mi felelősségünk! 

Hogy hogyan?

1. Beszélgessünk sokat a gyerekeinkkel! Nem kioktatva, hegyi beszédet tartva, lekezelő hangnemben, hanem partnerként. Kíváncsian a véleményükre, a gondolatmenetükre.

2. Kritikát csak építő jelleggel használjunk! Nem elég szidni valamit, hogy miért nem jó, meg kell találni a megoldást rá, hogy hogy lehetne jobbá, szebbé tenni. És aztán azt meg is kell cselekedni! (Ó, hol tartanánk már, ha mindenki betartaná ezt az egyszerű szabályt!)

3. Tanítsuk meg a gyerekeinket, hogy minden tényt meg lehet kérdőjelezni!! Szabad, sőt kell is kérdéseket feltenni! (Csak egy példa: a történelmet ugye mindig a győztesek írják, azaz mindig van egy másik nézete is a “tényeknek” – a vesztesek szemszögéből.)

4. Fogadjuk el, ha más másként gondolkodik, másban hisz! Soha nincs egyetlen üdvözítő megoldás!

5. Tanítsuk meg értelmesen vitatkozni a gyerekeinket! Nem vagdalkozni, hanem érvelni! Beleképzelni magát más helyzetébe, és abból a szemszögből érteni meg és védeni meg egy álláspontot. (Ehhez egyébként nagyon jó szépirodalmi könyveket olvasni. Függetlenül a műfajtól, ha jó az író, tökéletes érvrendszert tud felépíteni még a negatív szereplő szemszögéből is.) Sajnos az iskolákban nem tanítják a vitatkozás művészetét – ami mondjuk meg is látszik a felnőtt magyar társadalmon…

6. Ne legyen maximális elvárásunk a gyerek iskolai tanulmányait illetően! Senki nem tökéletes minden tárgyból, van akinek ez megy jobban, van, akinek az. Arra fókuszáljunk, ami a gyerek erőssége, és ne próbáljuk meg mindenből a maximális teljesítményt kisajtolni a gyerekből. Csak halkan jegyzem meg, szerintem ez piszkosul nehéz nekünk, szülőknek, mert minket még így neveltek, zsigerileg bennünk van a “mindenből ötöst kell hazahoznod!” elve.

7. Fogadjuk el, és támogassuk azt a témát, amit a gyerkőc szeret! Még ha ez nem is illik az iskolai tananyaghoz!! Ha pl. imádja az ásványokat, olvassunk utána mi is a témának, hallgassuk meg, mit mesél erről a gyerekünk (még ha minket egyáltalán nem is mozgat meg a téma). Így azt fogja érzeni, hogy kíváncsiak vagyunk rá, és olyannak fogadjuk el, amilyen, érdeklődési körrel együtt.

8. Az iskola a tudásszomjat és a kíváncsiságot sokszor a földbe tiporja a gyerekekben. Szülőként tegyünk meg mindent, hogy ez ne sikerülhessen, hogy igenis maradjon kíváncsi a világra, akarjon a dolgok mögé látni, akarjon tudást venni magához! Ehhez pl. nézzünk együtt ismeretterjesztő filmeket, majd beszélgessünk róla, ajándékba olyan könyveket vásároljunk, ami felcsigázza az érdeklődését, stb.

9. A mai iskolarendszer -és az egész körülöttünk lévő világ- nagyon materialista eszmékkel lát el minket. Kémia, biológia órán megtanuljuk, hogyan működik az ember – de csak a teste. A lélekről, a szellemről nem esik szó, pedig az legalább ilyen fontos! Törődjünk hát vele, hogy a gyerekeink ilyen irányban is fejlődhessenek. Kinek-kinek a világnézete szerint beszélgessetek otthon a vallásról, a lélekről, a halálról és születésről, az energiákról, a rezgésekről! A szeretetről. 

10. Járjunk elöl jó példával! Ha azt látja a gyerek, hogy a munkánk érdekes, szeretjük (minden negatívumával együtt), kihívásnak tekintjük, akkor ő is így fog viszonyulni a saját “munkahelye”, azaz az iskola felé.

Van egy álmom: szeretnék egy olyan világban élni, ahol az emberek kedvenc napja nem a péntek (a “Hurrá jön a hétvége” jegyében), hanem minden nap. Mert a munkájuk, az a tevékenység, amivel a napjaikat kitöltik olyan sok pozitív energiával tölti föl őket, hogy egyszerűen szeretnek dolgozni. Szeretnek tevékenyek, aktívak és kreatívak lenni.

Amíg az iskola nem erre a világra készíti fel a gyerekeimet, addig én próbálom meg otthon megadni nekik ezt a világképet.

És ha nekem sikerül, sikerül nektek is!

Szép hétköznapokat!

írta: Hanula Erika

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A CSALÁDOK INGYEN LÁTOGATHATJÁK AZ ALÁBBI KIÁLLÍTÁSOKAT:

Minden hónap első hétvégéjén

  • Magyar Földrajzi Múzeum

Minden hónap első vasárnapján

  • Magyar Néprajzi Múzeum
  • Természettudományi Múzeum

Minden hónap harmadik szombatján

  • Iparművészeti Múzeum
  • Szépművészeti Múzeum
  • Nagytétényi Kastélymúzeum
  • Magyar Nemzeti Múzeum
  • Nemzeti Galéria

Minden hónap utolsó szombatján

  • Budapesti Történeti Múzeum
  • Aquincum Múzeum
  • Vármúzeum
  • Kiscelli Múzeum

Minden hónap utolsó vasárnapján

  • Hadtörténeti Múzeum
  • Közlekedési Múzeum
  • Ludwig Múzeum

RÉSZLETEK A MÚZEUMOK HONLAPJÁN.

 

--------------------------------------------------------------------------

Mi zajlik a gyerekek agyában, ha tévéznek?

Az Élet és Tudomány 2009. évi 13. számában olvasható volt egy figyelemreméltó és lebilincselő írás Gerald Hüther professzorral, aki az egyik legismertebb német agykutató és neuropszichológus. Közérthetően elmagyarázza, mi történik a gyerekek agyában, amikor tévéznek vagy számítógépeznek.

Professzor úr, Ön neurobiológusként azt kutatja, hogyan hat a média az emberi agy fejlődésére. Tudna nekünk egy gyerekeknek szóló jó tévéműsort vagy számítógépes játékot ajánlani?

- Nem, és ilyesfajta ajánlások nem is visznek minket előrébb. Mert úgy csak egy felszínes eszmecserébe bonyolódnánk a kínálatok tartalmi minőségéről - ezt azonban jobb elkerülni.

A másik, hogy nem is kell sokáig keresgélnie: nagyon gyorsan talál öt olyan tanulmányt, amely kimutatja Önnek, hogy állítólag milyen jó is a gyerekek számára a tévézés. További öt tanulmány ezzel szemben viszont azt fogja bizonyítani, hogy a televízió rossz. Ez a vita teljesen haszontalan a szülők számára. Én nem tartalmakról beszélek, sokkal messzebbről közelítem meg a kérdést.

Néhány évvel ezelőtt mi neurobiológusok, még úgy gondoltuk, hogy a genetikai programok automatikusan létrehozzák az összes kapcsolatot az agyban. A komplex neuronális hálózatokat tehát, melyek a gondolkodásunkat, az érzelmeinket, a cselekvéseinket irányítják, genetikailag programozottnak tartottuk. Azonban már tudjuk, hogy hosszú távon csak olyan kapcsolatok jönnek létre a gyermek agyában, amelyek a konkrét élet-világban is rendszeresen aktiválódnak. Amit nem használunk, az elsorvad. A genetikai programok arról gondoskodnak, hogy először nagy többlet jöjjön létre idegsejt-kapcsolatokból.

Az agyunkban lévő legfontosabb neuronális áramkörök kialakításához elsősorban arra van szükségük a gyerekeknek, hogy megtapasztalják saját testüket. És ezt nem a képernyő előtt ülve szerzik meg, függetlenül attól, hogy mi megy a tévében.

- Miért olyan meghatározóak a testi tapasztalatok?

- Csak az tudja kognitív képességeit kibontakoztatni, akiben kialakul a megfelelő testérzet. Már vannak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: azok az alsó tagozatos gyerekek, akik jók matekból, különösen jól tudnak egyensúlyozni is. Az ember úgy szerzi meg a háromdimenziós és absztrakt gondolkodáshoz, ill. a matematikához szükséges feltételeket, hogy megtanulja egyensúlyban tartani a testét. Amint egy gyerek a tévé előtt ül, nem érzi többé a testét. Nem mászik, nem ugrál, nem egyensúlyoz, sőt nem mászik fára sem – azaz nem a testének tanulásával tölti az időt.

- A gyerekeknek tehát lehetőleg minél többet kellene mozogniuk?

- Igen, de nem feltétlenül kell hegyet mászniuk. Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is.

Ráadásul az éneklés esetében egy nagyon komplex kreatív teljesítményről van szó. Hiszen a gyereknek az egész dalt fejben kell tartania ahhoz, hogy egzakt módon a megfelelő időpontban eltalálja a megfelelő hangot. És a kórusban megtanul alkalmazkodni is a többiekhez – ami a szociális kompetencia egyik feltétele.

Ezen kívül a gyerekek valami csodálatos dolgot is megtapasztalnak: azt ugyanis, hogy nem tudunk félni, ha énekelünk. Ma már tudják a neurobiológusok, hogy a felszabadult agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Ezért énekel az ember évezredek óta lefelé menet a pincébe. Nem azért, hogy elijessze az egereket.

- Hol csapódnak le az ilyen tapasztalatok, hol alakulnak ki a neuronális áramkörök?

- Az agyunk legbonyolultabb részén az úgynevezett prefrontális kortexben. Ez közvetlenül a homlok mögött található. Ott fejlődik ki az önmagunkról alkotott képünk. És ezzel együtt az a késztetésünk is, hogy a világ felé forduljunk, hogy cselekvéseket tervezünk, impulzusokat kontrolláljunk és elviseljük a frusztrációkat.

Ennek korai gyermekkorban, körülbelül 6 éves korunkig kell kialakulnia. A mindezért felelős hálózatok a frontállebenyben azonban csak akkor fejlődhetnek ki, ha a gyerek megszerzi ezeket a tapasztalatokat. Ilyen élmények pedig akkor érik elsősorban, ha olyan dolgokkal foglalkozik, melyeket képes megérteni és alakítani is tud rajtuk. Ez azonban ma egyre nehezebb.

- Mi az oka ennek?

- A gyerekek világa ugyanolyan erősen megváltozott, mint a felnőtteké. Ma már nem vagyunk képesek felfogni, hogyan is működnek lényegében a hétköznapi használati tárgyaink. Régebben másképp volt ez. Minden készülék érthető volt. A bicikli, a gőzgép, még az autó is. Egy gyerek szét tudta szerelni a vekkert, megvizsgálhatta a belsejében található fogaskerekeket - és ezzel megfejtethette a mögötte lévő mechanizmust. Ma, az információs társadalom korában a dolgok gyakran oly bonyolultak, hogy az okot és okozatot csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk felfogni.

- Hogyan hat mindez a gyermek agyára?

- Az agyunk mindig ahhoz alkalmazkodik, amit lelkesedéssel teszünk. A múlt században az emberek a gépekért lelkesedtek és azzal azonosították magukat. Sőt, ezt a gép-gondolkodást még magukra is alkalmazták. Ez aztán kihat a nyelvre is: a szívünket pumpának nevezzük, és elkopott ízületekről beszélünk, melyeket kicserélünk.

De most hirtelen beköszöntött ez az új korszak. Egyre nehezebb lesz megérteni az okokat és okozatokat. Például, hogy miért is mozog a nyíl a képernyőn jobbra, ha mozgatjuk az egeret. Az értelmi összefüggésnek ez a hiánya azt eredményezi, hogy a gyerekeket egyszer csak nem fogja érdekelni a kauzalitás. Ez az emberi agy fejlődésének egyszerű konzekvenciája. Kvázi megtanulják, hogy a dolgokat a mögöttük rejlő értelem megragadása nélkül kell elfogadniuk.

Sok digitális média nemcsak hogy nem érthető, hanem ráadásul még nagyon kevés lehetőség is kínálkozik a képernyőn folyó történésekbe való aktív beleszólásra. A legegyszerűbb példa erre: a tévékészülék esetében nem tudunk máson változtatni, mint a program kiválasztásán. Amikor először ültetünk kisgyereket a tévé elé, még beszélgetnek a készülékkel. Mondják a nyúlnak, hogy hol leselkedik a róka. Megpróbálnak tehát aktívan részt venni a történésekben. Ezt tanította nekik az eddigi - virtuális média nélküli - tapasztalatuk. Néhány hetes tévézés után azonban a legtöbben rezignáltan veszik tudomásul, hogy nem szólhatnak bele tevékenyen a dolgok alakításába és feladják, azaz: megkérdőjelezik az önhatékonyságuk egy részét.

- Ez azonban fontos eleme a gyermek fejlődésének

- Igen, és csak a saját tapasztalatai által fejlődik ki a homloklebenyben - egy nagyon komlpex neuronális hálóként. Az ismerethorizontjukat bővítendő, a gyerekeknek az új élményeiket egy értelmi kontextusban kell elhelyezniük. Az agyunk ugyanis csak akkor tud megtanulni valamit, ha az új benyomásokat egy olyan, már meglévő mintához kapcsolhatja hozzá. amely a korábbi tapasztalatok által jön létre. Ez egy rendkívül kreatív folyamat.

A gyerek megpróbálja tehát az újat a régihez illeszteni. De ehhez előbb úgymond keresgélni kezd az agyában. Egy produktív nyugtalanság keletkezik, mindaddig, mígnem egyszer csak passzol az ingerminta. Akkor aztán a káosz az agyban harmóniává alakul át. Ez az a bizonyos aha-élmény.

És eközben aktivizálódik a jutalmazási rendszer. Az idegsejtek „boldogsághormonokat” bocsátanak ki. Minden apró, saját teljesítményként elért sikerélmény olyan boldogítóan hat, mintha egyszerre egy kis kokaint és heroint vettünk volna be. Ezzel szemben rettenetesen nehéz a filmnézésben aktívan, kreatívan benne lenni. Ezért jó volna, ha a gyerekek a beiskolázás előtt lehetőleg egyáltalán nem kerülnének kapcsolatba a tévékészülékkel vagy a computerrel.

- De hát egy könyv cselekményét is készen kapjuk. Az olvasás is passzív tevékenység.

- Ha egy gyerek olvas, akkor közben agytechnikailag rengeteg dolog történik. A betűket szavakká rakja össze. A szavak és mondatok képekké alakulnak át, fantáziavilágokká. Amit a gyerek agya elolvasott, az megjelenik lelki szemei előtt. Piroska megy az erdőbe. Itt egy gyerek sem a betűket látja. Ez hihetetlen fantáziateljesítmény: feketéből és fehérből egy képet megalkotni. Ezzel szemben egy Harry Potter-film semmit sem ér. Mielőtt bekapcsolhatná az az ember a fantáziáját, már ott is a következő kép. Csak az viszi valójában előrébb az embert, amiért saját maga megdolgozott.

- Ön tehát úgy gondolja, hogy a gyerekeknek feladatokra van szükségük?

Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. A nagybácsival pecázni, házat építeni egy fára vagy megmászni egy hegyet. A kalandok tettek mindnyájunkat erőssé. Ma már bizonyítani is tudják az idegtudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során lehetőleg minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok. A gyerekeknek tehát szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut. Mégpedig nem a virtualitás, hanem a reális élet összefüggéseiben.

- Később is ki tudják építeni a gyerekek az agyukban lévő neuronális hálókat?

Ha a kritikus periódus már elmúlt és a test szabályozásához szükséges fontos hálózatok csak gyéren alakultak ki, akkor a gyerek nem rendelkezik jó testérzéssel. Mindazonáltal az agy egész életünk során alakítható marad. Egy 8 vagy 10 éves gyerek is profitál utólag minden olyan testtapasztalatból, melyet most szerez. Azonban egész más lesz a motivációja arra, hogy a testét tréningezze. A tanulási folyamat már nem intuitíve és automatikusan zajlik. A gyerekek szégyellik magukat a deficitjeik miatt, kicsúfolják őket - és félelemmel tanulnak, ami nem jó alap.

- Feltéve, hogy 6 éves korban már kialakultak az agyban a fontos neuronális hálók: védve vannak ekkorra a gyerekek minden mediális veszélytől?

- Nem feltétlenül. Mivel sok gyereket az a veszély fenyeget, hogy elvesznek a virtuális világokban.

- A számítógépes játékokra gondol?

- Igen, többek között. Mert akkor válik a dolog veszélyessé, ha a digitális médiát arra használják a gyerekek, hogy az alapvető szükségleteiket kielégítsék. Ebből minden embernek kettő van.

Az egyik: tartozni akarok valahová. A másik: teljesíteni akarok valamit. Az első szükségletben a kötődés, a másodikban a szabadság iránti vágy fejeződik ki. A srácok elsősorban attól szenvednek a mi társadalmunkban, hogy csak ritkán van lehetőségük arra, hogy valamit teljesíthessenek. Nem találnak igazi feladatokat, amelyek fejlődésükben erősíthetnék őket. Ugyanis épp ezek segítségével építik fel a gyerekek az önképüket, az identitásukat.

Nyilvánvaló, hogy sok szülő nem is tudja már, hogy milyen is lenne egy ilyen, a gyerek fejlődését elősegítő feladat. A gyereknek saját magának kell azt megkeresnie, és ennek a feladatnak valóban nehéznek és hosszantartónak kell lennie. A végén aztán úgy leszünk vele, mint amikor felmásztunk egy hegyre: csak ül ott fenn az ember, és egyszerűen azt érzi: boldog. Az a jele annak, hogy a gyerek igazi feladatot oldott meg, hogy ilyenkor nincs szüksége külső dicséretre, jól elvan egymaga is.

Ma elsősorban a fiúk abban találják meg a feladatukat, hogy tökélyre fejlesztik magukat a computer játékokban. Mert ott a versenyeken megmutathatják, milyen jók. De éppen ezek a feladatok nem alkalmasak arra, hogy segítsék őket a reális életben való eligazodásban.

- Kik a különösen veszélyeztetett gyerekek?

- A német iskolások kereken 40 százaléka szorongva megy iskolába. Elsősorban a fiúk azok, akik iskola után rögtön odaülnek a számítógépekhez. Legalább egy-két órányi lövöldözős játékra van szükségük. A computer számukra a frusztráció leépítésének eszközéül szolgál. Azáltal, hogy helytállnak a virtuális világok kínálta kalandokban, szörnyeket mészárolnak le és győztesekké válnak, kiutat találnak tehetetlenségből, a felhalmozódó agresszióból. Egy sajátságos teljesítménnyel építik le a frusztrációjukat.

- Tehát ismét a jutalmazási rendszer lép akcióba.

- Pontosan. Úgy, mintha a gyerekek egy csodálatos, új élettapasztalatra tettek volna szert. Ez a tapasztalat azonban egy olyan életvilágra vonatkozik, amely nem létezik a valóságban. Neurobiológiailag nézve ez végzetes: a gyerek olyan élethelyzetekre edzi az agyát, amelyek csak a képernyőn fordulnak elő. A számítógépek ráadásul még az ellenőrizhetőség illúzióját is keltik. Amikor egy gyerek egy másikkal játszik, akkor azt tapasztalja, hogy a valóságban nem minden kontrollálható. Egy másik ember nem mindig azt teszi, amit mi magunk szeretnénk.

Azonkívül sok srác játék közben már nem is érzékeli a testét. Nincs többé szükségük alvásra, nem reagálnak az éhség vagy szomjúság jelzéseire. Dél-kelet- Ázsiában már be is következtek az első olyan esetek, amikor a számítógép előtt ülve éhen haltak és kiszáradtak computerfüggő fiatalok.

- Ön elsősorban fiúkról beszél. De mit csinálnak a lányok a számítógéppel?

- Ők chatelnek. A lányok erősebben érzik a szükségét annak, hogy valahova tartozzanak és kapcsolatot építsenek ki. Aztán ha ez nem sikerül igazán, akkor a chatelés bizonyos mértékig pótkielégítésként bevethető a hiányzó közelség és kötődés ellen. Egy olyan barátnővel, akiben

megbízhatok, nem kell minden öt percben dumcsiznom. Az, hogy a lányok annyit beszélnek, inkább annak a jele, hogy tulajdonképpen elbizonytalanodtak és nem bízhatnak a kapcsolat tartósságában, szilárdságában. Ahhoz hasonlóan, mint amikor a csibék az anyjukat hívják.

- És a valóságos szociális kapcsolatok elsorvadnak?

- Ennek szükségszerűen így kell lennie. Csak akkor tudnak egy másik emberrel való igazi kapcsolatot ápolni, ha együtt is vannak azzal. Minden más csak virtuális kapcsolat. Hisz a virtuális terekben az emberek nincsenek teljes mivoltukban jelen. Nincs illatuk, szaguk, a mozgásuk és egyéb megnyilvánulásaik nem életszerűek. A való életben történő találkozások sajátosságai a virtualitásban nem fordulnak elő. A chatelés során csupán írásban kommunikálnak.

- Miről tudják felismerni a szülők, hogy a gyereküket beszippantotta a virtuális világ? És hogyan tudják gyerekeiket a fenyegető elszegényedéstől megvédeni?

- Ha egy gyerek inkább a computer előtt ül, ahelyett, hogy odakinn futkározna, rohangálna és a többiekkel játszana, tehát ha nem elégíti ki természetes szükségleteit, akkor aggasztó a dolog, erre a szülőknek már reagálniuk kell. De nem úgy, hogy tiltásokat fogalmaznak meg. Sokkal inkább meg kell próbálniuk olyan, a reális világból jövő kihívásokat kínálni a gyerekeiknek, melyeknek azok meg is tudnak felelni. Kalandokat, váratlan eseményeket, meglepő, sőt akár még veszélyes helyzeteket is, melyeket a gyerek legyőzhet, hogy aztán ezektől edződjék.

A szülőknek tehát ezen széles computer-sztrádák mellé valami mást is el kell ültetniük az utódaik fejében. Sok szülő ázsiai küzdősportokra, sátortáboros-kirándulásos nyaralásra íratja be csemetéjét, vagy kisebb gyerekek gondozását bízza rá.

Néhányukon talán az segít, ha idős embereket tanítanak a számítógép és az internet használatára. Ezek a gyerekek aztán később el fognak tudni beszélgetni másokkal és képesek lesznek arra, hogy közösen oldjanak meg problémákat. Nekik ugyanin az agy érése szempontjából meghatározó években a reális tapasztalati világ széles spektrumát nyújtják a szüleik.

Azok a gyerekek viszont, akik computervilágokba merülnek el, túlságosan is gyorsan tanulják meg ott: minden úgy működik, hogy megnyomják a megfelelő gombot. Nem tolerálnak többé semmilyen hibát, nem viselik el a frusztrációkat, és nem képesek többé az impulzusaikat kontrollálni. A valódi világban már képtelen eligazodni.

Viszont, ha a gyereke részei egy élő közösségnek, és valahogy úgy élnek át kalandokat, mint pl.: a cserkészek, akkor ritkábban kerülnek a virtuális világok bűvöletébe: kevesebbet játszanak a számítógéppel és messze nem néznek annyi tévét. A későbbi életük során is kevesebb szorongásos zavar alakul ki náluk és nem lesznek olyan bizonytalanok. Igazi egészséges személyiséggé válnak.

- Tegyük fel, hogy egy ilyen személyiség alakul ki: mint minden fiatal, ez a gyerek is ki fogja próbálni a számítógépes játékokat és az internetet. A társaihoz hasonlóan ő is létre akar majd hozni egy chat-profilt. Milyen veszélyek adódnak ebből?

- Egy gyerek nem születik computerfüggőnek. És soha nem az erős, jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkező, életvidám, nyitott, kíváncsi és kreatív gyerekek azok, akik az elektromos médiák bűvöletébe esnek. Náluk én nem látok veszélyt. Ők a számítógépeket annak fogják tekinteni, amiknek lenniük is kellene: az agy hatékony használatát szolgáló nagyszerű segédeszközöknek. Az internetet olyan gigantikus tudástárként fedezik fel maguknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy a reális élet kérdéseit megválaszolják.

- De mi történik egy tízéves gyerek agyában, amikor véletlenül egy pornográf vagy valamilyen szörnyű tartalmú oldalra téved? Nem éri eközben nagy sokk?

- Nem feltétlenül. Attól függ, milyen a családi környezet, illetve, hogy milyen szerepet tölt be otthona média. Ami nálunk, felnőtteknél a borzalmas brutalitás jele, az sok kiskölyök számára úgy jelenik meg, mint az egymáshoz való közeledés sok lehetséges formája közül az egyik. Egy olyan gyerek, akit a passzív médiafogyasztás eltompít, még csak megítélni sem fogja tudni, amit ott lát. A tapasztalata azt diktálja neki, hogy ezen a képernyőn mindenféle dolog megtörténhet.

Hol azt látja, hogy kergeti a róka a nyulat, hol pedig azt, hogy nevetnek az emberek, amikor Donald kacsa és Pluto rendre laposra verik egymást - és utána, mintha misem történt volna, újra felkelnek. A képernyőn izomagyú birkózók verik be egymás koponyáját ordítozó tömeg előtt, majd pedig azt látja a gyerek, hogy két ember szeretkezik, vagy például levágják egymás fejét.

A szülők leszoktatták őket a természetes iszonyodásról. Mert már korán azt tapasztalta a gyerek, hogy nincs semmi értelme mindezeken elgondolkodnia. Megtanulta, hogy nem feltétlenül képes megérteni, mi zajlik a képernyőn.

- De mi történik azokkal a gyerekekkel, akik még alig szereztek tapasztalatot a passzív médiával?

- A gyerek agya meg fogja próbálni ezt az új képet, akármilyen zavaró is az, már meglévőhöz illeszteni, hogy megértse azt. A benyomásait az emberek közötti kommunikáció egyik formájaként fogja tárolni. Nagyon fontos, hogy a szülők akkor világosan elmagyarázzák: ez nem a másokkal való együttélés kívánatos formája. Ha valaki ezt tenné veled a valóságban, akkor az borzasztóan fájna neked.

- A gyerekeknek tehát nemcsak olyan feladatokra van szükségük, amelyek a fejlődésüket segítik, hanem olyan emberekre is, akik vezetik őket.

- Igen, sürgősen olyan példaképekre van szükségük, akik segítenek nekik abban, hogy ne kerülhessenek bele kétes közösségekbe és ne állíttassanak megkérdőjelezhető feladatok elé. Akkor romlik el mindig a dolog, ha a gyerekek nem tudják képességeiket kibontakoztatni.

Ehhez megint a felnőttek kellenek. A computeripar csak a keresletet elégíti ki. És amíg lesz elég szülő, aki nem érti meg, hogy a gyerekeinek olyan szükségletei vannak, melyeket a reális világban tudnak kielégíteni, addig növekedni fog a kínálat a digitális médiából. És ha a gyerekek ilyen körülmények között nőnek fel, akkor a fejlődésükhöz szükséges feladatokat ott fogják keresni.

Érdemes elgondolkodni azon, mi lesz abból a társadalomból, melynek gyerekei elbúcsúznak a reális világtól. Melynek eredménye egy olyan agy, optimálisan alkalmazkodott a egy internetes virtuális világhoz és a számítógépes játékokhoz.

- Ön tudja-e ezt igazolni neurológiailag?

- Már rendelkezésünkre állnak olyan tanulmányok, melyek bizonyítják: sehol másutt nem tanul az ember olyan jól kézügyességet, pontosabban szólva ujjtechnikát, mint egy billentyűzet kezelésekor vagy egy sms írásakor. Ez nyomokat hagy az agyban. Így az utóbbi tíz évben sokkal nagyobb lett a fiatalok agyának azon régiója, amely a hüvelykujjat irányítja.

Ott alakultak ki egyre finomabb, sűrűbb hálózatok, melyek lehetővé teszik számukra a bámulatosan gyors hüvelykujjmozgásokat. A fiatalok úgy fejlesztik az agyukat, hogy az optimálisan alkalmazkodjék ezekhez a követelményekhez. Most már csak az a kérdés, hogy a jövő társadalmában fontos-e az, hogy az ember a hüvelykujját a lehető leggyorsabban mozgatni tudja. A gyerekek ezt a kérdést még nem tudják megválaszolni - a felnőttekre vár ez a feladat.

Az interjút fordította: Nemes Gáspár

Forrás: http://gyerekmusor.blog.hu/2012/11/03/virtualis_vilagok_buvoleteben?utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook&utm_campaign=blhshare


PÉCS - Megtörtént a csoda!

Pécsi tudósok megtalálták azt a gyógymódot, amellyel gyógyítható a rettegett betegség..., a RÁK.

A szert a betegek infúzió formájában kapják majd, de a rémséges mellékhatások nélkül győzhetik le a kórt.

A tervek szerint hamarosan embereken is kipróbálják az új eljárást.

Közel 180 ezer ember életét mentheti meg csak Magyarországon dr. Kulcsár Gyula felfedezése.

A pécsi biokémikus csapatával feltalálta a rák ellenszerét.
A kutató az emberi testben található molekulákban bukkant rá a halálos kór gyógyszerére.
- Abból indultunk ki, hogy az emberi szervezetnek kell legyen saját védekező rendszere a rák ellen, hisz ha ilyen nem létezne, akkor mindenki daganatos beteg volna.
89 molekulát vizsgáltunk, és ebből megtaláltuk azt a 16-ot, amely gyakorlatilag elpusztítja a rákos sejteket, - kezdte a biokémikus.

 


De hogyan gyógyítanak ezek a molekulák?

 

Egy normál sejt csupán annyit vesz föl a bejuttatott molekulákból, amennyire szüksége van, ám a rákos sejtek szinte magukba szívják a "csodamolekulákat", amelyek szó szerint felzabálják az elfajzott sejteket.
A molekulákból készített infúziót eddig a rák tucatnyi típusán tesztelték.
- Elvileg mindenféle rákot gyógyít, az eddigi tesztek során gége-, méhnyak-, mell-, máj- és végbélrákos, valamint leukémiás és limfómás beteg állatokat gyógyítottunk meg - sorolta Gyula. Az eljárás csodája a természetességben rejlik.

 


A daganat minden egyes sejtjét 16 molekula veszi körbe, és elpusztítja
- Mivel nem kémiai, hanem az emberi szervezetben megtalálható természetes molekulákról van szó, így a kezelésnek nincs mellékhatása, a bejuttatott anyag nem károsítja az egészséges sejteket.
A tesztek alapján hatékonysága ugyanolyan, mint a kemoterápiáé, viszont a beteg nem szenved a kezelést kísérő mellékhatásoktól - magyarázta a feltaláló

A csodaszer másik hatalmas előnye, hogy végleges gyógyulást ad a betegeknek.
- A kémiai anyagok kezelésének hátránya, hogy a rákos sejtek felismerik, hogy nem természetes anyagokkal bombázzák őket, és ellenállóvá válnak, emiatt később áttétek alakulnak ki.
Ez az infúzió viszont az összes rákos sejtet megöli - tette hozzá Kulcsár Gyula.

 


A gyógyszer kísérleteinek anyagát még idén benyújtják az Országos Gyógyszerészeti Intézetnek, és a tervek szerint hamarosan kipróbálhatják embereken is.

 


*** Szóval emlékezzetek, hogy mennyi magyar kutatónk és feltalálónk van, akik világszínvonalú találmányokkal jeleskedhetnek.

 

Legyünk rájuk büszkék, segítsük  és tartsuk Őket itthon! ***

 

További információk: http://molekularis-diagnosztika.hu/molekularis-diagnosztikai-vizsgalatok?gclid=CIzDnMG2g7gCFQeS3godtmYAgg

 

 

Fóti Péter: Miért hazudik a gyerek?

                                                                            Családot nevelni egy fantasztikus utazás, és nem kell, hogy egy megpróbáltatássá legyen, mint az gyakran történik. Hétköznapi bölcsességgel, jó humorral, és a gyerekek és a felnőttek egyenlő jogainak ismeretében, amely elismeri különbségeiket is, a szülőknek nem kell megismerni, amit dackorszaknak, vagy tinédzser-lázadásnak nevezünk. A család nyugodt, baráti környezet lehet, a nélkül a konfliktusok nélkül, amit magunk körül láthatunk minden nap.  (Zoe Neill Readhead)

A probléma nem sajátom: 10 éves fiam nem szokott hazudni. Ezt annak tulajdonítom, hogy tisztelem igényeit és nem kényszerítem olyan dolgokra, amelyek sértenék önérzetét.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szülő__kép_más_kép/p
Önismerettel az „elég jó” szülőség felé

Szeretettel meghívjuk Önt egy
Open Space / „Nyitott Tér”
Műhelybeszélgetésre
Amire Ön nyitott, arra nyitunk mi is!
Időpont: 2013. június 18.
(kedd) 16-21 óra
Helyszín: H13 Központ
(1085 Budapest, Horánszky utca 13.)

Program
1. Visszajelzések a tanév folyamán szervezett és megtartott SZÜLŐ_KÉP-ZŐ Programról
/ tréner+ résztvevők/
2. Bemutatjuk a hazánkban még ritkán alkalmazott Open Space technikát.
3. Mit jelent a változás, és „elég jó” szülőnek lenni? - nyitó kérdésre közösen keressük a
választ.
Szünet /Büfé/
4. Az Open Space / Nyitott Tér Műhely második részében a közös munka alapján aktív
kiscsoportokban dolgozzuk fel, mit is jelent a változás és a szülői szerep. A következő
témákról gondolkodunk:
a/ Hogyan segítheti a gyermekek tudatos és szeretetteljes nevelését egy önismereti
szülő csoport.
b/ Változó korunkban mit vár el a pedagógus a szülőtől és mit vár el a szülő a
pedagógustól.
c/ Fiatalokból álló csoportot is szervezünk, akik azt járják körül, hogy az ő
szemszögükből mit jelent „elég jó” szülőnek lenni.
Szünet /Kávé, tea/
5. A csoportok munkája eredményeként megfogalmazzuk az Open Space közös üzenetét.
A szünetekben Ön a mi vendégünk.
Kérjük, környezetében adja tovább meghívónkat, hogy minél több szakemberhez és szülőhöz
eljusson. Köszönjük.
A részvétel ingyenes, de előzetes jelentkezéshez kötött. Jelentkezését telefonon vagy a
mellékelt jelentkezési lapot beküldve fogadjuk (email: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.).
Örülünk, hogy találkozunk!

 
 
Számítógép Álom 2013 - számítógépre pályázhatnak családok

Számítógépet kapnak rászoruló családok! 

A MÁTRIX Közhasznú Alapítvány felzárkoztatást és esélyegyenlőséget biztosító támogatói programja révén 2013-ban is ötven rászoruló családban élő, 10-14 év közötti gyerek kap komplett (használt, de még használható) számítógépet. A támogatásra jelentkezhet minden olyan 10-14 év közötti gyermek (tanára által), akinek 2 vagy több kiskorú testvére van, tanulmányi átlaga a 4-est eléri, otthonában nincs használható számítógép.

A pályázatnak a következőket kell tartalmaznia: 
- szülői / gondviselői aláírással nyilatkozni kell a hátrányos helyzetről (árvaságról, létminimum alatt élésről, arról, hogy a családban nincs használható számítógép - néhány mondatban, kézzel írva), 
- meg kell adni a pontos adatokat (olvashatóan a gyermekek és a szülő nevét, gondviselő címét, telefonját, pontos elérhetőségét), 
- mellékelni kell a gyermek 2013-ban keltezett félévi vagy év végi bizonyítványát.

A pályázó gyermek osztályfőnökének az a feladata, hogy egységes szerkezetbe foglaltan a szülői nyilatkozatot és a gyermek tanulmányi eredményét bemutató bizonyítvány iskola által hitelesített másolatát be kell küldenie az alapítvány címére (a pedagógus a pályázatot beküldő személy). Nincs adatlap, se formanyomtatvány.

A jelentkezések beküldési címe: 
MÁTRIX Közhasznú Alapítvány
"Számítógép Álom 2013."
6701 Szeged, PF: 929.

A félévi vagy az év végi bizonyítvány beküldésével lehet is pályázni 
A 2013-as "Számítógép Álom" programban idén is a félévi vagy az év végi bizonyítvánnyal lehet pályázni. Egy pályázathoz elég csak az egyik bizonyítvány másolatát elküldeni. Egy évben, egy diák csak egy alkalommal vehet részt az adományozó programban. 

A támogatásban részesített gyermek gondviselőjének vállalnia kell, hogy a komplett számítógépet az alapítvány székhelyén kipróbált állapotban veszi át. Az adományozott gépeket a támogatottak harmadik fél számára tovább nem adhatják. Visszaélés észlelése esetén az alapítvány a támogatottal szemben eljárást kezdeményez.

A támogatói programra a jelentkezési határidő: 
2013. július 4., csütörtök (a jelentkezési lap postára adásának legkésőbbi dátuma)

A számítógépek kapcsán csak a támogatottak kerülnek kiértesítésre. A gépek kiosztása 2013. október végéig történik meg.

Fontos: A MÁTRIX Közhasznú Alapítvány támogatói programjának célja a hátrányos helyzetű fiatalok számára az esélyteremtés, a felzárkóztatás. A támogatói program kapcsán minden hatályos információt (beleértve az eredményhirdetést, az egyéb keletkezett információkat is) awww.angyali.hu oldalán teszi közzé. A program (a több tízszeres túljelentkezés végett) igyekszik a legrászorultabbakat számítógéphez segíteni.

===========================
MÁTRIX Közhasznú Alapítvány
Weboldal: www.matrix.zug.hu
Telefonszám: 06-20-620-52-10
===========================

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

MOZGÁS, JÁTÉK, KREATÍVITÁS

Babamama-Expo

Aktív a baba, tanul a mama.

Játszócsoport 6-tól 18 hónapos korig. Tematikus program 1 (ismerkedő alkalom) +6 foglalkozás keretében. A Műhely Alapítvány (Kortárs Táncműhely) szervezésében a Jurányiban, a Mamut Pláza közelében.

Regisztráció: +36 20/311-07-90

A kezdés időpontja: szerdánként 10 órakor

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SZÜLŐ_KÉP_MÁS_KÉP/P            SZÜLŐ_KÉP_MÁS_KÉP/P

              

                „  ELÉG JÓ SZÜLŐ  „ ÖN???

                         Szeretettel meghívjuk Önt

                     a SZ Ü L Ő _ K É P _ M Á S


Open Space / „Nyitott Tér” Műhelybeszélgetésre

a szülői szerepről, a szülői kommunikációról és

viselkedésről, a gyermekkor  és  kamaszkor sajátosságairól
és az ÖNT érdeklő kérdésekről...

              Építsük együtt az „elég jó” szülői szerepet!

A workshopot vezeti:  DR. HADA ZSUZSANNA
                                                (pszichiáter – coach

)Időpont: 2013. április 26. (péntek)               15-20 óra

Helyszín: H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központ
                             (1085 Budapest, Horánszky utca 13.)          

A részvétel ingyenes, előzetes regisztrációhoz kötött.!

Jelentkezését fogadjuk, majd visszaigazoljuk.

Tel.: 0620 25 14 133 .) E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.;

Személyesen: Nap Klub Alapítvány (H- SZ- P: 14 órától 18 óráig, Budapest 1082, Leonardo Da Vinci u. 8-10

      Szeretettel várjuk Önt!   Szeretettel várunk Téged!

SZÜLŐ_KÉP_MÁS_KÉP/P       SZÜLŐ_KÉP_MÁS_KÉP/P

 

MEGHÍVÓ

Tisztelettel meghívunk minden Érdeklődőt a Konferenciánkra!
A konferencia címe: Multimédiás oktató- és fejlesztőprogramok alkalmazása kisgyermekkorban
A részvétel ingyenes.
Az időpont: 2013. április 26. péntek, 10:00-14:00
Szervezők: ELTE IOC és Egyszervolt.hu

A konferencia weblapja: http://www.tok.elte.hu/digikonf/
A konferencia facebook oldala: http://www.facebook.com/pages/Multim%C3%A9di%C3%A1s-oktat%C3%B3-%C3%A9s-fejleszt%C5%91programok-alkalmaz%C3%A1sa-kisgyermekkorban/494836283916142

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Gentischer Zsuzsa: Az elveszett boldogság nyomában avagy miért boldogabbak az indiánok?

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (The Continuum Concept 1975) c. könyvéröl / Kétezeregy kiadó 2008

A kontinuum elvről szóló könyvet egy wales-i ismerősöm ajánlására vettem a kezembe, amikor az anyaságra készültem. Előzetesen csak annyit tudtam az írónőről, hogy azt javasolja, hogy a babát mindenhova vigyük magunkkal, ami nagyon megtetszett, mert nem tudtam elképzelni, hogy eddigi aktív életem helyett reggeltől estig otthon legyek. Ahogy olvastam a könyvet, rájöttem, hogy sokkal többről van szó, valóságos kulturális sokként értek a leírtak.

Előzmények

 Az amerikai származású szerző a hetvenes évek elején több expedíción vett részt a venezuelai Caroni-folyó mentén élő, ma is kőkorszaki körülmények között élő jekána indiánok vidékén. Eleinte a kaland és a területen állítólag fellelhető gyémánok vonzották, később a könyvben is ismertetett elméletének alátámasztására utazott ismét a Dél-amerikai dzsungelbe. Az ott töltött hónapok során egyre inkább az kezdte őt érdekelni, hogy mi az oka annak, hogy az indiánok annyival boldogabbak nálunk, civilizált embereknél.

 Az első meglepő megfigyelése az volt, hogy a yequenák nyelvéből hiányzik a munka kifejezés, és ezzel együtt mindaz, amit mi munka alatt értünk: muszájból, erőfeszítések árán végzett tevékenység, kevés élvezettel. Számukra minden tevékenység öröm, a megerőltető tennivalók közben vicceket mesélnek egymásnak, és jókat szórakoznak. Minden tevékenységük közben saját jóllétüket növelik. Ha szomszédos törzsekkel üzletelnek, a jó kapcsolat megőrzése mindig fontosabb számukra, mint a jó alku.

 Liedloff számára lassan állt össze a kép, a negyedik expedíció során még mindig csak figyelte az indiánok viselkedését, szokásait, majd egy év kellett hozzá, hogy megalkossa a kontinuum-elvet, amelyet végül az ötödik expedíció során összevetett az indiánok életével.

 A kontinuum-elv

 Liedloff Dél-amerikai tapasztalatai alapján arra jutott, hogy az indiánok magas „jólléti színvonalának” (well-being) egyik kulcsa a csecsemőkkel és gyermekekkel való bánásmód. Az ember két millió éves fejlődése során egyre inkább alkalmazkodott a környezet hatásaihoz, és csodával határos módon túlélt minden változást. Eközben kialakultak mindazon igényei és szükségletei, amelyek a túlélés feltételei voltak. Az utóbbi pár ezer, de leginkább az utóbbi pár száz évben azonban a civilázált ember inkább az eszére, mint az ösztöneire hallgat. Pedig a kisbabákkal való törődésben nincs helye az intellektusnak, állítja Liedloff.

 A kontinuum (folytonosság) ebben az értelemben tehát az evolúció évezredei alatt kialakult emberi szükségleteket jelenti. A jóllét kulcsa pedig ezeknek az emberi szükségleteknek a megértése és messze menő figyelembe vétele. Hiszen hiába születik egy kisbaba egy civilizált kultúrába, az ő teste és lelke egész másra van felkészülve. A civilizációval való ismerkedésnek pedig nem a rácsos ágy a terepe.

 Az élet kezdetei

 Az anyaméhben minden úgy történik a kis jövevénnyel, ahogy az évmilliók alatt kialakult. A születés radikális változást hoz a babát körülvevő világban, és erre ő tökéletesen fel van készülve. Ahogy a méhben minden az elvártaknak megfelelően történt, a továbbiakban is számít rá, mondhatni biztos benne, hogy a történések megfelelnek majd elvárásainak. Ez sajnos a modern világban szinte soha nem következik be.

 A gyerekek az örök jelenben élnek, nem ismerik még az idő fogalmát. A tudati működésüket kizárólag az érzékelés határozza meg, nem tudnak gondolkodni, összhasonlítani, nincsenek emlékeik. Nem tudnak reménykedni, hogy ha most nem is érzik jól magukat, nemsokára rendben lesz minden. Folyamatosan tudatában vannak azonban saját jóllétüknek vagy annak hiányának, akár ébren vannak, akár alszanak. Az újszülött elvárásai keverednak a valósággal, és az öröklött, ősi elvárásokat nem megváltoztatják vagy helyettesítik, hanem befedik saját tapasztalataikkal.  Minél inkább eltér a bánásmód a kontinuum követelményeitől, annál inkább csorbul a gyerek magával hozott képessége a jóllét megélésére.

 Minek kell tehát történnie a születést követően? A kis embernek arra van szüksége, hogy folyamatosan karban tartsák, valamint arra, hogy ott legyen, ahol az élet zajlik. Az újszülött nincs arra felkészülve, hogy egyedül hagyják, akár alszik, akár ébren van, és legfőképp akkor nem, ha sír. A folyamatosan karban tartott csecsemő azt érzi, hogy minden rendben van, hogy ő alapvetően jó és szívesen látott „vendég” a családban. Ez a meggyőződés minden korban alapja az önbizalomnak és az egészséges öntudatnak. Minden újszülött eredendően jó, de ők maguk ezt nem tudják, csak a velük való bánásmódból tudják érzékelni.

 Nézzük, hogy mi történik azzal a babával, akivel a kontinuum kivánalmai szerint bánnak, és mi történik a kisbabákkal általában a civilizált kultúrákban.

 Az élet sodrában...

A kontinuum-elv szerint nevelt babákat mindenhova magukkal viszik a szülők. Eleinte természetesen az anya, később az apa, más felnőttek vagy a nagyobb gyerekek. Mielőtt begyógyulna a köldöke, az újszülött élete máris cselekménnyel teli. Az idő nagy részében alszik, de még álmában is szokja a család hangjait, a különféle mozgásokat, ütődéseket, lökéseket, hirtelen megtorpanásokat, fel-le mozgásokat,   megtapasztalja az éjszakák és nappalok váltakozását, a hordozó bőrének hőmérsékletváltozásait és azt a biztonságos érzést, hogy egy élő testhez simulhat. Ebben a helyzetben az újszülöttnek semmi más szükséglete nincs, mint szopni és üríteni, ezért ezek a babák nem is igen sírnak. Ebben a „karonülő” időszakban, amely mindaddig tart, amíg a gyerek nem kezd magától kúszni-mászni, a babák nagyon keveset mozognak, és általában egy ellazult, passzív állapotban vannak. Megtapasztalják azonban, hogy milyen érzés egy dolgozó ember ölében feküdni, aki például evez egy kenuban, varr vagy főz. Aztán a felnőtt hirtelen feláll, majd lehajol valamiért, ritmikusan jár, a gyermek pedig érzi ezt, érzi a nap sugarait a bőrén, a patak hideg vizét, egy másik ember ölelését, akinek más a szaga, más a hangja. Az élete akcióval teli, összhangban az ősök millióinak életével és saját természetes elvárásaival. Ezeknek a babáknak szinte sosem fáj a hasuk, és nem „buknak”. A kontinuum elve szerint nevelt baba tehát nagyon keveset cselekszik, mégis nagyon sok különböző tapasztalatot szerez egy aktív felnőtt karjaiban, miközben időtlen jóllétben tölti napjait.

 Mint akit kínoznak...

A kontinuumtól való eltérés a civilizált kultúrákban általában már a születés pillanatában megtörténik, hiszen a kórházban használt fémeszközök, gumikesztyűk, fertőtlenítők, az erős fény, éles zajok, gépek hangjai nem felelnek meg az évezredes tapasztalatoknak. Az sem szerencsés, ha az anya a gyógyszerektől annyira kábult, hogy nem tud a babájával foglalkozni. A legfontosabb az volna, hogy az újszülöttet egy pillanatra se válasszák el az anyjától, hogy azonnal tudjon szopni, amikor erre készen áll, és hogy megvalósulhasson az imprintig a baba és édesanyja között. A modern szülészeti osztályokon az újszülöttet száraz, élettelen ruha veszi körül, ahelyett, hogy érezhetné anyja meleg, puha bőrét. Akármennyire is sír, beleteszik egy mozdulatlan, élettelen dobozba, amely egy nagyon más tapasztalatot jelent, mint az anya állandóan mozgásban lévő méhében lenni. Az egyetlen hang, amit hall, a többi kis „áldozat” jajveszeszékelése. Ezek a hangok semmit nem jelentenek a számára, csak sír és sír, mint akit kínoznak, a kis tüdeje, amely nemrég tapasztalta meg először a levegőt, keményen dolgozik. Senki nem jön. Hiszi, hogy az élet helyénvaló, ezért az egyetlen, amit tehet, hogy sír tovább. Végül, időtlen idők elteltével, a fáradságtól elalszik. Mikor felébred ijesztő csend és mozdulatlanság veszi körül. Bepisil, ám a langyos nedvesség okozta kellemes érzés hamar elillan, ahogy a pelenka kezd kihűlni. Rúg egyet a lábával, megfeszíti a testét. Elkeseredett, kielégítetlen, az élettelen világ nedves és kényelmetlen, kiabál nyomorúságában, amíg el nem alszik ismét. És ez így folytatódik tovább, a valóság rendre kielégítetlenül hagyja az újszülött ősi elvárásait, miközben ezekre a helyzetekre nincs felkészülve a kis jövevény.

Otthon valamivel jobb a helyzet, de ott is többnyire mozdulatlanság és csend veszi körül: sírására senki nem reagál. Hiába a gyönyörűen berendezett szoba, alvás idején  egyedül marad mackójával. A babakocsi és a járóka hasonlóképpen kontinuum-ellenes találmányok.

A folyamatos testi kapcsolattól megfosztott kisbabák kifejlesztenek bizonyos technikákat, hogy csillapítsák gyötrelmeiket. Rugdosnak, amilyen erősen csak tudnak, hogy enyhítsék a bőrkontaktus okozta hiányérzetüket. Hadosznának a karjukkal, forgatják a fejüket jobbra-balra, hogy érzéki ingerekhez jussanak, megfeszítik a testüket minden erejükkel. Az ujjukat a szájukba veszik az üvöltő üresség és a végtelen magány ellenszereként, hogy csillapítsák azt az érzést, hogy a mindenség középpontja valahol máshol van.

Mióta az emberi intellektus - félretéve az évezredes tapasztalatokat - sorra vonultatja fel jobbnál jobb elméleteit azzal kapcsolatban, hogy hogyan bánjunk a kis újszülöttekkel, szerencsétleneknek válogatott viszontagságokon kell átesniük. Az ár, amit ezért fizetünk, nem kevés: elveszítjük képességünket a jóllétre, ahol a boldogság nem egy elérendő cél, hanem egy természetes állapot.

A cseperedő gyermek

Kés, villa, olló: gyerek kezébe nem való?

Ha a karonülő időszakban a csecsemő minden kontinuum szerinti elvárása teljesült, készen áll, hogy további tapasztalatokat szerezzen. Ahogy megtanul kúszni és mászni, egyre távolabb és egyre hosszabb időre merészkedik el anyja közeléből. Az anyával való folyamatos kapcsolat igénye hamar megszűnik, és a gyerekek csak akkor fordulnak anyjukhoz, ha olyan stresszhatás éri őket, amellyel maguk még nem tudnak megbirkózni. Attól a pillanattól, hogy önállóan mozognak és fokozatosan fedezik fel a világot, a gyerekek magukra vigyáznak. Az embereknek - az állatokhoz hasonlóan - erős önvédelmi képességeik vannak, és pontosan tisztában vannak azok határaival. Ha a kis felfedezőt folyamatosan figyeljük és megóvjuk a veszélyektől, hamar megtanulja, hogy nem kell önmagáért felelősséget vállalnia. Az ember egyik legmélyebb késztetése az elvárásoknak való megfelelés vágya. Emiatt hamar önmagukat betejesítő jóslatokká válnak a „Vigyázz, mert elesel!”, a „Le ne ejtsd!” vagy az „Addig szaladgálsz, míg elüt az autó!” figyelmeztetések. A jekána anyák nem néznek hátra a dzsungelben az ösvényen haladva, hogy a kisgyerek követi-e őket, hiszen  ilyen helyzetben egy önmagára vigyázni tudó totyogónak eszébe sem jut, hogy anyjától eltávolodjon, mivel az egyenlő lenne az öngyilkossággal.

Az indián gyerekek a kezdetektől fogva felügyelet nélkül játszanak, és sokkal kevesebb baleset éri őket, mint a modern országokban élőket. Hiszen egyetlen felnőtt sem tud jobban vigyázni egy gyerekre, mint ő saját magára. Fontos tehát, hogy teljes bizalommal legyünk afelől, hogy a gyerek képes megvédeni magát minden veszélytől. Ez lehet a legnagyobb kihívás a civilizált kultúrában élők számára.

 Az indián anyák hozzállása

A jekána anyák mindig nyugodtak, általában el vannak foglalva a maguk dolgával, de mindig a kisgyermek rendelkezésére állnak, ha annak szüksége van rájuk. Az anyák nem foglalkoznak aktívan a gyerekkel, nem kezdeményeznek kapcsolatot, és ha azok hozzájuk fordulnak, nem tesznek többet, mint amit a gyermek kíván. Mindig a gyerek az aktív és az anya passzív: a gyerek jön aludni, amikor álmos, enni, amikor éhes. Nem követeli és nem is kapja meg az anyja teljes figyelmét, mert nincs is erre szüksége. Egy még nem beszelő gyermek is pontosan ki tudja fejezni az igényeit, ezért felesleges és káros olyasmivel traktálni, amire nincs szüksége. A túl sok foglalkozás ugyanúgy aláássa a gyerek önbizalmát, mint a túl kevés.

A felnőttek és a gyerekek között minimális a szóbeli kommunikáció. Viszont a gyerekek folyamatosan jelen lehetnek a felnőttek beszélgetéseinél, soha nem küldik el őket. Elvárják viszont, hogy a gyerekek ne szóljanak bele a beszélgetésekbe, és általában egymás között sem beszélhetnek, amíg a felnőttek társaságában vannak. Így minden gyerek annyit ért meg a felnőttek beszédéből, amennyit az értelmi fejlettsége megenged, és így tanulja meg felnőtt korára, hogy melyik helyzetben hogyan kell viselkedni. Ezzel szemben a nyugati világban próbáljuk kitalálni, hogy éppen mit és mennyit tud a kis ember felfogni, aminek következtében az ismerete a világról töredékes és torz lesz.

 Rosszak-e a gyerekek?

Az indiánok úgy tartják, hogy minden gyerek (és minden felnőtt) eredendően jó és eredendően szociális lény, akinek leghőbb vágya, hogy hasznos tagja legyen a közösségnek, amiben él. Ezzel szemben a civilizált világ nézete szerint a gyerekeket meg kell nevelni, mivel ők természettől fogva antiszociálisak és hajlanak mindenféle rosszasságra. Ebben az esetben is igaz, hogy a gyerekek azt teszik, amit elvárnak tőlük. Ezért képes egy hasznos tettet követő dícséret vagy egy meglepett felkiáltás hatalmas kárt tenni a gyerek önbizalmában, mivel azt sugallja, hogy a gyerek alapvetőan antiszociális. Ugyanígy lesz katasztrófális hatása egy felhúzott szemöldöknek, amely azt sugallja, hogy a gyerek rosszalkodása nem volt meglepő.Ugye fiam, már megint. Pedig hányszor megmondtam..., de neked beszélhet az ember!

 A meggyőzés hiánya

A yaquenák egyetlen esetben sem próbálják rábeszéléssel meggyőzni egymást vagy ráerőltetni az akaratukat a másikra. Nem próbálják rávenni a gyerekeket sem, hogy azt tegyék, ami szerintük helyes, hanem azt szeretnék, hogy a gyerek maga jöjjön rá, hogy mi a helyes. Kezdetektől fogva tiszteletben tartják a gyerekek döntéseit. A kisgyerekek természetesen nem hoznak nagy döntéseket. Mivel itt is működik erős önvédelmi képességük, és tisztában vannak a határaikkal, ilyenkor az idősebbekre bízzák a döntéseket. Ez persze nem azt jelenti, hogy a gyerekek bármit csinálhatnak, hiszen igazodniuk, alkalmazkodniuk kell a szokásokhoz, csakhogy ezt nem neveléssel érik el, hanem azzal, hogy végtelenül bíznak a gyerekekben.

 Az alapvető tapasztalatok hiányában...

 A modern ember boldogtalanságának megértésében hasznunkra válik, ha figyelembe vesszük, hogy mindannyian nélkülözzük a karonülő időszak és a kisgyermekkor fontos tapasztalatait. Emiatt későbbi életünk során tudattalanul és szüntelenül keressük ennek a hiánynak az ellensúlyozását.

A legáltalánosabb kontinuum-betegségünk az öngyűlölet és az önbizalomhiány. Mivel a karonülő időszakban a jóllét megélésének képességéhez szükséges feltételek hiányoztak számunkra, különböző módokon kénytelenek vagyunk pótolni a pótolhatatlant. A boldogság tehát számunkra már nem normális állapot, hanem elérendő cél.

Ez a hiány leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy nehezen tudjuk a jelenben, itt és most jól érezni magunkat. Úgy érezzük, hogy hiányzik valami: van egy határozatlan veszteség-érzésünk, vágyunk valamire, amit nem tudunk pontosan meghatározni. A vágy általában egy közepesen távoli dologra összpontosul, és úgy fogalmazódik meg, hogy minden rendben lenne, ha... és úgy folytatódik, hogy ...lenne egy új autóm, nagyobb fizetésem, más munkám, feleségem, gyerekem, ha elutazhaték hosszabb időre vagy örökre. Ha ezt a célt elérjük feltűnik egy új ha... És így éljük az életünket egyik vágytól a másikig, a várt boldogság azonban sorra elmarad, és továbbra is úgy érezzük, hogy velünk valami nincs rendben. Habár legtöbbünk sosem élte meg ezt a tökéletes jóllétet, sokszor azt az illúziót tápláljuk, hogy a múltban ez megtörtént, vagy hogy a jövőben bizonyára meg fog történni.

Ez a hiány jelen van a kapcsolatainkban, kifejeződik abban, hogy versengeni és nyerni akarunk, hogy elfogadottnak és szerethetőnek érezzük magunkat, hogy állandóan változásokra vágyunk. Ez a kezdeti veszteség Liedloff szerint hatással van a homoszexualitás kialakulására, a bűnözésre, a függőségek és betegségek kialakulására.

A karonülő időszak hiánya olyannyira áthatja az életünket és deformálja az emberek személyiségét, hogy már-már úgy érezzük, ilyen az emberi természet. Az indiánok példáján azonban láthatjuk, hogy ez nem feltétlenül van így.

 Visszatérés a kontinuumhoz

 A kontinuum elveitől való eltávolodás tehát nagyban befolyásolja mind az egyének, mind a társadalom életét. Az áldozatok áldozataiként cipeljük magunkkal a jóllétünk elvesztésének terhét generációról generációra. A kontinuum egy nagy erő, ezért egész életünkben keressük a hiányzó élményeket.

Mit tehetünk, hogy megállítsuk ezt a folyamatot? Először is természetesen azt, hogy az újszülöttekkel és a kisgyermekekkel a kontinuum elvei szerint bánunk. A szülőket is nagyon értékes kontinuum-tapasztalatokhoz segítheti az, ha ők - ráérezve ősi ösztöneikre - megfelelően bánnak a gyerekekkel.

Azoknak a gyerekeknek is sokat segíthetünk, akik nem kapták meg a kellő bánásmódot kiskorukban. Lehetőséget kell teremteni, hogy a gyerekek a szülők ágyában alhassanak, és minden alkalmat ki kell használni, hogy testközelben legyenek, például gyakran ölbevenni őket. A felnőttek is sokat profitálhatnak abból, ha megtanulják a gyengédséget és a testi érintkezést függetleníteni a szexualitástól, ezáltal lehetsőséget biztosítva maguknak arra, hogy a simogatások, ölelések, érintések által enyhüljön hiányérzetük.

El kell érni, hogy ne a gyerekek legyenek a figyelem középpontjában, de minél többször jelen lehessenek a felnőttek tevékenységei közben. Ha felnőttek és gyerekek együtt tevékenykednek, az a kívánatos, hogy a felnőttek végezzék a saját dolgukat (munka, művészeti tevékenység, barkácsolás, kertészkedés stb.) és a gyerekek kedvük szerint ezekbe bekapcsolóhassanak. Előnyös lenne mindenki számára a különböző generációk együttélése, de csak akkor, ha a család tagjai kiteljesedett személyiségek, és nem saját „lelki hiánybetegségeiket” próbálják egymás rovására orvosolni. Hasznos lehet továbbá, ha több család alakít ki szoros együttműködést. Segíthetnek egymásnak a mindennapi életben, megszüntethetik a gyerekekkel otthon lévő anyák elszigeteltségét, és megoldhatják, hogy a különböző korú gyerekek egy társaságban lehessenek.

 ***

 A modern világban nagyon nehéz a kontinuum elvei szerint cselekedni. Annak ellenére, hogy nagyon megérintettek a könyvben leírtak, nekem sem sikerült maradéktalanul megvalósítanom az elveket, habár törekszem rá. A kisfiam most múlt egy éves, nyugodt, kiegyensúlyozott gyerek és nagyon tud örülni az életnek. Megpróbálom nem elrontani ezt a képességét. És remélem, hogy egyre több olyan ember nő fel, aki úgy érzi, hogy vele minden nagyon rendben van, akinek nem kell energiái nagy részét belső konfliktusainak megoldására fordítania, hanem erejét a külvilág problámáinak felszámolására tudja fordítani.

 2006. május

Gentischer Zsuzsa - Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." style="margin: 0px; padding: 0px; color: #095197;">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Kapcsolódó oldalak:

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az egyik tanulási központunk vezetőjének előadását szeretném figyelmébe ajánlani. 
Az előadó Hír Tibor, aki matematika-kémia szakos tanár, és emellett 10 évig volt iskolaigazgató.

Kedves Pedagógus!

Gondolom, Önnek sem újdonság, hogy a mai oktatási rendszer nem készíti fel a gyerekeket az életre. 
A tanárok és a szülők többségének nincsenek eszközeik arra, hogy a tanulást könnyűvé, és szerethetővé tegyék a gyerekek számára.

Ez konfliktusokat okoz szülő, gyerek és tanár között. Mivel egy anyuka mindene a gyermek, ezért jobb esetben erős kontroll alá helyezi őt, minden nap tanul vele, kikérdezi, így nem marad  szabad ideje sem a szülőnek, sem a gyermeknek, de reménykedik az anya, hogy legalább lesz valami eredmény.

A tapasztalatok szerint azonban a szülők 80%-a feladja, és kétségbeesetten keres segítséget, mert nem akarja, hogy a tanulási kudarcok, a rossz jegyek tönkretegyék gyermekével való kapcsolatát.

Ekkorra már a gyerek is utál tanulni, a szülő is utál tanulni, és megvan a véleménye a tanárról, 
a tanárnak megvan a véleménye a szülőről, és a gyermek teljesítményéről, hiányosságairól.

Nézzük meg ezt a káoszt!

Biztosíthatom, hogy ez nem az Ön hibája, valójában még csak nem is a tanár hibája, 
és legkevésbé sem a gyermeké!

Akkor miért van ez? Mert nincsen egy általánosan működő módszer a mai oktatásban!

Mi szeretnénk ezen változtatni, és szeretnénk Önnek és minden ismerősének segíteni, 
hogy ez többé ne fordulhasson elő.

Megtaláltuk azt a módszert, amivel minden tanulási nehézséget kezelhetünk. Mi már ismerjük az erőteljességét, ami alkalmanként hihetetlen eredményeket hoz!

Kötelességünknek érezzük, hogy más is megismerje!

Ezért 2013. március 14-én tartunk erről egy előadást a Griff Hotelben (1113 Budapest, Bartók Béla út 152.) 18 órai kezdettel!

Várjuk Önt és családját, ismerőseit, mert minden tanulónak, szülőnek és tanárnak szeretnénk segíteni!

Bővebb információról, és árakról tájékozódjon honlapunkon: http://www.redland.hu/eloadasaink/budapest/

További kellemes napot kívánok!

Szabó Eszter oktatásszervező
Redland Kft.
"Velünk a tanulás gyerekjáték!"

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szakmai fórum, előadások és párbeszéd!

10.30-12.00 Gyermekkori világnézeti oktatás, közügy vagy magánügy? – óvodák, iskolák. Kerekasztal beszélgetés: Donáth László, evangélikus lelkész; Horn Gábor, oktatási szakértő, Rétvári Bence, kereszténydemokrata politikus, államtitkár és Szűcs Balázs, református lelkész részvételével. Moderátor: Bombera Krisztina.

12.00-13.30 Változások sodrában – Köznevelési törvény  változásai  az óvodák működtetésében. Mit hova hogyan? –Változások az óvodapedagógus tervezőmunkájában (óvodai nevelés országos alapprogramja, helyi nevelési program, gyermekek fejlődésének nyomon követése) Kerekasztal beszélgetés: Fábián Katalin, MOE,  Kovács Erika szakértő, Szüdi János jogász, oktatási szakértő, Vekerdy Tamás, pszichológus részvételével. Moderátor: Bombera Krisztina.

14.00-15.00 Czeizel Barbara, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ vezetője: Sajátos nevelési igényű gyermekek integrálásának lehetőségei és határai. Speciális óvodák. Óvodán kívüli fejlesztések.

A rendezvényre és a konferenciára előzetes regisztrációval a részvétel ingyenes.

Regisztrálni az alábbi linken tud: http://jovoiskolaja.hu/oviparade/elozetes-latogatoi-regisztracio/

Bővebb információ: www.oviparade.hu

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Oviparádé - a szülők és a szakma találkozóhelye! 

Az igényes óvodai nevelést végzőknek és választóknak!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

ELGONDOLKODTATÓ!

A TERMELÉS ÉS A FOGYASZTÁS CSÖKKENTÉSE FELSZABADÍTJA AZ EMBER IDEJÉT…

A VILLANYKÖRTE ÖSSZEESKÜVÉS – A TERVEZETT  ELAVULÁS TÖRTÉNETE

http://www.youtube.com/watch?v=UmatL75dO3c&feature=share

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Magyar Pedagógiai Társaság állásfoglalása

az oktatási rendszert érintő folyamatokról

Az MPT, a köznevelési rendszer átalakítása kapcsán korábban megfogalmazott véleményével összhangban[1] felhívja a figyelmet arra, hogy a kibontakozó új oktatási rendszer – a köznevelést, a szakképzést, a felsőoktatást és a felnőttképzést egyaránt beleértve - nem szolgálja a magyar társadalom érdekeit[2], olyan társadalmi feszültségeket generál, melyeknek súlyos gazdasági következményei lesznek[3], és ezzel együtt szinte kezelhetetlen társadalmi problémákat eredményeznek[4].

1. A magyar oktatási rendszer 2013. elején kritikus helyzetben van. A tudományos megalapozottságot nélkülöző törvénykezés, a rögtönzéseket is tartalmazó beavatkozások, az iskolák előkészítetlen államosítása, a nevelésügy alrendszereinek szabályozatlansága, általában, a jogi szabályozottság hiányosságai, az iskolák fenntartásának-működtetésének nehezen áttekinthető rendszere, a szervezetlenség esetei, a foglalkoztatási problémák, a finanszírozási bizonytalanság – ezek, és sok más jelenség azt jelzi, hogy azok a civil szervezetek által is megfogalmazott félelmek, melyek e kritikus helyzetet prognosztizálták, valósággá váltak. A korábbiakban működött szakmai egyeztetések, párbeszédek elmaradtak, megszűntek, így jogosan érzik az intézmények (mint szervezetek) és azok szereplői (a pedagógusok, a pedagógus munkát segítők köre, a diákok és a szülők) azt, hogy a döntések elszenvedőivé váltak. Ebből is következnek a működési zavarokamik elbizonytalanítják a pedagógusokat, és a szülőket, az iskola iránti bizalom is megrendülni látszik.Ebben a helyzetben az intézményrendszer működését a pedagógusok, egyetemi-főiskolai oktatók, felelős intézményvezetők és a nevelő-oktató munkát segítő adminisztratív-technikai dolgozók biztosítják, akik a bizonytalanságok közepette is becsülettel, hivatásuknak megfelelően végzik dolgukat.

2. A MPT álláspontja szerint e folyamat ma még korrigálható. Ehhez valóságos szakmai- társadalmi párbeszédre van szükség, arra, hogy a valóság jelenségeit és a folyamat lehetséges kimeneteit a folyamat tartalmát, dinamikáját és feltételeit meghatározó szereplők a valóságnak megfelelően értékeljék, a partnerek észrevételeit, javaslatait, kezdeményezéseit komolyan véve törekedjenek egy széles társadalmi támogatottságot maga mögött tudó, a korrekciót biztosító szakmapolitikai program és cselekvési terv kidolgozására.

 Az MPT a demokratikus szakmai-társadalmi együttműködés résztvevőjeként e korrekciós munkában, lehetőségei szerint szakmai szerepet vállalt és vállal.

4. A MPT a magyar oktatási rendszer sikeres működése mellett elkötelezett, abban érdekelt, azért mindenkor tenni kész civil szervezet. Alapszabályban rögzített feladata – több feladat mellett - a nevelés mindennapi valósága és a nevelés jelenségeinek tudományos elemzése közötti közvetítés. E munka részeként maga is – önállóan, szervezeti egységeinek munkája révén, civil szervezetekkel, a nevelésügyben érintett intézményekkel való együttműködésben, lehetőségei szerint – vállal szerepet a nevelésügy folyamatainak alakításában. Ez a vállalás egyben kötelezettség is, melynek az MPT – történelmi hagyományait is figyelembe véve – mindenkor meg kíván felelni.

Budapest, 2013. január 21.

                                                          A Magyar Pedagógiai Társaság Elnöksége



[1] Lásd: Az oktatási rendszert érintő folyamatokról, http://www.pedagogiai-tarsasag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1059:allasfoglalas&catid=82:mpt&Itemid=45,

A Köznevelési törvény tervezetéről, http://www.pedagogiai-tarsasag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1091:az-mpt-elnoeksege-szakmai-ervelessel-elutasitja-a-toervenytervezetet&catid=87:mpt-elnoekseg&Itemid=47

A Nemzeti alaptanterv nyilvános vita-anyagáról, http://www.pedagogiai-tarsasag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1408:nat-2012&catid=87:mpt-elnoekseg&Itemid=47

[2] A tudásigényes iparágak fejlesztése, általában a modern ipar és a társadalmi szolgáltatások is a képzettség minőségi és mennyiségi értelemben vett növekedését követelik. A kibontakozó oktatási rendszer ezt nem biztosítja.

[3] A társadalom kasztosodását eredményező szelektív iskolarendszer és a GDP növekedésére vonatkozóan lásd: http://www.oecd.org/pisa/pisaproducts/pisa2006/44417824.pdf

[4] A tizenhat évre leszállított tankötelezettség, a középiskolai felvételi rendszer, a szakképzésben is megjelenő szelektivitás, a szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok helyzetének „megerősítése” kulturális hátrányokkal …

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Tisztelt Szülők!

2011. ősze óta nyitott facebook-csoport formájában létezik a Szülői Hálózat. A Szülői Hálózat jelenleg nem bejegyzett szervezet. Politikai pártoktól független, ugyanakkor a demokráciának elkötelezett, a közéletiséget tudatosan vállaló közösség. Szerkezete laza, nem hierarchikus. Csomópontjai a magyarországi közoktatási intézmények. Minden intézmény szülői akár közösségként, akár egyénenként bármikor számíthatnak rá, hogy információval, konzultációval, a sajtónyilvánosság erejével segítjük őket.

A Szülői Hálózat annak a felismerésnek köszönheti létét, hogy beláttuk: gyermekeink jogait és saját szülői jogainkat csak akkor tudjuk megfelelően érvényesíteni, ha tájékozódunk és tájékoztatjuk egymást ezen jogokról és a jogsértések veszélyéről egyaránt. Ehhez a munkához szükség van a korábbinál nagyobb fokú, elsősorban informális szerveződésre, illetve a kommunikáció erősítésére

  • a szülők között,
  • a szülők és az intézmények (intézményvezetők, pedagógusok, pedagógiai munkát segítők) között,
  • a szülők és a politikai döntéshozók között,
  • a szülők és azon szakemberek (pszichológusok, gyógypedagógusok, esélyegyenlőségi szakemberek, oktatáskutatók, oktatáspolitikai szakemberek stb.) között, akik szakértelmükkel segítségünkre lehetnek abban, hogy gyermekünk harmonikus testi, lelki és szellemi fejlődéséért a legtöbbet tehessük, a közegészségügy, az oktatásügy vagy a szociális ellátottság pillanatnyi állapotától függetlenül.

A Szülői Hálózat 2013. január 5-én tartotta első személyes találkozóját. A résztvevők közösen fogalmazták meg a Szülői Hálózat önmeghatározását, küldetését és alapelveit, amelyeket a következő tíz pontban foglaljuk össze.

1. A szülő a gyermek képviselője az életben, a társadalomban. A gyermek a szülőn keresztül gyakorolja a jogait, ezért alapvető fontosságú, hogy a szülők tisztában legyenek a gyermeki jogokkal. A Szülői Hálózat a gyermekjogok területén az ENSZ 1989-ban született gyermekjogi egyezményét tekinti irányadónak.

2. A szülőnek joga van a gyermekével kapcsolatos döntések autonóm meghozatalára.

3. A gyermeki jogok érvényesítése a szülőnek nemcsak joga, de erkölcsi kötelessége is.

4. A Szülői Hálózat a gyermeket teljes társadalmi összefüggésében nézi (tehát nemcsak az oktatási rendszer összefüggésében), minden társadalmi összefüggésben meg akarja mutatni magát, ki akar állni a gyermeki jogokért.

A Szülői Hálózat

5. kiemelten fontosnak tartja a gyermek jogainak érvényesítését a közoktatásban;

6. fontosnak tartja a szülő-pedagógus kapcsolat erősítését, az információáramlás segítését;

7. fontosnak tartja a szülők tájékoztatását jogaikról, lehetőségeikről;

8. fontosnak tartja az információ áramoltatását helyi ügyekről, problémákról a hálózat egészén belül;

9. kiemelten fontosnak tartja a sajátos nevelési igényű, hátrányos helyzetű gyerekek védelmét és képviseletét.

10. A Szülői Hálózat küldetésének tekinti, hogy az államot folyamatosan szembesítse saját kötelességével a gyermeki jogok területén. Követeli, hogy álljon helyre ennek az intézményrendszere oly módon, hogy – a szubszidiaritás elve alapján - a döntések az érintettekhez a lehető legközelebbi szinten szülessenek.

Amit a Szülői Hálózat kínál:

  • szabad, kötelezettségektől mentes és anyagi áldozatvállalást nem igénylő csatlakozást bárki számára, akinek fontos gyermekeink jelene és jövője;
  • a tagok számára információkat, fórumot a véleménycseréhez;
  • a tagságon belül segítséget, ötleteket, akár egyéni, akár többeket érintő problémákra, kérdésekre is, amelyek az oktatással, neveléssel összefüggnek.

A Szülői Hálózat facebook-csoport az alábbi linken érhető el (a csoport adminjai általában néhány órán belül felvesznek minden jelentkezőt a csoportba):

https://www.facebook.com/groups/209805259091965/?fref=ts

Aki nem rendelkezik facebook-profillal, e-mailben veheti fel a kapcsolatot a Hálózattal:

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szülői Hálózat, 2013. január 18.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Szülők!

Tisztelettel ajánljuk figyelmükbe Prievara Tibor és Nádori Gergely: A 21. századi szülő c. elektronikus formában megjelent kiadványát, mely minden bizonnyal nagyon hasznos és izgalmas olvasmány lesz a család felnőtt tagjai számára. A könyvecske azért született, hogy segítsen a szülőknek egy kicsit eligazodni az internet, a számítógépek (összefoglaló nevén az IKT, az infokommunikációs technológia) világában. Elsődlegesen azzal foglalkozik, hogy miként segítheti ez a technika a tanulást, és hogyan lehet ezeket az eszközöket a hatékony tanulás szolgálatába állítani.

 

 

Megnézem!

 

Kérjük, hogy osszák meg ismerőseikkel is!

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Szülők!

Az iskolákban most folynak a kerettantervek szerinti helyi tantervek, a pedagógiai programok kidolgozása. A kerettantervek a pedagógusok számára kötelezőek, választási lehetőségük nincs. Egy-egy tárgyi tartalomhoz a központi szabályozáson túl összesen 10% mértékéig érvényesíthető a pedagógiai szabadság. Az adatok a szakiskolai számokat nem tartalmazzák, mivel az alkotó számára ott a túlzott mértékű összevonások nem tették lehetősé hasonló ábra elkészítését. A linkre kattintva – a szülők számára is könnyen értelmezhető grafikonok segítségével - ki-ki szembesülhet azzal, hogy 2013. szeptember 1- től mi vár gyermekére a különböző iskolafokozatok valamelyikén:

http://keret.petersoft.hu


Szerző: Egy elkeseredett szülő és tanár

Kérjük, hogy fórumunkon is mondják el véleményüket!

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Európai Szülők Magyarországi Egyesülete

Uniós népszavazási kezdeményezés az oktatásról

Jelentős részben szülői kezdeményezésként indult útjára az az Uniós népszavazási kezdeményezés, amelynek célja, hogy az Európai Bizottság tűzze napirendjére és tárgyalja meg az európai közoktatást érintő kérdéseket. A kezdeményezés sikere talán befolyással lesz a hazai oktatási folyamatokra is, hiszen az Unió legfőbb döntéshozó szervének döntései minden tagország kormánya számára kötelezettséget jelentenek.  A népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtése csak on-line történik, itt írható alá. A kezdeményezés magyarországi megismertetését szülői szervezetünk, az ESZMaE vállalta magára,

A kezdeményezést az EuroEdTrust indította útjára a következő fő üzenettel: “Hiszünk Európában. Hiszünk az európai állampolgárokban. És hisszük, hogy Európa jövője az oktatáson múlik, hogy jobban oda kellene figyelni arra, hogy neveljünk európaiakat, és hogy hogyan oktatják őket. A jelen kihívásaira adott válaszok középpontjában közös oktatási céljainknak kell állnia, ezeknek pedig összhangban kell lennie alapvető értekeinkkel, amelynek a pluralizmus, a diszkrimináció nélküliség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, a felelősség és a nemek egyenlősége a vezérelvei.”   “A Minőségi európai oktatás mindenkinek” kezdeményezést hivatalosan regisztrálta az Európai Bizottság, mint a nyolcadik Európai Polgári Kezdeményezést (European Citizens’ Initiative – ECI). Az ECI különleges lehetőség arra, hogy az Unió állampolgárai hallassák a hangjukat egy Európa-orientált, innovatív és pluralista alap- és középfokú oktatási modell. A kezdeményezés sikeréhez az szükséges, hogy egymillió aláírás gyűljön össze Európában, hazánkban ezen belül minimum 16.500 aláírásnak kell összegyűlnie.

Részlet a kezdeményezés bemutatkozásából:

Kik vagyunk?

Egyszerű európai állampolgárok vagyunk, akik összefogtak (MEET), hogy kihasználjuk egy új intézmény, a Lisszaboni Szerződés által létrehozott Európai Polgári Kezdeményezés adta lehetőséget.

Mit szeretnénk elérni?

Lehetőséget kívánunk teremteni egy széles szervezeti kör számára az oktatás, a kutatás és a képzés területéről éppúgy, mint a kultúraközi kommunikációval, a szociális kohézióval és az EU általános kérdéseivel foglalkozók számára, hogy összefogjanak egy közös, nagyon konkrét cél érdekében.

Miért?

Úgy gondoljuk, ideje hogy új oktatási paradigma szülessen, amelynek célja, hogy az alapoktól újraépítse Európát, hozzáférést biztosítson minden azt igénylő állampolgárnak, mindenkinek, aki valódi multikulturális és európai környezetben kíván tanulni.

Hogyan?

A MEET nyitott minden szervezet és hálózat felé, beleértve a szülőket is, akik partnerré kívánnak válni ebben az izgalmas kezdeményezésben.

Európai oktatás

Ez EU 2020-ig szóló növekedési stratégiája az oktatást az egyik legfontosabb kihívásként nevezi meg. A Lisszaboni Szerződés mandátumot ad az Európai Uniónak, hogy megteremtse az oktatás európai dimenzióját. Gazdasági és szociális érvek is szólnak amellett, hogy létrejöjjön egy, a nemzeti rendszereket is tiszteletben tartó közös keretrendszer.

A MEET vitát kíván kezdeményezni egy, az oktatáshoz való holisztikus megközelítésen alapuló európai oktatási modellről. A modell központjában az EU közös értékeinek szerepe és fontossága valamint az európai nyelvi és kulturális sokszínűség áll annak érdekében, hogy bővüljön és jobbá váljon a ma is létező Európai Iskolák hálózata.

A MEET szándéka, hogy felhívja a figyelmet az ügyre, közös gondolkodásra és elkötelezettségre ösztönözzön az európai oktatásban érintett minden szereplőt.

A kampány fő pillérei Állampolgári Tanácskozások, amelynek témája az “Európai oktatás: Tapasztalatok és elvárások”. Ezek a rendezvények lehetőséget adnak a MEET-nek, hogy ötleteket és javaslatokat gyűjtsön, amelyeket beépíthet a Minőségi Európai Oktatás Mindenkinek koncepcióba. Az Állampolgári Tanácskozások eredményeként konkrét javaslatok fogalmazódnak meg arra vonatkozóan, hogyan lehet sikeres akciókat általános gyakorlattá tenni egy európai modell-tanterv és oktatási keretrendszer formájában. Mindegyik esemény a téma egy külön aspektusával foglalkozik majd a szervező tevékenységi körétől és célcsoportjától függően, hasonló szerkezetben, koherens struktúrában és megközelítésben. A magyarországi konferencia tervezett időpontja 2013. május 13., témájára várjuk az olvasók javaslatait.

A kezdeményezők:

MEET

EUROCLIO – Történelemtanárok Európai Egyesülete

Alumni Europae, az Európai Iskolákban végzettek szövetsége

Lucas Koch Foundation

Association of Popular Universities in Baden-Württemberg vhs-Verband

Luxemburgi European School Szülői Szervezete 

további információ: www.EuroEdTrust.eu

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 

A lencse csak szerencsét hoz?

 

Tudta, hogy a lencse feltehetőleg a mai Afganisztán területéről származik? Hogy termesztését Egyiptomban és Mezopotámiában kezdték és már a Bibliában is említést tesznek róla?  Hazánkban elsősorban újév első napján van nagy jelentősége, ugyanis a népi hiedelem szerint, ha ezen a napon lencsét fogyasztunk, akkor annak hatására kedvezően alakul anyagi helyzetünk az újesztendőben. De a lencse ennél sokkal több! Ha kíváncsi rá, olvassa el rövid összefoglalónkat! A lencsének több fajtája létezik, mint például a sárga-, zöld-, fekete-, és vörös lencse. Táplálkozás-élettani szempontból jelentős szerepet játszik. Jellemzően magas energia és szénhidrát tartalmú, ezért fogyókúrában ritkán ajánlott fogyasztani. Fehérje tartalma is nagyon magas: 100 gramm mennyiségben 26 gramm fehérje található. Magasabb purintartalma miatt azok, akiknek magas a húgysavszintjük, elővigyázatosságból csak ritkán fogyasszák. Jellemzően alacsony glikémiás indexű, azaz lassan emeli meg a vércukrot, ezért alkalmanként, elsősorban salátaként elkészítve, cukorbetegek is fogyaszthatják. Egyéb hasznos összetevői például: a vas, magnézium, foszfor, kálium, kalcium, cink, B-vitamin család és a folsav.  Hogyan készítheti el? Például főzelékként, levesként, püréként, salátaként, de akár ételek dúsítására is alkalmas.

 

 

------------------------------------------------------------------------------

                                                                                                      

 

 

Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,

 Nézhetünk utána nevetve vagy sírva.

Sokan, bíz örömest búcsúznak el tőle,

 Azt várják, hogy különb lesz a követője.

Itt állok magam is azt óhajtom itten,  

Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben!

A mezőkön áldást, a hazában békét,

Az emberek szívében, boldog egyetértést.

Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,

Adjon az Úr Isten, Boldog Újesztendőt nékünk!

Ezt kívánjuk  Mindenkinek.

Szeretettel: A Családmódszertár munkatársai

 

--------------------------------------------------------------------------------

 

 BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

 

Benedek Elek : Újesztendei ének

"Adjon Isten, ami nincsen
Az új esztendőben!"
Így énekelt Arany János
Rég elmúlt időben.
Adjon Isten, ami nincsen,
Én sem kérek másat
Hogy mi nincsen, nem kell ahhoz
Semmi magyarázat.

Minden ember maga tudja,
Mi néki hiányos,
Azért kérte, azt mi nincsen,
A jó Arany János.
Ami megvan, bolond kéri:
Meg a telhetetlen,
Kérjük hát csak, ami nincsen,
Egyezzünk meg ebben.

Kevés a "van", sok a "nincsen",
Ma is, miként régen,
De a sok közt, hogy egy nincsen
Rettentő nagy szégyen.
Nincs szeretet a szívekben:
Ez a legfőbb "nincsen" -
Szeretetet a szívünkbe:
Ezt adjon az Isten!

  • Kedves Szülőtársak!
    A Szülői Hálózat több mint egy éve létezik Facebook-közösségként. Rengeteg minden történt ebben az időszakban, és mi, az alapítók úgy gondoljuk, bőven megérett az idő arra, hogy személyesen is találkozzunk, meghatározzuk létezésünk jelenlegi és lehetséges jövőbeni formáját; megfogalmazzuk az előttünk álló feladatokat; és nem utolsósorban, hogy egy személyes találkozással erősítsük egymásban és magunkban azt az érzést, hogy fontosak vagyunk egymásnak, hogy van jövője a Szülői Hálózatnak. Ezért találkozóra hívunk benneteket 2013. január 5-ére, délelőtt 11 órára! A helyszín Budapesten lesz, a Kossuth Klubban (VIII. ker. Múzeum utca 7.) A találkozó legkésőbb 14 óráig tart majd, moderált fórumot tartunk. A témát is közösen határozzuk meg, mindenről szó eshet, amit Ti fontosnak tartotok megbeszélni. Január 3-ig várjuk a témajavaslatokat a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. emailcímre, és ezek alapján január 4-én közzétesszük a napirendjavaslatot a Facebookon. Lényeges továbbá, hogy aki még nem tagja a Szülői Hálózat Facebook-csoportnak, de tagja szeretne lenni a Hálózatnak, nyugodtan jöjjön, szeretettel várjuk - és természetesen a csatlakozás folyamatos, a személyes találkozónk után is! 
    Békés karácsonyi készülődést és sikeres újévet kívánnak az alapítók:
    Menyhért Anna
    Nádori Lídia
 
Kossuth Klub, 1088 Budapest, Múzeum u. 7.
Kossuth Klub, 1088 Budapest, Múzeum u. 7.
http://static.ak.fbcdn.net/rsrc.php/v2/yL/x/2jS7zrkSYyY.png); background-size: auto; display: inline-block; height: 17px; width: 13px; background-position: 0px -100px; background-repeat: no-repeat no-repeat;">

 

 
 

TÉLI ÜNNEPEK – ADVENTI IDŐSZAK

 

 

Advent

Várakozás.JPG

Adventus- latin eredetű szó, jelentése eljövetel,megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza, Jézus születésének ünnepére (Karácsony) való felkészülés időszaka.
Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.
Az advent 4 hétig tart, a december 25-e előtti negyedik vasárnappal kezdődik. Eredetileg 40 napig tartott (Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám a Gergely pápa-féle naptárreform 4 hétre rövidítette. A keleti keresztények ma is január 6-án ünneplik karácsonyt.
Régen a keresztények advent idején szigorú böjtöt tartottak, hajnalonként pedig szent misére jártak. Ezeket a hagyományosan napfelkelte előtt tartott miséket aranymisének nevezték. Az advent első napjától vízkeresztig terjedő időszakban tiltották a zajos népünnepélyeket, lakodalmakat. 
Az adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba, de a hagyomány gyökerei a pogány korba nyúlnak vissza, amikor örökzöld ágakkal, fagyönggyel, magyallal ünnepelték a téli napéjegyenlőség idejét. (A fagyöngy egyébként a kelták szent növénye volt. A téli napéjegyenlőség  a kelta hitvilág szerint a fény újjászületésének ünnepe. A kerék jelentésű Yule- a fény visszatérésének ünnepe- szó az élet örök körforgására, az örök újjászületésre utal. Ilyentájt a kelták az ajtókra örökzöld ágakat aggattak, fagyönggyel, magyalággal díszítették azt. Ma hagyományosan fenyőgallyakból készül a koszorú négy gyertyával, melyek advent 4 hetét jelképezik. Uralkodó színei a zöld (örökzöld), a piros és az arany, melyek a karácsonyi ünnepkör domináns színei. Minden héten egy-egy újabb gyertyát  kell meggyújtani  a koszorún. Az ajtóra erősített, gyertya nélküli koszorú a szíves vendégvárást reprezentálja.

 

 

   

December 4.


Szent Borbála keresztény vértanú emléknapja. A bányászok, tüzérek, hajadon lányok védőszentje. Női munkatilalmi nap, tilos fonni, varrni. Seperni sem szabad, nehogy elseperjék a szerencsét. A női látogató ezen a napon nem szerencsés és nem szabad kölcsönadni sem. Ilyenkor vittek be a házba egy gyümölcsfákról metszett ágat, és ha karácsonyra kizöldült, jó termés ígérkezett.

 

December 6.

Miklós napja, Magyarországon Mikulás ünnepe. Ezen a napon a gyerekek szépen kitisztított cipőjükbe ajándékot kapnak. A jó gyerekek narancsot, diót, csokoládét, a "rosszak" krampuszt és virgácsot. De vajon honnan ered ez a bájos ünnep?
Szent Miklós püspök a kisázsiai Patarában született az i. sz. 3. században. 325- ben már mint myrai püspök vett részt a niceai zsinaton. Életéről keveset tudunk, de a jótéteményeiről számtalan legenda maradt fenn. A keleti keresztény egyház nagy szentje a mai napig, alakját mély tisztelet övezi. A görögkatolikusoknál emléknapja ma is ünnep, a római egyház a XVI. században törölte kötelező ünnepei sorából. A halászok, a révészek, a vízimolnárok védőszentje. A szegények, elesettek gyámolítója. A legismertebb legenda szerint egyszer Miklós tudomására jutott, hogy egy szegény sorban élő család lányait apjuk paráznaságra kényszerítette, hogy így keressék meg a házasságukhoz szükséges hozományukat. Így azonban a lányok soha nem tudtak volna tisztességben férjhez menni. Miklós az ablakon keresztül aranypénzt dobott a lányoknak, így mentve meg becsületüket. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében. 
Az európai népeknél kezdetben a Mikulást (Santa Claus, Pere Noel, Christmas Father...) hosszú ősz szakállú, csuklyás, földig érő köpönyeget viselő aggastyánként ábrázolták. Angliában a XVII. sz. óta jelenítik meg, máig legnépszerűbbek a viktoriánus kor mikulásai. Szent Miklós ünnepe Amerikában a XIX. században keveredett össze karácsony ünnepével, ekkor vált Christmas Fatherré( Karácsony Apó ). A Mikulás hagyományosan rénszarvas szánon közlekedik, a finnek szerint egyenesen Lappföldről indul a világ minden tájára. Az amerikai gyerekek nem csak a Mikulást kedvelik nagyon, de kedves szánhúzó rénszarvasát is. Egy amerikai gyermekdal szerint Rudolphot, a rénszarvast testvérei kicsúfolták piros orra miatt, a Mikulás azonban őt választotta maga mellé. Azóta együtt járják a világot, hogy a gyerekeknek ajándékot vigyenek. 
Amerikából a 30- s években (XX. sz) terjedt el az ún. amerikai típusú Mikulás, aki pirospozsgás, joviális, pocakos, mosolygós, rezes orrú (nem igazán hasonlít hajdani névadójára, a szentéletű Miklós püspökre). Ruházata is megváltozott: rövid, prémmel szegélyezett kabátot hord és félhosszú csizmát. Ajándékosztó kedve azonban változatlanul töretlen.

 

 

 
 

 

 


 

 
     

A Miklós napi ajándékozásnak a magyar néphagyományban is ismertek bizonyos formái. Dunántúlon terjedt el az a hagyomány, hogy a fiúk bekormozott arccal, láncot csörgetve jártak az utcákon, ijesztgették a lányokat, meglátogatták a házaknál a gyerekeket, a háziaktól pedig apró ajándékot kaptak. A hagyományos Mikulás ünnep, ajándékozással, a falvakban csak a XX. század 20-as éveiben terjedt el.

December 13.

Luca napja.

A legenda szerint Szent Luca keresztény vértanú, az egyház azonban nem tartja valós történelmi személynek. Neve a latin lux, azaz fény szóból származik. A Gergely- féle naptárreform előtt az év legsötétebb napja volt. A magyar néphagyományban nem annyira Szent Luca, hanem egy rontó nőalak (boszorkány) változata terjedt el. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás ehhez a naphoz kötődik. Azt tartják ilyenkor szabadon garázdálkodnak a gonoszok. Az év legsötétebb napja kiváló alkalmat teremtett a jóslásokra, boszorkányűzésre. Ezen a napon bizonyos női munkákat tiltottak, nem volt szabad pl. lúggal dolgozni (mosni), fonni. Ha ezt megszegték Luca kóccá változtatta a fonalat, az asszonyokhoz vágta az orsót. Az udvart felszórták szalmával, szénával. A háznál eldugták a söprűket, hogy Luca ne tudjon elrepülni vele. A bunyevácok fokhagymát tettek az ablakba, ez a rontást távol tartotta a háztól. Volt ahol az istálló bejáratát is bekenték fokhagymával, nehogy az állatokban kárt tegyen Luca. Dívott a Luca- napi alakoskodás is. Ilyenkor fehér lepedőben, bekormozott arccal rémítgették a fiúk a lányokat. A kisfiúk lucázni jártak a házakhoz, szalmán térdepelve mondtak tréfás rigmusokat, jó kívánságokat a háziaktól pedig apró ajándékot, pár fillért Ehhez a naphoz kötődik a legismertebb hagyomány, a Luca-szék készítés. Ezen a napon kezdték el faragni, úgy, hogy minden nap csak egyetlen műveletet szabadott rajta elvégezni, de karácsony szentestére készen kellett lennie. Az éjféli misére magukkal vitték, és ha ráálltak, meglátták a boszorkányokat. (Más vidékeken nem Luca-széket, hanem Luca-inget készítettek, de a hagyomány lényege ugyanaz volt.)
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük. 
Luca napkor vetik a lucabúzát. A búzaszemek gyorsan csíráznak, azt tartják, ha Karácsonyra kizöldül, jó termés várható. 
Az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. A vöröshagymából lefejtettek 12 réteget, ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyikbe egy kevés sót szórtak, amelyikben elovadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak.
Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol szétszedték a szekeret a gazda legnagyobb bosszúságára. Érdekesség, hogy az angolszász területről ismert, száj és szemnyílással ellátott sütőtök, magyar területen is ismert volt. A Dunántúlon ezen a napon készítették, belsejébe gyertyát tettek, majd az ablakba helyezték, hogy a háziakat megijesszék. 
A Skandináv országokban, ahol a fényre a hosszú zord tél miatt nagyon vágynak az emberek, Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk.


 

 


  

December 21.


Hitetlen Tamás apostol napja.

Tamás nem hitt Krisztus feltámadásában, ezért Pünkösd után Jézus megjelent neki, és megmutatta sebeit. A magyar néphagyományban az ezen a napon vágott disznó háját eltették, mert úgy tartották gyógyítja a keléseket. Másutt attól tartottak, Tamás megöli a baromfiakat, ezért ezen a napon mézet szenteltettek, azt adták baromfivész ellen.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
ADVENTVASÁRNAPI SÉTÁK I.

SÉTA ÓBUDÁN -  2012. december 2. vasárnap 15.00-16.30

Miről mesélnek az óbudai macskakövek, avagy a keresztény Óbuda születése, a magyar királynék székhelye, a Zichy család és Krúdy Gyula nyomában. A séta után a Fő téren - egyénileg - lehetőség van találkozni az igazi finn Mikulással, Youlupukkival, korcsolyázni az ideiglenes korcsolyapályán, valamint forralt bort kóstolni a karácsonyi kézműves vásár forgatagában.

A kultúrtörténeti sétára előzetes jelentkezés szükséges november 28. szerdáig, mivel a létszám korlátozott!

Részvételi díj: 1 200 Ft/ fő / séta

ADVENTVASÁRNAPI SÉTÁK II.

SÉTA A RÓZSÁK TERÉN, AZ EGYKORI SZEGÉNYHÁZ TÉREN

2012. december 16. vasárnap 16.00-17.30

Mi volt Erzsébet titka? Honnét volt ereje ellenséges környezetben is megvalósítani a szolgáló szeretetet nap mint nap?A hite volt az a sziklaalap, amit korának viharai sem tudtak megrendíteni. Sokan bántották és lenézték azért, mert a felebaráti szeretet útját nemcsak olvasta a Szentírásban, hanem meg is valósította. 

Rózsák terei sétánk során meglátogatjuk az Országház tervezője, Steindl Imre által tervezett Árpád-házi Szent Erzsébet Plébániatemplomot és elődjét, a mai Rózsák terei Istenszülő Oltalma görög katolikus templomot is.

A kultúrtörténeti sétára előzetes jelentkezés szükséges december 12. szerdáig, mivel a létszám korlátozott!

Részvételi díj: 1 200 Ft/ fő / séta

Jelentkezés a séták szervezőjénél: Kanizsai Eszter művelődésszervező, idegenvezető

E-mail:Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Mobil:+36 70 70 94 017

Honlap:avarosnezes.hu

Facebook:Városnézés - kulturális turizmus

 

 --------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Van másik iskola

 

Iskolaválasztó a Millenárison
2012. november 23-24.


Az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete, a Jövő Iskolája és a Kincs Magazin közös rendezvénye

 

Van Másik Iskola – iskolaválasztó rendezvény célja egyrészt a családok, másrészt a szakma és általában a nyilvánosság tájékoztatása a független iskolák működéséről, az iskolaválasztás lehetőségeiről. 

November 23., péntek
Nagy előadó
14-14.15       Megnyitó
Horn György, elnök, Alapítványi és Magániskolák Egyesülete
14.15-16       Merre haladjon a közoktatás? – beszélgetés
Pokorni Zoltán, elnök, Magyar Országgyűlés Oktatási Bizottsága és
Radó Péter,  tanácsadó, oktatáspolitikai elemző, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet részvételével.
16-17.30       Miben más az alternatív iskola? – beszélgetés
Vekerdy Tamás, pszichológussal beszélget Horn György, elnök, Alapítványi és Magániskolák Egyesülete .

 

 

További részletes program a www.jovoiskolaja.hu honlapon

 

A konferencia mellett közel 50 iskola bemutatója, programja várja az érdeklődő szülőket, gyerekeket és pedagógusokat.

Helyszíni regisztrációval a belépés ingyenes!

 

 

Kövess minket a Facebookon is: http://www.facebook.com/VanMasikIskolavalaszto

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

‎"Ne várjuk el, ne kényszerítsük ki a fölmentést, a megbocsátást a gyerekeinktől! Kimondhatjuk, hogy fiam, most látom csak, mit tettem, lányom, most már de másk
 épp tenném! De ne mondjuk azt, hogy ugye meg tudsz bocsátani anyádnak, aki szeretett téged! Végre itt a nagy pillanat, hogy szabadon megengedjük, hogy megbocsásson, vagy ne bocsásson meg nekünk. Hogy fölmentsen bennünket, vagy ne mentsen föl. A legtöbb ember egyébként, ha kap néhány hiteles mondatot a szüleitől, megbocsát. Ez a tapasztalatom. Ezer és tízezer vétekre lehet feloldozást nyerni egy hiteles, tényleg megdolgozott szülői kiállással, a sérelmek elismerésével. De ne követeljük a gyerekeinktől, hogy bocsássanak meg! Bízzuk rájuk, hogy megteszik, vagy sem. Ha erőltetjük, mert megrémültünk, bűntudatunk van, félünk vagy szégyenkezünk, újabb terhet rakunk rájuk, hogy általuk fölmentést kapjunk. Rendezzük ezt el magunkkal, a gyerekeket meg hagyjuk szabadon!" Részlet Pál Feri A szorongástól az önbecsülésig című kön

 

 

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

KIEMELÉS a POZITÍV Országos Szakmai Egyesület „Nehezen kezelhető?!”c. folyóiratának 67.novemberilapszámáBÓL

 NEHEZEN KEZELHETŐ?!…

XVIII. évfolyam 9. szám                                   2012. november                                        67. lapszám

Szülők Akadémiája - Miért?

 

A fenti kérdés volt a címe annak az előadásnak, amelyet Dr. Zacher Gábor főorvos, a Péterfy Sándor utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának vezetője tartott 2012. október 1-jén, a II. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ Szülők Akadémiája elnevezésű programsorozatának keretében. A színhely ezúttal is a Móricz Zsigmond Gimnázium volt. A rendezvénysorozat célja, hogy a szülők gyermekük viselkedésével, gondolataival, érdeklődésével kapcsolatos kérdéseikre neves szakemberektől kaphassanak válaszokat, hogy elfogadóbbak lehessenek.

A nem könnyű témát – hiszen miről is lehetett volna szó, mint a fiatalok szerhasználatáról – hihetetlenül színesen, sok humorral fűszerezte az előadó, vagy két órára lekötve a szép számban megjelent hallgatóságot. S nem csak a címben fogalmazott meg kérdéseket a különböző híradásokból ismert szakember, többet is feltett az előadás alatt. Például: Mit keres egy fiatal lány egyedül hajnalban az utcán? Hiányzik Ő valakinek? Mit pótol a szerrel? Kit érdekel, hogy szív? Mennyit foglalkozunk naponta a gyerekkel? Biztos, hogy a kamasz akkor akar velünk kommunikálni, mikor ezt mi is akarjuk? Mik a designer drogok? Van-e család? Vannak-e értékek? Vannak-e keretek? Van-e jövőkép?

Nehéz ezekre válaszokat adni. Azért is, mert napjainkban a generációk közötti különbség sokkal nagyobb, mint régebben volt. A „Bezzeg, az én időmben” szülői szöveg lehet, korábban működött, de ma nem. Mert nagy a különbség a között, hogy 15, 20 vagy 30 éve mi állt egy fiatal rendelkezésére, ha módosítani akarta a tudatállapotát, és milyen lehetőségei vannak ugyanerre napjainkban. Egykoron az alkohol, esetleg a mákgubó főzete, egyes gyógyszerek vagy a szipuzás kínálkozott. Igaz, ez utóbbi használata (a ragasztó vagy a hígítószer belélegzése) nagyon gyors elbutuláshoz vezetett. Aztán ott volt még „anya táskája”, amiben találhatott a gyerek valamiféle nyugtatót. Ez volt a múlt, a mai helyzet egészen más, azért is, mert a mai gyerekek életének a sebessége is más. Szinte természetes, hogyha a szülő vesz egy okostelefont, a gyereket kéri, segítsen beállítani. Ugyanez igaz a számítógépre is – és a gyerek pillanatok alatt rájön, mit kell tenni, még akkor is, ha sosem látott olyan készüléket. A mai felnőtteknek tudomásul kell venniük, hogy a gyerekeik az őslakosok, ők csak betelepülők ebben a világban. Mert a különbségek abban is jelen vannak, hogy az egyetemen tanulók nagy része laptopba jegyzetel, egyre kevesebbet írnak kézzel, a levélírás megszűnőben, helyette van e-mail, sms. Mégis, ha a középiskolában venné elő egy gyerek a számítógépét, hogy ebbe szeretné beírni azt, amit az órán hall, milyen meglepő lenne a tanár számára. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy gyerekeink egy másik világban szocializálódnak, más dimenziókba hasítgatnak bele.

Ha feltesszük a kérdést, mit keres egy tizenéves hajnalban az utcán, a válasz: buliból jön, buliba megy, vagy talán épp hazaindul. Ma 11 óra előtt nem kezdődnek bulik, mert megváltoztak a bulizási szokások, ami szintén idegen a felnőttek számára. Sok fiatalt látni hajnalban, a 14-15 éveseket is, és úgy tűnik, nem hiányoznak valahol, valakiknek. Sokszor elhangzik olyan védekezés, amikor a gyerek valami olyat tesz, vagy kórházba kerül, hogy rossz társaságba keveredett. De csak úgy lehet rossz társaságba keveredni, ha elfogadjuk a rossz társaság értékrendjét, a ruházkodás, beszéd, zenei stílus megválasztása terén is. Zacher Gábor elmesélte, aznap is behoztak a kórházba egy fiatalt, magas alkoholszinttel, aki szintén ezzel a szöveggel védekezett. A toxikológus szakember szerint a társaságot, amibe a gyerek keveredik, ő maga választja. Ilyenkor az a kérdés, mennyire ismeri a szülő a gyereket? Mit pótol a szerrel a fiatal? Lehet, hogy semmit, csak kipróbálja és kész, a kipróbálás mögött nincs hátsó szándék. Például, a marihuánát csapatban szokták használni, ha kipróbálta a gyerek, még nem lesz belőle drogos. A 18. életévüket betöltő fiatalok ötven százaléka már kipróbált valamilyen szert felmérések szerint. Ma ez divat, az életükkel együtt jár.

A kamaszok a pszichés fejlődés során olyan válságokba kerülnek, fizikálisan, hormonálisan, amit nehezen dolgoznak fel. A lányból nő, a fiúból férfi lesz. Konfliktusokkal, beilleszkedési gondokkal, jövőkereséssel jár ez. Ha azt kérdezik tőlük, mik szeretnének lenni, azt mondják, nem tudják. Ami azért is hihető, mert ma egy felvételi tájékoztató is több száz oldal, míg a ’70-es években ennél jóval kevesebb volt. Sokkal több lehetőségből választhatnak, ezért sem véletlen, hogy a gyerekek tele vannak bizonytalansággal. Például, vegyünk egy 15 éves fiút, akinek az arca pattanásos, kis szőrszálak már megjelentek az állán, néha dörmög a hangja, és már érdeklik a csajok. Mit tud mondani egy lánynak? Tele van gátlásokkal, erre a buliban megiszik két felest, amitől felbátorodik. Így kap egy kis megerősítést, ha nem is a kiszemelt lánytól, hát a barátnőjétől, hogy nem is olyan rossz fej. Ez ugyan egy álságos megoldás, mert nem változott meg, másnap ugyanolyan félszeg. Ha a marihuánát próbálják ki, más lesz a szín, a fények, de az is lehet, hogy pánikrohamot kap, és bekerül a kórházba. Igaz, akkor legalább többet nem próbálkozik.

Mi van akkor, ha furcsa a gyerek?

Ha faggatjuk, elzárkózik, viszont ha a gyerek kérdez, más dolgunk van.

Ma az a jellemző, hogy nincs kommunikáció. Egyes adatok szerint a családokban hét perc jut a gyerekre otthon. A gyerekek napi három órát ülnek a számítógép, a felnőttek három és fél órát a tévé előtt. Kit érdekel, ha szív a gyerek? Őt magát, mert talán végre újból jól érzi magát, és mert otthon már rég nem érdekel senkit. Van egy üres élete, mert együtt él más humanoidokkal, ahol az emberek egymásnak háttal élik az életüket. A West Balkán tragédia után az illetékesek átnézték, hogy működnek a szórakozóhelyek. Megalkottak új szabályokat – hányan, hol, mettől-meddig lehetnek, legyen menekülő útvonal, egészségügyi biztosítás – tehát, a szülők megnyugodhatnak, a gyerek biztonságban van. Ami persze, ettől még egyáltalán nem biztos. Ha valaki 18 év alattinak ad kábítószert, büntethető. Ha fiatalok csoportban elszívnak egy marihuánás cigit, egymásnak átadva, 3 évre is leültethetik őket. De az ilyen szankciók nem oldják meg a problémákat.

Néhány adat:

-          Hétvégén 350 ezer fő használ valamilyen pszichoaktív szert

-          Évente 45 millió droghasználat történik

-          A problémás droghasználók száma 24 ezer

-          A drogfüggők száma kb. 14 ezer

-          Hivatalos adatok szerint 17-en haltak meg tavaly a drogtól.

-          Mintegy 800 ember kerül kórházba kábítószer miatt, és van, akinek tartós egészségkárosodása lesz e miatt.

-          Közel 4500 rendőrségi eljárás indult.

-          Érdemi prevenció nincs

-          A mai kamaszokat nevelő szülőknek nincs droggal kapcsolatos tapasztalatuk

Milyen az átlag droghasználó? Talán meglepő, de úgy néz ki, mint mi. Egy európai nagyváros egyik irodaházában azt mondták délután az ott dolgozó, jól kereső, jól élő fiataloknak, hogy végeznek egy vizeletvizsgálatot. Tizenöt százalékuknál pozitív lett az eredmény, ami azt jelentette, hogy hétfőn délelőtt ennyien szívtak el minimum egy marihuánás cigit. Rá se lehet jönni, hogy valaki pszichoaktív szert használ egy-egy bulin.

Ezért érdekes, miből, hogyan veheti észre a szülő? A válasz: sehogy. Átlagban annyi történik, megnézzük a gyereket, a szemét, mennyire piros, és így tovább, de nem lesznek olyan jelek, amiből egyértelmű lesz, használt-e valamit.

Mi a helyzet a prevenecióval?

Mit, mikor, hogyan előzzünk meg? Nem elég, ha az osztályfőnöki órán a tanár drogprevencióról beszél. A célcsoportot kevésbé érdekli a téma. Azért, mert kötelező, nem a nyelvükön szól, és nem ritkán az elrettentésre alapoz. A gyerekek tárgyi tudása amúgy is jóval nagyobb a felnőttekénél e téren.

Pedig érdemes erről beszélgetni, kiválóan lehet kommunikálni a fiatalokkal, ha jó a prevenciós program. (Elvétve akad egy-egy jól működő program). Fontos, hogy az ő nyelvükön beszélgessenek velük, mert elég igényesek, és szeretik, ha így bánnak velük. A droggal kapcsolatos beszélgetéseknek az életérzésről, a szerek kialakulásáról, a rockzenéről kellene szólnia, nem pedig arról, miért ne használják.

Mit tehet a szülő?

Milyen a drogprevenció az apa szemével?

Egy: Az én koromban ilyen még nem volt; Kettő: Nem ismerem a szereket, bár a tévében sokat hallani róluk. Mit mondjak a gyereknek? Egy: elrettentem; Kettő: megfenyegetem.

Hatása: a gyerek faarccal hallgat, nem tudni, mit gondol. Vagy azt mondja, ugyan apa, ez velem úgyse történik meg.

Követező kérdés: megbízzak benne? Ismerem egyáltalán a gyereket? Ilyenkor azon érdemes elgondolkodni, mikor is beszélgettünk a gyerekkel utoljára.

Az anya-gyerek kapcsolat más, döntően érzelmi viszony. Az apa-gyerek kapcsolat egy kiérdemelt bizalmi viszony, ez 2-5 éves korban indul, akkor érdemlik ki a bizalmi viszonyt.

Zacher Gábor elmondta, néha megkérdezi a kórházba került gyerek szüleit, mikor beszélgettek utoljára? Mire gyakran visszakérdeznek: Miről? A gyerek része a családnak, lehet véleménye. Kérjük ki, kommunikáljunk, ismerjük meg. Legyenek közös színterek, ahol kommunikál a család. Ha megmarad a bizalom, akkor bízhatunk a gyerekben.

Gyakori, hogy megfenyegetik a gyereket, hogy „amíg az én kenyeremet eszed, nem lesz pia, cigi, drog, mert szíjat hasítok a hátadból” - de ez semmiféle visszatartó erővel nem bír. A gyerekek akarnak a szülővel kommunikálni, de akkor a szülőknek rájuk kell figyelniük. Az is fontos, a szülő milyen példával jár a gyerek előtt. Nézzük meg, nekünk hány függőségünk van? Milyen szociális mintát kínálunk? Milyen a családmodell? Érdekesek az átöröklődő mintaviszonyok. Például, apa elmegy a kisfiával vásárolni. Beülteti a nagy bevásárlókosárba a gyereket, belépnek az üzletbe, és az apa nem köszön. A gyerek látja ezt, így ő sem köszön. Aztán apa meccset néz, és mond olyat, amit a gyerek előtt nem kéne. Aztán ezt a gyerek az oviban vagy máshol elmondja. Azonos szituációban a gyerek ugyanúgy viselkedik, mint a szülő, átörökítjük a magatartásmintánkat. Egy alkoholista családban a gyerek is nagyobb valószínűséggel lesz az. A családban mindenkinek van szerepe, kérdés, van-e valódi funkció a szerepek mögött?

A testvérviszony is számos konfliktust hordoz. Ami gyakorta hiányzik: a közös családi színterek, közös családi beszélgetések, családi programok, otthon vállalható őszinteség. Mielőtt a gyerek buliba megy, ne neveljük. Azt lehet mondani, hogy megváltoztat a szer, úgy, hogy abba nem tudsz beavatkozni.

Mégis mit tehet a szülő?

A gyereket meg kell tanítani nemet mondani, hogy ellen tudjon állni a többieknek, ha rá akarják beszélni olyasmire, amit nem akar. Ma az iskolákban együtt van a hétéves kisgyerek a 18 éves nagyokkal, akik úgy jönnek ki az iskolából, hogy azonnal rágyújtanak. Az iskola értékrendjét a gyerekek magatartásmintája is meghatározza. Egy jó értékrendszerű iskolában ez is a helyén van. Egy mondás szerint a gyerekek nevelése a világ legveszélyesebb extrém sportja.

További kérdések:

Hogyan tovább? Van-e értékrend? Kik a példaképek? Van-e jövőkép?

A kábítószer-probléma csak kis része a dolgoknak. A gyerek elindul egy irányba, ahonnan nehéz őt visszatéríteni. A gyerekek szeretnek kommunikálni, meg lehet találni a közös nevezőt, ha keressük, törekszünk rá. Ez egy pörgős világ, a gyerekek ebbe szoktak bele.

Divat a gyors élet, az állandó információözön, a szex és lerészegedés vagy másféle tudatmódosítás.

Új drogok

Megjelentek olyan új drogok, amelyek átalakították a szokásokat, és kontrollálhatatlanná tették a téma kezelését. Például mára megszűnt a díler fogalma, hiszen a fogyasztók az interneten vásárolnak. A drogokat fürdősóként, növényi tápsóként, illatosítóként árulják. A toxikológus szerint újabb és újabb szerek jelennek meg, amelyeket nem amatőr vegyészek, hanem magasan kvalifikált szakemberek állítanak elő. Már nem Hollandiában vagy a Balkánon készítik, hanem például Kínában és Indiában, igen olcsón.

Fogalmak

A designer drogok olyan kábítószerek, melyek nem tartoznak a hivatalosan jegyzett és tiltott szerek közé. Úgy készül, hogy egy, már tiltólistán szereplő szer kémiai szerkezetének módosításával olyan anyagot hoznak létre, amelynek hatása megegyezik az eredetiével, viszont a listán még nem szerepel, azaz fogyasztása nem tiltott.

Az egyik legnépszerűbb a mefedron, aminek hatása hasonló a kokainéhoz és az amfetaminéhoz, de a pontos hatásmechanizmus nem ismert. Már nálunk is megjelentek, de Európa-szerte a mefedronon kívül 15 másik designer drogot tartanak számon.

Zacher Gábor az egyik legveszélyesebbnek az új szerek között az MDPV-t nevezte, (teljes nevén metiléndioxi-pirovaleron). Ez egy pszichoaktív szer, ami manapság nagyon népszerű, a heroin helyett használják. Gyors leépülést, paranoid tüneteket, hallucinációkat, agresszív magatartást okozhat.

A másik nagyon problémás kábítószer a GHB (gamma-hidroxibutirát), más néven Gina, a hidroxivajsavakhoz tartozó szerves vegyület, ami természetben is előfordul. E sós ízű, barna folyadék miatt egy évben körülbelül 200-an kerülnek a toxikológiai osztályra, túladagolás miatt. Előfordul, hogy a kiszemelt lány vagy fiú italába teszik bele, utána sok esetben kirabolják, megerőszakolják. Mert mi történik egy fiatallal, aki felbukik egy bulin? Nem hívnak mentőt, egyszerűen kidobják, az utcán fekvőt pedig kifosztják.

Hogyan védhetjük meg ettől a gyereket?

Meg kell tanítani őket arra, hogy figyeljenek egymásra – mert általában nem egyedül mennek szórakozni. Minden tizedik esetben fordul elő az, hogy beleteszik a szert a fiatal italába, de a sajtóban csak ezekről lehet olvasni.

Vannak szintetikus kokainszármazékok, bár ezek hatáserőssége fele, harmada a kokainénak. Igaz, olcsóbb.

A „krokodil” szerencsére nálunk még kevésbé elterjedt szer. A dezomorfin az alapanyaga, nyugtatóként és fájdalomcsillapítóként használatos a gyógyászatban. A szer gyógyszerelőanyagának (α-klorokodid) neve után Oroszországban az utcai szlengben a „krokodil” terjedt el. A heroin egy olcsóbb alternatívájaként árulják. Házilagos előállításáról 2002-ben számoltak be először az ottani lapok. A szer könnyen elkészíthető, sósav, gázolaj, hígító, vörös foszfor és jód felhasználásával. Euforizál, de súlyos szöveti károsodást, visszérgyulladást és üszkösödést okoz, amely előbb-utóbb a végtag amputációjához vezet a kábítószerfogyasztóknál.

Összegezve tehát, mit tehet a szülő?

Azt, amire már korábban is utalás történt: minél többet beszélgessen a gyerekkel, legyenek közös családi programok, színterek, ahol lehetőség nyílik egymás megismerésére, az őszinte megnyilvánulásokra, a bizalom kialakítására. S mindezt nem árt nagyon korán elkezdeni, mert a kamaszkor küszöbén már késő...

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

SZERETEM A CSALÁDOMAT

 []

Mikor már késő rádöbbeni…


Amikor aznap este hazaértem, a feleségem felszolgálta a vacsorát, megfogtam a kezét és azt mondtam, “Szeretnék valamit elmondani”. Ő leült és csendben evett. Megint láttam a fájdalmat a szemében.
Hirtelen nem tudtam, hogyan nyissam ki a számat. De muszáj volt vele tudatnom, min gondolkodtam. El akarok válni. Hoztam fel a témát nyugodtan. Nem tűnt ide

gesnek a szavaim hatására, helyette inkább lágyan megkérdezte, miért? Kikerültem a kérdést. Ez feldühítette. Félredobta az evőpálcikákat és rám üvöltött, te nem vagy igazi férfi! Azon az éjjelen nem beszéltünk egymással. Ő sírdogált. Tudtam, hogy rá akar jönni, mi történt a házasságunkkal. De nem igazán tudnék neki kielégítő választ adni, én már Janet szeretem, nem őt.
Nem vagyok már szerelmes belé. Csak sajnáltam! Mély bűntudattal, felvázoltam egy válási szerződést, amiben az állt, hogy megtarthatja a házat, a kocsit, és a cégem 30 %-át. Rápillantott, majd darabokra tépte. A nő, aki 10 évet töltött velem az életéből, idegenné vált számomra. Sajnáltam, hogy elvesztegette az idejét, forrásait, energiáját, de nem tudtam visszavonni, amit mondtam, hogy én már Janet szeretem. Végre hangosan sírt előttem, ami pontosan az volt, amire számítottam. Hogy sírni láttam egyfajta megkönnyebbülést jelentett számomra. A válás ötlete, ami már hetek óta kínzott, szilárdabbnak és tisztábbnak tűnt most.
Másnap nagyon későn értem haza és láttam, hogy valamit ír az asztalnál. Nem vacsoráztam, hanem egyenesen aludni mentem és nagyon gyorsan elaludtam, mert fáradt voltam a Jane-nel töltött eseménydús nap után.
Amikor felébredtem, még mindig ott ült az asztalnál és írt. Nem érdekelt, úgyhogy megfordultam és aludtam tovább. Reggel megmutatta a válási feltételeit: semmit nem akar tőlem, hanem 1 hónap felmondási időt kér a válás előtt. Azt kérte, hogy ez alatt a hónap alatt, mindketten tegyünk úgy, mintha normális életet élnénk, amennyire lehetséges. Az indokai egyszerűek voltak: a fiunknak 1 hónapon belül lesz a vizsgája és nem akarja összezavarni a tönkrement házasságunkkal. Ez számomra elfogadható volt. De volt még valami, megkért, hogy idézzem fel, ahogy az esküvőnk napján a karjaimban bevittem a hálószobába. Arra kért, hogy ez alatt az egy hónap alatt, minden nap, reggelente a karjaimban vigyem ki a hálószobából az ajtó elé. Azt gondoltam, kezd megőrülni. Csak azért, hogy az utolsó napokat elviselhetővé tegyem, beleegyeztem a furcsa kérésébe.
Elmondtam Jane-nek a feleségem válási feltételeit. Ő hangosan nevetett és azt gondolta ez abszurdum. Nem számít milyen trükköt alkalmaz, szembe kell néznie a válással, jegyezte meg gúnyosan. Semmiféle testi kapcsolatom nem volt a feleségemmel, mióta bejelentettem, hogy el akarok válni. Úgyhogy amikor az első nap kivittem, mindketten olyan sutának tűntünk. A fiunk tapsolt mögöttünk, apu a karjaiban tartja anyut. A szavai fájdalmat okoztak nekem. A hálószobából a nappaliba, majd az ajtóhoz, több, mint 10 métert sétáltam vele a karjaimban. Ő becsukta a szemét, és gyengéden azt mondta, ne mondj semmit a fiunknak a válásról. Én bólintottam, kissé dühös voltam. Letettem az ajtón kívül. Ő elment a buszhoz, ami a munkába viszi. Én egyedül vezettem az irodáig. A második napon mindketten lazábbak voltunk. Ő nekidőlt a mellkasomnak.
Éreztem a blúzának illatát. Rájöttem, hogy hosszú ideje nem néztem meg alaposan ezt a nőt. Rájöttem, hogy nem fiatal már. Halvány ráncok voltak az arcán, a haja őszült! A házasságunk komoly áldozatot követelt tőle. Egy percig azon gondolkodtam, mit tettem vele. A negyedik napon, amikor felemeltem, úgy éreztem, hogy visszatért egyfajta meghittség. Ez az a nő, aki 10 évet adott nekem az életéből. Az ötödik és hatodik napon, úgy éreztem a meghittség érzése megint erősödött. Jane-nek nem beszéltem erről. Egyre könnyebbé vált a karjaimban vinni, ahogy telt a hónap. Talán a mindennapos edzések megerősítettek. Egy reggelen válogatott mit vegyen fel. Felpróbált jó pár ruhát, de nem talált egyet sem, ami ráillett volna. Majd sóhajtott, minden ruhám kinyúlt. Hirtelen rájöttem, hogy milyen vékony lett, ez volt az oka, hogy egyre könnyebben tudtam őt vinni.
Hirtelen megértettem … óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szívében. Öntudatlanul nyúltam feléje és megérintettem a fejét. A fiunk ebben a pillanatban lépett be és azt mondta, Apu itt az idő, hogy kividd anyut. Számára, hogy látta az apját karjaiban kivinni az anyját, élete fontos részévé vált. A feleségem jelezte a fiúnknak, hogy jöjjön közelebb és szorosan megölelte. Én elfordítottam az arcom, mert féltem, hogy az utolsó pillanatban meggondolom magam. Ezután a karjaimban tartottam, kisétáltam a hálószobából, keresztül a nappalin, az előszobába. A karjai lágyan és természetesen pihentek a nyakam körül. Szorosan fogtam őt, pont olyan volt, mint az esküvőnk napján. De a sokkal könnyebb súlya elszomorított. Az utolsó napon, mikor a karjaimban tartottam, alig tudtam megtenni a lépéseket. A fiunk elment az iskolába. Szorosan tartottam őt és azt mondtam neki, nem is vettem észre, hogy az életünkből hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig … gyorsan kipattantam a kocsiból, anélkül hogy az ajtókat lezártam volna. Attól féltem, ha bármennyit is késlekedek, meggondolom magamat. Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, Sajnálom Jane, nem akarok elválni. Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat. Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemről, Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. A házasságom talán azért volt unalmas, mert nem értékeltük életünk apró részleteit, nem azért mert már nem szerettük egymást. Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani, míg a halál el nem választ minket. Jane hirtelen magához tért. Hangosan felpofozott, majd bevágta az ajtót és zokogásban tört ki. Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Az útba eső virágboltban rendeltem egy csokor virágot a feleségemnek. Az eladólány kérdezte, mit írjon a kártyára. Mosolyogtam és azt írtam, Minden reggel a karjaimban viszlek ki, míg a halál el nem választ.
Azon az estén mikor hazaértem, virág a kezemben, arcomon mosoly, felrohantam az emeletre, azért, hogy a feleségemet az ágyban találjam – holtan. A feleségem hónapokig harcolt a RÁKkal és én annyira el voltam foglalva Jane-nel, hogy észre sem vettem. Tudta, hogy hamarosan meg fog halni és meg akart menteni bármiféle negatív reakciótól a fiunk részéről, ha végig visszük a válást. Legalább a fiunk szemében én egy szerető férj vagyok. Életetek apró részletei amik igazán számítanak egy kapcsolatban. Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban. Ezek csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot. Szóval találj időt, hogy a házastársad barátja légy és tegyétek meg azokat az apró dolgokat egymásért, amik meghittséget, intimitást eredményeznek. Legyen valóban boldog házasságotok!
Ha nem osztod ezt meg másokkal, semmi sem történik veled.
Ha megteszed, talán megmentesz egy házasságot.
Az életben a legtöbb kudarcot olyan emberek szenvedik el, akik nem ismerik
fel, milyen közel is voltak a sikerhez, mikor feladták.

MINDAZOKÉRT EGY-EGY GYERTYA ÉGJEN!

http://www.youtube.com/watch?v=MC5DYevvvVU

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megérkezett a kismamabérlet!!!
 

Hosszú évek küzdelme után Budapesten végre bevezették a kismamabérletet! A kisgyerekes havi bérlet igénybevételére jogosult a lakcímet igazoló hatósági igazolvány szerint budapesti lakcímmel rendelkező személy, aki gyermekgondozási segély (GYES) vagy gyermeknevelési támogatás (GYET) folyósításában részesül.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Szülők!

Mint biztosan tudjátok, a múlt pénteken pedagógus sztrájkbizottság alakult. Hamarosan várható tárgyalás a kormány képviselőjével, figyelmeztető sztrájk, illetve - a tárgyalások elégtelen eredményének esetén - sztrájk. Ezért a Szülői Hálózat alapítójaként fontosnak tartom, hogy a szülők kezdettől fogva biztosítsák a pedagógusokat szolidaritásukról. Kérlek benneteket, osszátok meg minél többfelé az alábbi petíciót, és természetesen írjátok alá. Köszönöm!
Nádori Lídia

Gyermekeinkért! Szolidaritási nyilatkozat

Gyermekeinkért!
S
zolidaritási nyilatkozat

Mi, magyarországi oktatási intézményekbe járó gyerekek szülei, hozzátartozói mélységes aggodalommal figyeljük az Oktatási Államtitkárság tevékenységét és az új Köznevelési Törvény elfogadását követően bevezetett intézkedéseket.

Számunkra egyértelmű: gyermekeink oktatása, nevelése akkor lehet hatékony, méltányos, szakszerű és emberséges, ha a pedagógusoknak lehetőségük van rá, hogy tudásukat, érzékenységüket és eszköztárukat megfelelő módon mozgósítsák munkájuk során. Ez azonban lehetetlenné válik, ha szakmai önállóságukat csorbítják, ha munkaterheiket irreálisan növelik, ha fizetésük rendezését hátrébb sorolják egyéb, fontosabbnak vélt kifizetésekkel szemben.

Látjuk, hogy az oktatási kormányzat ellentmond a béremelésekre vonatkozó ígéreteinek, miközben a többi, a pedagógustársadalmat, a szülőket és a gyermekeket egyaránt sújtó intézkedést késedelem nélkül szándékozik bevezetni.
Elemi érdekünk, hogy a pedagógusok megbecsült és értékes tagjai legyenek a társadalomnak, mert akkor lesznek képesek a gyermekünk számára megadni mindazt, amit mi, szülők elvárunk az iskolától.



Csatlakozunk a 2012. október 19-én megalakult pedagógus sztrájkbizottság követeléseihez. Követeljük:

- 20%-os béremelést a közszférában a bértábla alapján 2013. január 1-től!
- az oktatási intézmények államosításának felfüggesztését!
- az életpálya-modell béremelés nélküli bevezetésének felfüggesztését!
- a minden érintett szereplő véleményét figyelembe vevő érdemi egyeztetések megkezdését a közoktatás és a köznevelési törvény átalakításának céljából!


Szolidárisak vagyunk a pedagógustársadalommal.


- Figyelemmel kísérjük és nagyra értékeljük a pedagógus-szakszervezetek munkáját.
- Megértjük és elfogadjuk, hogy számukra ebben a helyzetben nincs más megoldás, mint sztrájkbizottság felállítása, figyelmeztető sztrájk megtartása, a kormány képviselőjével folytatott tárgyalások elégtelen eredménye vagy eredménytelensége esetén pedig az általános sztrájk.
- Tudomásul vesszük, hogy a pedagógusok nincsenek az elégséges szolgáltatásra kötelezettek között, azaz nem várjuk tőlük, hogy a sztrájk napján oktató-nevelő munkát végezzenek.

Nem hagyjuk, hogy a szülőket szembefordítsák a pedagógusokkal!

Kérünk mindenkit, hogy aláírásával támogassa törekvésünket!

2012. október 22.

A Szülői Hálózat képviseletében

Nádori Lídia

 ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Szülő!

Ma délután érkezik Bernard vonattal a Keleti Pályaudvarra! Ugyanis már több mint egy hete Európában van, egészen pontosan Prágában.

A jövő héten Magyarországon lesz, majd utazik tovább Ausztriába. Nálunk szülőknek, házaspároknak, valamint pedagógusoknak fog előadást tartani.

Hétfőn: Párkapcsolati szeminárium: A sikeres házasság titkai
Kedden: Gyereknevelési szeminárium: Lehet könnyű a gyereknevelés!
Szerdán a pedagógus konferencián: Tanítási módszerek, melyekkel a legkeményebb tanulókon is lehet segíteni

Jöjjön el Ön is, és tanuljon Bernard Percy-től! Váljon még sikeresebb szülővé, legyen még boldogabb párkapcsolata!

További részletek: www.bernard-percy.fw.hu

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tisztelettel meghívjuk Önt és munkatársait

Az élet: ajándék

nemzetközi konferenciára életvédelemről, magzatvédelemről

2012. szeptember 28-án, pénteken 9,00 – 18,00 óráig

Helyszín:                Magyar Parlament, Budapest – Felsőházi terem

Szervező:                Magyar Asszonyok Érdekszövetsége

Program:

Délelőtt:                   plenáris előadások nemzetközi szakemberek részvételével

Délután:                   kerekasztal beszélgetések szakmai és civil szervezetekkel

A konferencia részletes programja és a regisztráció a www.azeletajandek.hu oldalon található. Részvételi szándékát 2012. szeptember 26-ig szíveskedjen jelezni a parlamenti biztonsági beléptetési rendszer miatt.

Tájékoztatást a konferencia koordinátorától kérhet a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank" style="color: #1155cc;">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen, valamint a +3620 4040 418telefonszámon.

 

------------------------------------------------------

Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna

elnök

------------------------------------------------------

Magyar Asszonyok Érdekszövetsége

Hungarian   Women’s   Alliance

székhely: 1011 Budapest, Hunyadi u. 9.

bejárat:    1011 Budapest, Jégverem u. 7.

telefon:    +36-20-264-7762

e-mail:      Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank" style="color: #1155cc;">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

e-mail:      Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank" style="color: #1155cc;">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

honlap:     www.asszonyszovetseg.hu

--------------------------------------------------------

Köszönjük adójának 1%-os támogatását.

adószám:  18241587-1-41

--------------------------------------------------------

„Amilyen a nő, olyan a család,

amilyen a család, olyan a társadalom.”

--------------------------------------------------------

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Már hathónapos kortól fejlődik a gyermekek humorérzéke

A kisbabák humorérzékének a fejlődését nagyban meghatározhatja a szülők vicces helyzetekre adott reakciója - derült ki a Johnson Állami Egyetem kutatásából.

A hathónapos babák már fokozottan figyelik szüleik reakcióit, hogy lássák, valami vicces-e. Ez a kutatók szerint segíthet a kicsik humorérzékének kifejlődésében. Gina Mireault és kollégái hat hónap -és egy év közötti babákat figyeltek meg saját otthonaikban. A kicsik először szüleiket figyelték, hogyan reagálnak két különböző eseményre, amely során a kutatók egy képeskönyvből meséltek, majd egy piros hablabdát is megmutattak nekik.

Ezután abszurd helyzetet teremtettek a szakemberek: a kutatók először az anyák fejére tették és pattogtatták a nyitott képeskönyvet, miközben ők azt mondták, hogy ”Zupp Zupp” Ezután a kutatók a piros labdát az orrukra húzták, miközben azt mondták, hogy ”Bip Bip”.

A szülőket ezalatt arra kérték, , hogy vagy nevessenek vagy vágjanak kifejezéstelen arcot. A hathónapos babák tovább nézték az abszurd eseményt, mint a normálisat, de a reakciójuk nem függött a szüleikétől, ugyanakkor nagyon figyelték a szüleiket, amikor nevettek. Az egyéves kicsik azonban akkor is nevettek, ha a szüleik rezzenéstelen arccal nézték az eseményeket.

A kutatók szerint az eredmények arra utalnak, hogy a kisbabák hathónaposan már figyelik a szüleik reakcióját, ami befolyásolhatja humorérzékük fejlődését. ”Az egyéves kicsik azonban már úgy tűnik, hogy elég élettapasztalattal rendelkeznek, hogy maguk is el tuják dönteni, mi vicces, és mi nem” - fűzte hozzá a kutató. A tanulmányt a Brit Pszichológiai Társaság éves találkozóján mutatták be Glasgow-ban.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

“Őszi pihenés” – Üdülési pályázat munkavállalók számára

PÁLYÁZATMENEDZSER 2012.08.24 KATEGÓRIA: PÁLYÁZATOK MAGÁNSZEMÉLYEK SZÁMÁRA CÍMKE: EGÉSZSÉGMAGYAR NEMZETI ÜDÜLÉSI ALAPÍTVÁNYTURIZMUS

A pályázat célja

AMagyar Nemzeti Üdülési Alapítványpályázatot hirdet munkavállalók részére a közös háztartásban élő házastársával vagy élettársával, valamint eltartott gyermekével vagy gyermekeivel történő üdülés biztosítására.

A pályázók köre

Azon belföldi illetőségű magánszemélyek, akik munkavállalónak minősülnek és a pályázat beadását megelőző hónapban teljes munkaidős munkaviszonnyal rendelkeztek, valamint a pályázat beadását megelőző havi járulékalapot képező bruttó keresetük nem haladta meg a bruttó 220.000 Ft-ot, és más adóköteles jövedelemmel nem rendelkeztek.

A pályázat keretében egy adatlapon a munkavállaló, mint pályázó, valamint a pályázóval közös háztartásban élő házastársa/élettársa, valamint eltartott gyermeke/gyermekei pályázhatnak. A pályázó házastársa/élettársa abban az esetben vehet részt a pályázaton, amennyiben a pályázat beadását megelőző havi járulékalapot képező bruttó keresete nem haladta meg a bruttó 220.000 Ft-ot, és más adóköteles jövedelemmel nem rendelkezett.

A pályázat részletei

A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (továbbiakban Alapítvány) a támogatást névre szóló üdülési szolgáltatás formájában, több választási lehetőséget kínálva, állami tulajdonban lévő üdülőkben biztosítja a szociálisan rászorulók kikapcsolódását és pihenését.

Általános pályázati feltételek
A pályázat kizárólag elektronikusan, a www.erzsebetprogram.hu honlapon található pályázati adatlapon nyújtható be, 2012. július 2-től 2012. augusztus 31-ig.

  • Egy személy, illetve egy család csak egy pályázat keretében részesülhet támogatásban.
  • Az érvénytelenül beadott pályázatok hiánypótlására, javítására nincs lehetőség.
  • A hibásan, hiányosan vagy nem feldolgozható adatokkal kitöltött és/vagy kötelező mellékletek nélküli, illetve határidő után beérkezett pályázatok érvénytelenek.
  • Az adatok valóságtartalmát az Alapítvány ellenőrizheti.
  • A pályázók az elbírálást követően e-mailben kapnak értesítést a bírálat eredményéről.
  • Az önrészt a pályázó saját költségén, vagy a pályázót támogató szervezet által befizetett alapítványi támogatásként fizetheti meg, egy összegben, a benyújtáskor kapott pályázati azonosító szám feltüntetésével. Az önrészt az értesítő levélben megjelölt bankszámlaszámra, legkésőbb az abban megjelölt időpontig kell befizetni.
  • A támogatás elnyerése esetén:
    • a munkavállaló és közös háztartásban élő házastársa/élettársa, valamint a pályázat benyújtásakor a 14. életévét már betöltött gyermeke 5 000 Ft/fő önerő befizetésével;
    • a pályázat benyújtásakor 3-14 életév közötti gyermeke 2 500 Ft/fő önerő befizetésével veheti igénybe Erzsébet Szállodákban és Erzsébet Vendégházakban a 3-8 éjszaka időtartamú üdülési szolgáltatást, amely tartalmáról awww.erzsebetprogram.huhonlapon tájékozódhatnak.
  • Az üdülési szolgáltatás igénybevétele a családdal együtt üdülő 3 év alatti gyermek részére ingyenes, de a pályázati adatlapon kötelező megadni a kiskorú gyermekre vonatkozó adatokat.
  • A pályázati adatlapon valamennyi pályázó – így a kiskorú gyermekek – adóazonosító jelét is meg kell adni. Amennyiben a gyermek nem rendelkezik adóazonosító jellel, az igényelhető a területileg illetékes NAV-irodákban.
  • Az elnyert üdülési szolgáltatás azwww.erzsebetprogram.huinternetes oldalon, a legkésőbb 2012. szeptember 30-ig történő foglalást követően, 2012. december 31-ig vehető igénybe.
  • Az üdülés helyszínére történő eljutás egyénileg történik.
  • Az elnyert támogatás nem tartalmazza az idegenforgalmi adót, ami a helyszínen, külön készpénzben fizetendő, és mértékére az illetékes települési önkormányzat rendelete az irányadó.

A pályázati adatlap kötelező mellékletei (amelyek kizárólag a www.erzsebetprogram.hu honlapról letölthető formanyomtatványon nyújthatók be):

  • Munkáltatói igazolás(ok),
  • Pályázói nyilatkozat.

A mellékleteket digitalizált formában kell feltölteni, a pályázati adatlappal egyidejűleg.

A pályázat benyújtásának határideje

2012. augusztus 31.

Kapcsolat

Ügyfélszolgálat

KÖZPONT:
1146 Budapest, Hermina út 63.
Tel.:
  06 1 248 2150
E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Nyitvatartási idő:
Hétfő-csütörtök: 8.00-16.00
Péntek: 8.00-14.30

Tovább a pályázati kiíráshoz

“Őszi pihenés” – Üdülési pályázat munkavállalók számára

Forrás: http://palyazatmenedzser.hu/2012/08/24/oszi-pihenes-udulesi-palyazat-munkavallalok-szamara/?awt_l=8XXS6&awt_m=3c3unHqVOuz4mMk

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

FELNŐTT TANULÓK HETE - PÁLYÁZATOK A FIATALOK ÉS AZ IDŐSEBBEK SZÁMÁRA


A Felnőtt tanulók hete alkalmából két olyan pályázatot is kiír a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, melyekre a tudásszerzés nem „iskolás” módjairól szóló, élményszerű beszámolókat várnak.
A jó pap is holtig tanul című esszéíró pályázatra 50 év felettiek időskori tanulási tapasztalatait várják rövid írások formájában, a Büszke vagyok a nagyszüleimre/unokáimra pályázat célja pedig az, hogy mozgóképen elevenedjen meg az egymástól két emberöltőnyire lévő generációk közötti különleges, tapasztalat és tudás átadásán alapuló bensőséges kapcsolat.

A mini filmeket 30 év alatti unokáktól és 50 év feletti nagyszülőktől várják.
Büszke vagyok a nagyszüleimre/unokáimra

Milyen haszna van két emberöltőnyi korkülönbségnek? Erről a leghitelesebben a nagyszülők és az unokák mesélhetnének. Mi azt szeretnénk, ha mozgóképen elevenedne meg az a fajta generációk közti tapasztalatcsere, ami a nagyszülők és unokák közti bensőséges viszonynak a sava-borsát adja! Nagyszülők és unokák mini-filmjeit várjuk arról, hogy ők miért büszkék gyermekeik gyermekeire, illetve szüleik szüleire!

A jó pap is holtig tanul
Egy gyermeknek, egy kamasznak a szabadság netovábbja, amikor végre elereszti az iskolapad a tanév, vagy akár a tanulmányai végén. Az iskolapad azonban visszavár. Egy felnőtt számára már az jelenti a szabadságot – vagy felé egy nagy lépést – ha ismét tanulhat: különösen igaz ez az idősebb korosztályra. Ahány ember, annyi tanulási út. Mi kíváncsiak vagyunk rá, hova vezetnek, hova vezettek ezek az utak, milyen lehetőségeket nyitottak meg, rögösek voltak-e vagy simák. Az egyik ember tanulási tapasztalatai tanulságosak a másik ember számára. Ezért a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus esszéíró pályázatot hirdet a felnőttképzésben részvevő 50+ korosztály számára!
Forrás:
http://www.mmikl.hu/

FELNŐTT TANULÓK HETE
2012. október 12-19


PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Büszke vagyok a nagyszüleimre/unokáimra
video-pályázat


Milyen haszna van két emberöltőnyi korkülönbségnek? Erről a leghitelesebben a nagyszülők és az unokák mesélhetnének. Mi azt szeretnénk, ha mozgóképen elevenedne meg az a fajta generációk közti tapasztalatcsere, ami a nagyszülők és unokák közti bensőséges viszonynak a sava-borsát adja! Nagyszülők és unokák mini-filmjeit várjuk arról, hogy ők miért büszkék gyermekeik gyermekeire, illetve szüleik szüleire!

A Generációk közötti együttműködés nemzetközi éve számos, a különböző korosztályok közötti aktív tevékenység kezdeményezése, egymás támogatásának számos jó gyakorlata mellett figyelmet kell, hogy fordítson a generációk közötti érzelmi kapcsok, kötődések erősítésére is. Ezt leginkább családon belül, a nagyszülők és unokák kapcsolatának kibontásával, sokrétűbbé tételével érhető el. Tudatosítani, erősíteni kell a fiatalokban, hogy a nagyszülők nem csupán segítségre, támogatásra, gondozásra szoruló idős emberek, hanem olyan tudás és emberi értékek birtokosai, amelyek számukra is nélkülözhetetlenek, példaértékűek. És persze éppen ilyen fontos, hogy a nagyszülők se az otthon semmit sem segítő, a tanulásért nem lelkesedő, csak a szórakozást kereső fiatalt lássák unokájukban, hanem azt az ifjú embert is, aki segíthet nekik megérteni a felgyorsult világot, felvenni annak ritmusát, megtanulni, használni legkorszerűbb eszközeit. Ez a tanulási folyamat valóban egy életen át tart, hiszen életünk egyik felében átveszünk ismereteket, a másik felében átadunk tapasztalatokat, tudást. Nem jár bizonyítvánnyal, de az értéke minden diplomáénál nagyobb.

Ennek a gondolatnak a jegyében a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus pályázatot hirdet mini filmek készítésére, melynek témája: Büszke vagyok a nagyszüleimre illetve Büszke vagyok az unokámra.

A pályázat célja, hogy a filmek segítségével az unokák elmondják: nagyszüleik melyik cselekedete, tulajdonsága, speciális tudása, életének melyik fontos eseménye, története az, amelyre ő is büszkeséggel tekint, amelyről barátainak is szokott mesélni, amelyet szeretne megtanulni, másoknak megmutatni.
A nagyszülők meséljék el, hogy unokájuk eddigi eredményei, tervei, tulajdonságai, tettei közül melyek azok, amelyek miatt büszkén mesél róla másoknak, és amelyek miatt bízik a fiatal boldog és sikeres pályafutásában, életében.

A pályázatot két kategóriában hirdetjük meg:
• Első kategória: Büszke vagyok a nagyszüleimre
• Második kategória: Büszke vagyok az unokámra


A pályázaton résztvevők az első kategóriában 30 év alattiak, a második kategóriában 50 év felettiek lehetnek.

Pályázati tudnivalók:
A filmek készülhetnek kamerával, digitális fényképezőgéppel vagy kamerás mobillal.
Terjedelmük nem lehet hosszabb 3 percnél.

A téma feldolgozásának módja szabadon választható, lehet interjú, vallomás, dokumentum-film, játékfilm, stb.

A beküldött alkotásokra szavazni lehet (közönség díj), illetve a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus – együttműködő partnereivel – díjazza a kuratórium által legkiválóbbnak ítélt pályamunkákat.
A közönség díjra csak azok a kisfilmek pályázhatnak, amelyek szerzői hozzájárulási nyilatkozatot mellékelnek

A pályázattal kapcsolatos információkért Terbe Rezső informatikushoz fordulhatnak:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., +36-30-832-3248

A kisfilmeket avi vagy mpeg formátumban postai úton CD vagy DVD lemezen, illetve a
www.youtube.comoldalra feltöltött linkkel (Tárgy: Büszke vagyok a nagyszüleimre/Büszke vagyok az unokámra) kérjük elküldeni aEz az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.e-mail címre.
Mindkét beküldési mód mellett kérjük, szíveskedjenek a kinyomtatott Nyilatkozatot* elküldeni a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus címére.

Beérkezési határidő: 2012. szeptember 21.

Postai cím: Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus
1011 Budapest, Corvin tér 8.
A borítékra kérjük ráírni: Büszke vagyok a nagyszüleimre/Büszke vagyok az unokámra



FELNŐTT TANULÓK HETE
2012. október 12-19.

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS
A jó pap is holtig tanul

Egy gyermeknek, egy kamasznak a szabadság netovábbja, amikor végre elereszti az iskolapad a tanév, vagy akár a tanulmányai végén. Az iskolapad azonban visszavár. Egy felnőtt számára már az jelenti a szabadságot – vagy felé egy nagy lépést – ha ismét tanulhat: különösen igaz ez az idősebb korosztályra. Ahány ember, annyi tanulási út. Mi kíváncsiak vagyunk rá, hova vezetnek, hova vezettek ezek az utak, milyen lehetőségeket nyitottak meg, rögösek voltak-e vagy simák. Az egyik ember tanulási tapasztalatai tanulságosak a másik ember számára. Ezért a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus esszéíró pályázatot hirdet a felnőttképzésben részvevő 50+ korosztály számára!

A pályázat célja, a dolgozatokon keresztül bemutatni a felnőttkori/időskori tanulás életminőség alakító hatását, a tanulás hozta változásokat, segítse a hasznosítható tapasztalatok átadását.
A pályázó írásában fejtse ki a tanulásra indító okokat, a döntés hátterét, miért éppen a választott képzésben vesz/vett részt. Döntését hogyan fogadta a család, a barátok, szűkebb és tágabb környezete? A tanulás folyamán kapott-e és milyen segítséget a családtól (unokáktól), a képzési helytől vagy máshonnan? Mennyiben és miben változott meg addigi életritmusa, életvitele? Miben voltak nehézségei és hogyan sikerült fölülemelkedni ezeken? Milyen új kapcsolatok születtek a tanulás során, ezek csak a tanulásra vonatkoznak? Hogyan ítéli meg a tanárok, előadók és az 50+ korosztály viszonyát, kapcsolatát, milyenek az elvárások, mennyire lehet megfelelni ezeknek? Milyen a képzésben résztvevő idősebb és fiatalabb korosztály kapcsolata, milyen módon segíthetik egymást a tanulásban?
Miért tartja fontosnak, hogy képzésben vegyen/vett részt, mennyiben változtatta meg az életét? Milyen további tervei vannak a tanulással kapcsolatban vagy a tanulás hatására?
Miért ajánlja korosztályának a tanulást és milyen mások számára is hasznosítható tanácsokat adna át a tanulás megkezdése, a döntés előtt? Az időskori tanulással kapcsolatosan milyen elképzeléseket továbbítana a döntéshozók felé?
Miben látja társadalmi fontosságát az időskori tanulásnak?
A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus – együttműködő partnereivel – díjazza a kuratórium által legkiválóbbnak ítélt pályamunkákat: megjelenésüket a SZÍN Közösségi Művelődés c. folyóiratában biztosítja, illetve a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus honlapján.
A pályázatok beadására vonatkozó tudnivalók:
Terjedelem: A/4-es méret, minimum 2 oldal, maximum 6 oldal
A pályázaton szerepeljen a név, cím, elérhetőség: telefon, e-mail
A pályázattal kapcsolatos információkért Tóth Erzsébet Koordinációs osztályvezetőhöz fordulhatnak:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát., +36-30-606-8366INGYENES +36-30-606-8366
A pályázat beérkezésének határideje: 2012. szeptember 14.

A pályázatokat elsősorban elektronikus úton várjuk az alábbi címen
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." target="_blank">Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Postai cím:
Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus
1011 Budapest, Corvin tér 8.
(Postai küldés esetén a borítékra írják rá: A jó pap is holtig tanul)

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Újabb üdülési pályázat jelent meg iskolásoknak
 

Iskolai csoportok kirándulásához nyújt támogatást a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány legújabb pályázata. Az Őszi kirándulás elnevezésű kiírásra 2012. szeptember 10-ig alap- és középfokú közoktatási intézmények jelentkezhetnek.

Az Erzsébet-program honlapján megjelent felhívás szerint a pályázó intézmények legalább 10, legfeljebb 40 fős, 1-12. osztályosokból álló iskolai csoportok számára nyerhetik el a támogatást, üdülési szolgáltatás formájában.

A támogatás tartalma 4 nap (3 éjszaka) időtartamú kirándulási lehetőség teljes ellátással, amely állami tulajdonban lévő Erzsébet-táborokban vehető igénybe legkésőbb ez év október 15-ig, a tanulói önrész gyermekenként ezer forint.

Pályázatokat a www.erzsebetprogram.hu honlapon található elektronikus pályázati adatlap kitöltésével lehet beküldeni szeptember 10-ig.

MTI

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

MÁV-STARTBelföldi utazás - Család a vonaton

 

Családos kedvezmény - már egy gyermektől!

Akciónk keretén belül  kedvezményes árú jegyet válhat Ön is, amennyiben gyermekével együtt utazik.

Az akció ideje alatt már egy gyermekkel történő utazás esetén is 33%-os kedvezmény igénybevételére jogosult egy vagy két felnőtt kísérő.

Az akció részletes feltételei:

Vonattal történő utazása során, amennyiben egy vagy két 18 év alatti gyermekkel utazik együtt, úgy Ön 33%-os kedvezményű menetjegyet válthat. Egy gyermekkel egy vagy két kísérő utazhat. A gyermekek az őket életkoruk vagy kedvezményre jogosító igazolványuk alapján megillető kedvezményre jogosultak. Az akcióban foglalt csökkentett árú menetjegy kizárólag a gyermekekkel együtt történő utazásnál használható fel.

A 33%-os kedvezményű menetjegyek megválthatók a pénztárakban, jegykiadó automatánál, illetve megrendelhetők interneten és telefonon.

A kedvezmény kizárólag belföldi utazásra érvényes, bármely osztályon igénybe vehető. 1. osztályú utazás esetén a teljesárú 2.-1. kocsiosztály-különbözeti díjat is meg kell fizetni. Pót- és helyjegyköteles vonatokra a kedvezményes árú menetjegy mellé IC pót- és helyjegy váltása szükséges.

Az akció visszavonásig érvényes!

Nagycsaládos kedvezmény – három gyerektől:

A legalább három saját gyermekével együtt utazó egy vagy két szülő, továbbá a gyermekek is 90%-os kedvezménnyel utazhatnak.

Az akció részletes feltételei:

A kedvezmény csak 2. osztályon vehető igénybe.

A kedvezményre való jogosultság szempontjából a család tagja:

  • a szülő (szülők),
  • a 18 éven aluli gyermek,
  • a 26 éven aluli gyermek, ha a nappali képzésben résztvevő tanulók, hallgatók érvényes diákigazolványával rendelkezik,
  • életkortól függetlenül az a gyermek, aki után magasabb összegű családi pótlék jár, és ezt a kifizetőhely igazolja.

Forrás: http://www.elvira.hu/csalad/index.php

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Jó hír a gyermekes munkavállalóknak

Az idei évben már mindkét szülőnek jár a 16 évnél fiatalabb gyermekek után pótszabadság - erről rendelkezik az új Munka törvénykönyve. Elvált szülőknek is jár pótszabadság a gyermekek után. függetlenül attól, hogy a saját háztartásukban nevelik-e őket. Nem felel meg a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének, de az a szülő is igényelheti a pótszabadságot, aki egyáltalán nem tartja a kapcsolatot a gyermekével.

Bővebben: http://www.penzcentrum.hu/karrier/jo_hir_a_gyermekes_munkavallaloknak.1031573.html

Megérkezett a Kismamabérlet

Tájékoztató a kisgyerekes bérletigazolvány kiváltásához szükséges igazolás kiadásáról 

A kedvezményes bérletre azok a budapesti lakcímmel rendelkező személyek jogosultak, akik gyermekgondozási segélyben (GYES), vagy gyermeknevelési támogatásban (GYET) részesülnek.
A bérlet kiváltásához szükséges a GYES, GYET folyósításáról szóló, hat hónapnál nem régebbi eredeti igazolás, vagy az ellátást megállapító határozat.
A Kincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: Igazgatóság) adja ki az igazolást a már megállapított és folyósított ellátás esetében. Annak, aki az ellátást most igényli, az igény benyújtásával egyidejűleg igazolás kiadására nincs lehetőség. Az ellátás megállapításáról az Igazgatóság határozatot hoz. Ilyen esetben nem szükséges külön igazolás, mert a bérlet kiváltásához az ellátást megállapító eredeti határozat is felhasználható.
Az igazolást az alábbiak szerint lehet kérni az Igazgatóságtól.

Levélben postai úton:
Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság
Családtámogatási Iroda Ügyfélszolgálati Osztály
1430 Budapest Pf. 3.
Faxon:             1/350-2522      
Telefonon:             1/349-9384      
E-mailen: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
 

Személyesen:
Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság
Családtámogatási Iroda Ügyfélszolgálati Osztály
1139 Budapest, Váci út 71. 
(3-as metró Árpád hídi megállója)
Ügyfélfogadási idő:
H- K: 8-15.30
Sz: 8-17.30
Cs-P: 8-12.00

Kérjük, hogy azok az ellátásban részesülők, akik levélben, faxon vagy e-mailen kérik a GYES, GYET folyósításról az igazolást, a kérelemben tüntessék fel személyi adataikat, TAJ-számukat, azt a címet, ahová az igazolást kérik, valamint azt, hogy az igazolást a kisgyerekes bérlet kiváltásához kérik.
Az igazolást a kérés beérkezésétől számított 8 napon belül postázzuk.

Bővebben: http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/kismamaberlet#

Our website is protected by DMC Firewall!